Nézőpont: Állati melléfogás

Hááá…rlekinó, arlekino – énekelte a nyugaton is ismert keleti világsztár, Alla Pugacsova évtizedekkel ezelőtt, még a szovjet-magyar barátság idején. Angolszász szavakra, számokra éhes fülünknek ez éppoly idegenül hangzott, mint amennyire különbözik egymástól a nálunk honos két- és hétpettyes a „betolakodó” harlekinkaticától. Égerházi Péter írása.

Már az elnevezése is félrevezető, hiszen névadója a középkori kifestett arcú, jellegzetes rombusz alakú foltokkal teli ruhájú bohóc. Ez alapján valami kedves bogárra gondolnánk, de csak a kiszámíthatatlanul sokféle színe és pettyei miatt az előbbire hajazó kinézete miatt kaphatta nevét. Állítólag a levéltetvek elpusztítása miatt foglalhatott új hont nálunk is, de ha a saját tapasztalatomból indulok ki, ez nagy melléfogás volt. Miért merem ezt kijelenteni? Mert zsebkendőnyi virágoskertünkben ezen a nyáron jól megfért egymás mellett a zöld, a fekete, a fehér vagy a vörös kis szemét tetű, meg a legalább ennyi színben pompázó nagy szemét harlekin, azaz több hasznát vettem a tetűirtó spraynek, mint a Kelet-Ázsiából betelepített „sokpettyeseknek”. Visszájára fordult a jó szándék. Sajnos volt már erre példa, elég csak a törpeharcsa esetére gondolni, amiről a horgászok tudnának mesélni, de lehetne folytatni az angolnával vagy a busával, hogy csak a halaknál maradjunk. A tanulság: talán nem kellene megbolygatni a természetet, különben belőlünk csinál bohócot az állatvilág.

- Égerházi Péter -

Hódító és harapó harlekinkaticák

Debrecen - Egy gombafertőzés tizedelheti meg a túlszaporodott állományt.