Olvasói levél: Madár(a)lesen...!

Mindig is csodáltam a madarakat. Vajon az a viszonylagos szabadság mibe kerül(het) nekik? Hogy lehet, hogy az embereknél sokkal jobban érzik az életet?

Az itthon maradtakra különösen vigyázni kell. Ők nem vándorolnak el egy „új hazába”: velünk maradnak és kiállják a különböző próbákat. Az, hogy mennyi mindent tudnak ezek a kis jószágok, ebből a kis tanulságos történetből kiderülhet.

Én madárkalácsot szoktam nekik készíteni (zsíradékba kevert olajos magvak). Miután már tucatnál is több látogatóm volt állandó jelleggel, biztonságosabbnak éreztem a gondoskodást, ha szalonna is kerül a terítékre. A legnagyobb megdöbbenésemre azonban a frissen vásárolt (általam vélt) csemegébe, az igen alacsony hőmérséklet ellenére sem csíptek bele. Természetesen, az „ügy” végére akartam járni, s egy újabb szalonna darabot függesztettem ki. Örömmel nyugtáztam, hogy ezt, az ezúttal másképpen kezelt eledelt, azonnal elfogadták, ugyanis az előbbi – eszperente madárnyelven: ehetetlen volt.

Hutzler Vilmos, Debrecen