Legendás tanárokat keresünk

Debrecen - Olvasóink segítségét kérjük: kik a legnagyobb hatású pedagógusok a megyében?

Több tucatnyian küldték el eddig szerkesztőségünknek legendás tanáraik nevét, akikre meleg szívvel emlékeznek az elmúlt iskolaévekből. Tudjuk azonban, hogy ennél még sokkal több olyan pedagógus él megyénkben, akik megérdemlik, hogy nevük felkerüljön e képzeletbeli aranytáblára, ezért a beküldési határidőt meghosszabbítottuk december 15-ig.

Hogy kedvet csináljunk szeretett tanáraikról szóló élményeik megosztásához, ezúttal Kenyeres Ilona nyugdíjas kollégánkat kértük fel, hogy emlékezzen meg az általa oly sokszor emlegetett kedves osztályfőnökéről.

Éva néni, az „örök”

Volt egyszer, régen, a Bethlen Gábor Közgazdasági Technikumban (akkoriban ez volt a neve) egy ipari-nyelvi tagozatos osztály, mely orosz és német nyelvből is jeleskedett. Az osztály élén pár hónapig férfi osztályfőnök állt, kinek távozása után megjelent egy kedves, örökké mosolygó, alacsony kis hölgy, aki egyben az oroszt is tanította az osztály egyik felének. Osztályfőnökünknek, Éva néninek sajnos nem adta meg a sors a saját gyereket, mi azonban maximálisan gondoskodtunk arról, hogy ennek véletlenül se érezze hátrányát: rövid időn belül megismertettük a gyereknevelés összes jó és kevésbé kellemes oldalával. Az igen népes osztály összesen hat szem fiúval dicsekedhetett, ők időnként komoly megpróbáltatásnak tették ki a „gyermekeiért” tűzbe is menő osztályfőnököt – történetesen, amikor egyik tanárunk katedráját pálpusztai sajttal kenték be…

Nem ingott meg a hite

Éva néni hite azonban még ekkor sem ingott meg: hősiesen végigvitte az osztályt az érettségiig. Nagyon szeretett – és a mai napig is szeret bennünket, mint ahogy mi is őt! Nem tudtuk soha rosszkor zavarni sem akkoriban, sem az azóta eltelt évtizedek alatt. Mindig féltő anyaként hallgatta meg gondjainkat, s látott el bennünket életre szóló tanácsokkal. (Most már bevallhatom, hogy egyszer, amikor rosszullétre panaszkodva betámolyogtam a tanáriba, s ő haza is kísért, mondván, úgyis arrafelé van dolga, én nem voltam ám rosszul… A Rigolettót adták a rádióban, és minden áron meg akartam hallgatni.) És a háta mögött tényleg nem gúnyból neveztük „Tyótya”-nak (néninek), hanem mert valahogy olyan „tyótyás”, olyan gondoskodó, olyan nagyon aranyos, szeretnivaló, jólelkű volt. Aki betegsége idején az osztálynak írt levelét így kezdte: „Kedves Gyermekeim!” És aki még az érettségi után 46 évvel sem hibázza el több száz, minket követő tanítvány neve mellett az első, kedvenc osztályának névsorát. Ezúton is köszönünk mindent – a tudást, a jóságot, az életre nevelést – Karsai Sándorné, Éva néninek, aki januárban lesz 93 éves!

Nevezze tanárát

Ha úgy érzi, hogy tanára megérdemelné, hogy bekerüljön a legendás tanárokat bemutató összeállításunkba, akkor nincs más teendője, mint elküldeni a pedagógus nevét, iskoláját egy rövid, pár mondatos indoklással a [email protected] címre december 15-ig!

HBN