Nincs egyedül halálos sebével a cívisvárosbeli oroszlán

Debrecen – „Felmenője” és „testvére” is van a debreceni csata hőseinek emléket állító szobornak.

Utazni jó. Ne is bizonygassuk. S manapság fel sem kell emelnünk a hátsónkat a fotelből, ha világot akarunk látni. Tetemes költségek, repjegy, szálloda, miegymás helyett elég egy, a világhálóra kötött számítógép, és máris arra indulunk, amerre. Kép, szöveg, hang, mindenhol és szinte mindenről.

A legmegrendítőbb kőszobor

Külön cikket (sem) érdemelne persze, hogy ez az utóbbi, „tablettás” módszer vajon mennyire képes pótolni az igazit – mindenesetre akár így, akár amúgy indultunk útnak, debreceni polgárként a svájci Luzern városában mindannyian könnyen ismerősbe botlunk. Amikor megpillantjuk a svájci gárda hősi halottainak – egy tavacska felett, sziklafalban elhelyezett – emlékművét (Löwendenkmal), amelyet a források szerint Mark Twain a világ legmegrendítőbb kőszobrának nevezett, ilyesfajta felkiáltás hagyhatja el ajkunkat:

– Az áldóját, ez a mi oroszlánunk!

Ugyanis a debreceni Honvédtemetőben lévő, Haldokló oroszlán című szobor vonásai rajzolódnak elénk. Joggal. Hiszen, miután jól megszemléljük a luzerni emlékműről készült képeket, s összevetjük emlékeinkben a debreceniével, elképedve nyugtázzuk: a két sörényes, mint két tojás.

S itt persze nem állunk meg. Vajon mi történt? A mi oroszlánunk ment ki a helvét bércek közé, vagy az ottani jött ide, magának mását hagyni a cívisekre?

Beható kutakodás után sem találjuk konkrét nyomát annak eleinte, milyen kapcsolat van a luzerni és a debreceni oroszlán között, mindenesetre az hamar kiderül, melyik szobor mikor készült. A Luzern honlapján közzétett ismertetőben is írják: az ő oroszlánjukat Bertel Thorvaldsen tervei alapján Lukas Ahorn faragta kőbe 1820–21-ben. A miénket a források tanúsága szerint 1861-ben készítette el Marschalkó János, a híres lánchídi kőoroszlánok megformálója, a debreceni Komlóssy Imre terve alapján (melyet előzőleg pályázaton fogadtak el). 1867-ben állították fel az Emlékkertben, majd 1899-ben került mai helyére, a Honvédtemetőbe.

Elterjedt akkoriban

Ezek alapján erősen valószínű, hogy a svájci oroszlántól származnak a mienk „génjei”. De mégis, milyen úton-módon? Újabb szakirodalomra lelvén, nem is tűnik annyira meghökkentőnek az eset, azaz, a művészettörténészek számára bizonyosan nem mi szolgáltunk most spanyolviasszal. Somfay Örs doktori értekezésében olvashatjuk: „Az ekkor [ti. az 1870-es években] elterjedő oroszlános emlékművek példája Thorvaldsen, dán szobrász híres luzerni emlékműve volt, amit az 1821-ben a francia királyi család védelmében elhunyt svájci gárdisták emlékére készített. Magyarországon e forma új tartalmat kapott, hiszen a monarchia ellen harcolókat jelképezte a névtelen hősök emlékműveként.”

Folytatólagos tájékozódás után végre megtaláltuk a keresett állítást a cívisvárosbeli szoborra nézvést, méghozzá Sz. Kürti Katalin művészettörténésznek 1995-ben a Debreceni Szemlében megjelent cikkében: „mintája a luzerni oroszlán volt.” (Ilyenkor kellene beülni a könyvtárba, és feltúrni további, régebbi forrásokat, például Zoltai Lajos 1931-es cikkét.)

Mindenesetre, megfogtuk: ezek szerint valóban nem véletlen, hogy a debreceni szabadságharcos-emlékmű a svájci Haldokló oroszlán vonásait őrzi.

Azt hihetnénk, hogy ezzel vége – de nem! Már az említett luzerni ismertetőben is olvashatjuk, hogy kifejezetten az ő emlékművük hasonlatosságára született egy másik oroszlán is, 1894-ben, mely még messzebb jutott.

Ő Atlantában, az Oakland temetőben őrzi haláltusájában is a nyugovó hősök álmát.

Megvilágosít

Fenti felismeréseink nyomán nyilván nem lesz olcsóbb a kenyér. De – szokták vagy nem szokták mondani – az önmaga szépségétől fénylő tudás megvilágosít. Persze lehet, hogy talán fáj is rádöbbenni, hogy a mi oroszlánunk valójában hasonmás kiadás. De, mint említettük, a tudás megvilágosít – s nem feltétlenül boldogít… Utazni viszont jó.

Fábián György

Szoborsors

„Mintája a luzerni oroszlán volt”

„Időben visszatérve az 1860-as évekre meg kell említenünk az Emlékkert Társulat másik érdemét, a szabadságharcos emlékmű állítását. Még az Emlékkert Társulat megalakulása előtt felvetették a Debreceni Casino lelkes tagjai, hogy állítsanak emléket a vesztes debreceni csata áldozatainak. Meg is bízták Marshalkó János pesti szobrászt a kis modell elkészítésével (mintája a luzerni oroszlán volt). Tervének rajzát közölte is a Vasárnapi Újság, magát a gipszmintát pedig a kaszinóban állították ki. 1865-re már elkészült a négyszáz mázsa súlyú sóskúti kőszobor, a Haldokló oroszlán, amelynek avatására a kiegyezés évében 1867. augusztus 2-án kerülhetett csak sor, a Nagytemplom és Református Kollégium közötti ún. nagy emlékkertben (Izsó Csokonaija a kis emlékkertben állt). (…) … szép és méltó helyre, az 1849. augusztus 2-i csata halottainak sírját őrző csigekerti Honvéd temetőbe került a debreceni csata 50. évfordulóján, 1899-ben” (Sz. Kürti Katalin: Szoborsorsok Debrecenben. Debreceni Szemle, 1995/3.)

Hasznos irodalom

• Luzern honlapján az emlékműről

• A helyszín, térképen

• A Haldokló oroszlán a Debreceni Virtuális Szoborparkban

• … és Atlantában

• Komlóssy Imre szerepe a történetben

• Ki volt Komlóssy Imre?

• Somfay Örs: Az I. világháború magyar vonatkozású köztéri, valamint közösségi hősi emlékei és ezek adatbázisa. Doktori (PhD-) értekezés, Budapest, 2012, Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

• Sz. Kürti Katalin: Szoborsorsok Debrecenben. Debreceni Szemle, 1995/3.

• Zoltai Lajos: A debreceni honvéd síremlék keletkezése. Debreceni Újság – Hajdúföld 1931. augusztus 1–2. szám.

(Külön köszönet Hajdu Mariannak a felismerés alapjául szolgáló fotóiért, valamint Bakó Endrének a segítségért, a jó tanácsokért.)