Nézőpont: A csikk

Andris debreceni albérletének ablaka kelet felé néz. Egyetemi PhD-s kötelezettségeinek eleget téve már a múlt héten Debrecenben köszöntötték a hajnali napsugarak, amelyek átsütöttek a lyukacsosra engedett redőnyön... Szabó Zsolt László írása.A napindító kávé után lement a lépcsőház elé elszívni szokásos cigarettáját, és közben – csütörtök lévén – elcsattogott csíkos papucsában kedvenc hetilapjáért az újságoshoz. Régebben egyébként cigarettát is onnan vett. Oda-vissza megjárja anélkül, hogy körmére égett volna a csikk.

Szomorúan kellett azonban tudomásul vennie, hogy hat éve tartó csütörtöki rituáléja ezúttal nem lehet teljes. Technikai okok miatt ugyanis zárva találta a boltot.

Visszafelé azon morfondírozott, mi lehet ennek az oka. A létező összes lapot értékesítették? Tájékozott és persze cigarettázó ember lévén azonban hamar összeállt neki a kép: a dohány kereskedelmi jogokat újraosztották, velük együtt pedig a lapok is költöztek. Talán ezért zárt be a bódé.

Aztán eszébe jutott Erzsike, az árus is. Tavasszal mesélte, hogy két éve van a nyugdíjig. Mi lehet vajon vele? Kirúgták? A következő gondolat azonban megnyugtatta: azóta már biztosan egy korábbi munkanélküli tisztességes magyar kispolgár árulja a cigarettát és az újságokat.

A szomszédos, forgalmasabb utca felé tartott, egy újságot is árusító trafik reményében. Lapot azonban nem kapott. Andrisnak csütörtökön körmére égett a csikk.

Szabó Zsolt László