Jólét csak megosztva létezik

Hajdúszoboszló - Miértekről és hogyanokról kérdeztük a nehéz körülményekkel élő gyermekek támogatóját, Dr. Csordás Tibor szemészorvost.

Gyermekek táborozhatnak évek óta Hajdúszoboszlón, a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének táborában. Olyan gyermekek, akik fizikai állapotuk, szociális helyzetük miatt nem tudnának nyaralni, sem elhagyni településük határát a nyári szünetben. Élményeiket 2009 óta jórészt dr. Csordás Tibornak köszönhetik, hisz’ a szemészorvos minden évben támogatja a megyei Vöröskereszt gyermekprogramjait. A megye sokgyermekes, elszegényedett családban élő gyermekei – köztük egészségkárosodott fiatalok – gyermeknapi rendezvényeken, akciókon, gyermekkarácsonyon vehetnek részt és adományokat, ajándékokat kaphatnak.

Ahol legjobban kell a segítség

– Életkörülményeikről legkevésbé a gyermekek tehetnek. Mivel nekem is vannak gyermekeim, tudom, milyen sokat számít, mit kaphat családjában egy gyermek; hisz’ bizonyos értelemben csak kapni tud – mondta a szemészorvos, majd kifejtette: egy kiskorú helyzetéből fakadóan rászoruló, és ha ehhez fogyatékosság és/vagy hátrányos helyzet társul, külső segítségre van szükség. Ezért döntött úgy, hogy Hajdú-Bihar megyében a nehéz helyzetben élő gyermekeket támogatja.

Másrészt az élet kellemes pillanatait úgy jó megélni, ha mások is részesülnek abban vagy hasonlóban. – Csodálatos élmény nyáron nyaralni. Tudom, hogy a családom, a gyermekeim átélhetik ezt, mert meg tudom teremteni a hátterét. Jó érzés az, hogy olyan gyermekek is nyaralhatnak, akik máskülönben nem juthatnának el táborba anyagi helyzetük és egészségi állapotuk miatt – fűzte hozzá Dr. Csordás Tibor.

Ugyanez a helyzet a karácsonnyal és az élet minden pillanatával: – Boldogabb érzés úgy ülni a fa mellett, hogy tudom, másoknak is szép az ünnep, a nehéz sorsú gyermekek is örülhetnek, ajándékot kaphatnak – mondta, megjegyezve, hogy ezt az attitűdöt, szemléleti beállítódást egyéni érdeknek, természetes lelki működésnek tartja. Jót tenni ugyanis kellemes érzés. Ennek másik oldala, hogy saját javainkat sem lehet azzal a tudattal élvezni, hogy mások teljesen meg vannak fosztva tőle.

Mindent a célra: a Vöröskereszttel

– Kapja meg a célcsoport a felajánlott összeget veszteség nélkül, ne csappanjon meg a pénz az ügyintézés útvesztőjében; erre kerestem megoldást. A Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete partner volt ebben – hangsúlyozta a szemészorvos. Karácsonykor, például, legalább 150 gyermek kaphat ajándékot a támogatásomból. A szervezet másrészt tapasztalata és kapcsolatai révén képes a legtöbb adományt megszervezni a folyósított pénzből: ismer olyan játékboltokat, amelyekben kedvezményt érvényesíthet és több játékot vehet. A nyári tábor programokban gazdag, az utaztatás, étkezés racionálisan szervezett – jegyezte meg.

Szemlélet a családból – és emberségből

A segítő attitűd, beállítottság egyik gyökere a család: – Szüleim mindig támogattak nehéz helyzetben élőket. Édesanyám rászoruló gyermekeket segítő alapítványt vezetett. Folyamatosan gyűjtött és gyűjt baleseten átesett vagy fogyatékkal élő gyermekek műtétére, rehabilitációjára – válaszolta kérdésünkre Dr. Csordás Tibor, aki fontosnak tartja a nagyvonalúságot. Hisz abban, hogy ha valaki sokat ad, sokat is kap vissza. – Nem feltétlenül attól az embertől, akinek adom. Az sem biztos, hogy ugyanazt kapom: meglehet, hogy nem az anyagiak érkeznek vissza mintegy válaszul az élettől, hanem a szeretet – mondta.

Szemtől szembe

– Ha bejön egy páciens szemvizsgálatra, nem csak a szeme érdekel, az egész emberrel foglalkozom. Aki idejön, többnyire nem érzi úgy, hogy rendelésre jön – s erre büszke vagyok – válaszolta kérdésünkre a szemorvos. – Hozzám szeretnek jönni a páciensek, nem csak azért, mert elégedettek, hanem mert nem csak a fizikai betegség köré épül a vizsgálat.

Megesett, hogy az érdeklődésnek köszönhetően kiderült valakiről, hogy az aggodalom hozta ide; a félelem egy olyan szemészeti betegségtől, amely családjában előfordult – emlékezett vissza, majd hozzáfűzte, hogy a hagyományos orvos-beteg viszony helyett egyenrangú félként közelít a beteghez. Tapasztalta, hogy így gyakran többet el lehet érni. Eredhet ez a mentalitás abból, hogy szülei vendéglátók voltak vállalkozóként olyan időkben, amikor az még kivételnek számított. Szívüket-lelküket belevitték a munkába, és a jótékonyság, a segítőszándék végigkísérte az életüket.

Ez az örökség az orvos életének minden terében megmutatkozik, a magánrendelőjében is: – Jelenleg két gyermeket a Komádi Gyermekotthonból ingyen kezelek – jegyezte meg.

Megéri együttérezni

Sokan megtehetnék, hogy rendszeresen támogatnak egy hátrányos helyzetű csoportot. Látva, hogy a szemészorvos gyermekeket segít, többen úgy vélték, bizonyára nyereséges valamilyen módon az adományozás, ezért teszi. Fel is keresték azzal, hogy csatlakoznának, ám mikor megtudták, mekkora pénzkiadással jár mindez, visszaléptek az ötlettől – mondta el érdeklődésünkre az orvos, aki nagyon sajnálja, hogy így történt, mert szerette volna, ha mások is társulnának az ügyhöz, hiszen a jótett pozitívan visszahat a vállalkozásra is: a nagyvonalú adományozás népszerűsítheti a rendelőt. Csak egy példa, a betegeknek jó érzés lehet tudni, hogy az igénybe vett vizsgálatok, kezelések díjának bizonyos százalékával a környékükön élő rászoruló gyermekeket támogatják.

– Nem ritka, hogy a gazdag emberből hiányzik a szociális érzékenység. Könnyebben át tudja érezni az árvízkárosultak és más katasztrófától sújtottak helyzetét, mint a környezetében élő elszegényedettekét. Szerintem a találkozás hiánya okozza ezt. Talán, ha a jómódban élők gyermekkoruktól nem lennének hermetikusan elzárva hátrányos helyzetű társaiktól, felnőttként jobban éreznék, kit és hogy lehet vagy kell támogatni, és mikor van értelme a segítségnyújtásnak – fűzte a fentiekhez Dr. Csordás Tibor.

Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete