Nézőpont: Mosoly kell a piacra

Az egész felnőtt-társadalom mást mond, mint amit csinál. S ha valaki mégsem, az olyan átütő erővel hat ránk, hogy nem tudjuk kikerülni. Horváth Borbála írása.Azt mondjuk: milyen természetes – ez a tulajdonság ma természetellenes, ki kell emelni, ha valakiben meglátjuk és igyekezni kell, hogy nekünk is menjen. A törekvés pedig alapjaiban dönti meg a célt. A nagy „piacon” a mosolygós, de nem vigyorgó, okos, de nem túl eszes, dekoratív, de nem kihívó, kommunikatív, de nem csacsogó emberek az igazán értékesek. Ehhez a kocka formához leginkább hasonulva indulunk állásinterjúra, párt találni és ügyet intézni.

A kerek embereket azonban hamarosan szorítják a szűk forma oldalélei vagy feszélyezik a kitölthetetlen sarkok. Sokszor nem érezzük, hogy egésznek lenni kiváltság, nem hiányosság, még akkor is, ha így elesünk egy-két vagy 10-20 munkától, pártól. Az elvárások nyűgeit elhagyó, sokat adó, önmagukat kikerekítő emberek a környezetüket is magukkal húzzák fölfelé.

Jókai Anna oly sugárzó személyiség, hogy a szerkesztőség több tagja érzi úgy, ő maga beszélgetett az írónővel, pedig csak Barak Bea kolléganőnk járt az előadásán. Écsi Gyöngyi mesemondó színpadára a jelen lévő felnőtt pedagógusok szívesen mentek föl, kapták fejükre a rongyos subát, s váltak a játék szereplőivé. „Normális” körülmények között ez nevetséges lett volna. Ellenállhatatlan erővel bír, aki otthon van abban, amit csinál. Néhány napig még derűsebbek is vagyunk, ha őszinte emberrel találkozunk, aztán elmúlik az élmény, de megmarad ismerős illatnak. Ez a legtöbb, amit a magvető tehet, s ez nem kevés.

- Horváth Borbála -