Interjú dr. Fábián Istvánnal, a Debreceni Egyetem rektorával: Nem látni, hova tartunk

Debrecen - Hiányoznak a felsőoktatás jövőjét meghatározó keretek, a Debreceni Egyetemet illetően azonban bizakodó a rektor.Néhány napja, július 12-én szavazott az országgyűlés a felsőoktatási törvény (ftv) módosításáról, azonban még mindig nem világos, milyen szabályozókkal vághatunk neki a következő tanévnek, mert hiányoznak a szükséges kormányrendeletek – mondta elöljáróban dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem (DE) rektora, aki hétfőn adott interjút lapunknak. Egyet biztosan tudott: a másfél hónap múlva kezdődő tanév nehéz lesz.

Napló: Egyfelől elismeri az oktatási kormányzat, hogy egyik egyetemen színvonalasabb képzés folyik, mint a másikon, az elvonások terén mégis a fűnyíróelvet alkalmazzák. A DE-t hogyan érinti ez?

Fábián István: – Már az elmúlt években is jelentős forráskivonást szenvedett el a felsőoktatás, 2013-ra vonatkozóan pedig további 23 milliárdról van szó. Ha ehhez nem kapcsolódik szerkezeti átalakítás, annak minden intézményben súlyos következményei lesznek. Tudomásom szerint a DE egyike azon kevés intézménynek, amelyik a 2020-ig tartó időszakra kiemelkedően jó fejlesztési tervet készített. Igaz, ebben néhol a „jóslás” is helyet kapott, hiszen nem tudni, pontosan mi alapján történik majd a finanszírozás a jövőben. Számunkra fényt jelenthet az alagút végén – bár ebben is nagy a bizonytalanság – az az előkészítés alatt álló kormányrendelet, amely szerint az állami forrás mintegy 60 százalékát a hallgatói létszám, 30 százalékát az intézmény fejlesztési terve, és 10 százalékát a kiválóság alapján adnák. Az utóbbi csak hat egyetemet, köztük a DE-et érintené. A kiemelt kutatóegyetemi címmel együttjáró támogatás talán biztosítaná pénzügyi stabilitásunkat.

Napló: Szó volt róla, hogy a DE-be integrálják a nyíregyházi főiskolát. Ez lekerült a napirendről?

Fábián István: – Ismereteim szerint nincs elvetve a lehetőség teljesen, de hiányzik hozzá a politikai döntés. Egy elképzelés szerint felsőoktatási zónákat alakítanának ki, központjukban egy-egy nagy egyetemmel, ami a zóna többi intézményével együttműködve teremtené meg a hatékonyabb működés feltételeit; ez az intézmény az Észak-Alföldön a DE lenne. Egyetértünk azzal, hogy koncentrálni kell a túlméretezett és szétszabdalt magyar felsőoktatási intézményrendszert, de saját döntéssel nem tudjuk és nem is akarjuk magunkhoz kapcsolni a Nyíregyházi Főiskolát. Tiszteletben tartjuk a főiskola döntését, hogy önálló intézményként kíván velünk együttműködni. Amennyiben mégis integrációra kerülne sor, előzetesen számos szakmai, szervezeti és gazdasági kérdést tisztázni kell ahhoz, hogy elinduljanak az egyeztetések.

Napló: Hogyan érintené a felsőoktatási intézményeket a 62 éves kor fölötti kötelező nyugdíjazás? Csak néhány százaléknyi oktatóról lehet szó.

Fábián István: – Nagyon rosszul. Ha a teljes létszámot vesszük „csak” kb. 10 százalék az érintettek aránya. Ez azonban félrevezető, mert a vezető oktatóknak kb. 35-40 százalékát kellene nyugdíjazni a DE-n, más intézményben pedig még rosszabb a helyzet! Egy kutató általában az ötvenes évei elejére „érik be”, eddigre szerzi meg a tudományos fokozatait, alakítja ki külföldi kapcsolatait. Ha az ilyen oktatók közül sokat nyugdíjba küldenénk, az veszélyeztetné kutatási programjainkat, a doktori iskolák meglétét. Mivel témavezetőként komoly pályázati programok épülnek erre a korosztályra, nélkülük sok százmillió forint, de akár milliárdos nagyságrendű pályázati és egyéb kutatási bevételtől eshetünk el.

Napló: Korábban azért kritizálták az egyetemet, hogy a képzés szerkezetével nem idomul a gazdaság igényeihez. Aztán idomult (közös tanszék gyógyszegyárakkal, informatikai cégekkel, stb.), most meg az a baj, hogy a bevételei egy részét az üzleti szférából teremti elő.

Fábián István: – A DE élen jár a gazdasági szereplőkkel való együttműködésben, azonban eszközrendszerünk elkezdett beszűkülni. Kb. 30 cégben van tulajdonrészünk, melyek különböző mértékben a DE felügyelete alatt és egyetemi érdekeket képviselve, de a piaci logika szerint működnek. Eezen a felületen érintkezünk a versenyszférával. Mondok egy példát: egy vállalkozásnak sürgős szüksége van egy termékével kapcsolatos vizsgálatra. Ehhez nekünk megvan az eszközünk és szakértelmünk, azonban az egyetemi gazdálkodásra vonatkozó szabályokat betartva kb. 3 hónapot vesz igénybe a vizsgálattal kapcsolatos ügyintézés. Ugyanez az egyetem cégén át, piaci alapon akár két nap alatt megtörténhet, és gyorsasági felárral számlázható ki a munka. Sajnálatos módon vannak olyan elképzelések, amelyek korlátozni akarják ezt a fajta gazdálkodást és tevékenységet.

Napló: A jövőt illetően hol lát még lehetőséget a képzések színvonalának fejlesztésére vagy bővítésére? Melyik az a terület, amelyet mostani állapotában nem éri meg fenntartani?

Fábián István: – Először ismernünk kellene a kormányzati szándékot, hogy eldönthessük mely szakokat tartsuk fenn. Élesen jelentkezik ez a kérdés például a kis nyelvi szakok esetében, melyekre sohasem lesz tömeges a jelentkezés, megmaradjanak-e? Biztosan fejleszteni fogjuk az informatikai és műszaki képzést, azonban gond ezeknél a költségigényes szakoknál, hogy elvesztettük a szakképzési hozzájárulást, ami komoly forrása volt a fejlesztéseknek. Ebből egyetemi szinten évi több százmillió forintot költöttünk eszközfejlesztésre, de 2-3 év múlva jelentkezik majd problémaként, hogy nincs további forrás az eszközök pótlására. Elsősorban a mester és doktori képzésekre kívánjuk helyezni a hangsúlyt. Komoly lehetőségeket látok az angol nyelvű képzéseink fejlesztésében is.

Napló: A felsőoktatási intézményeket a Rektori Konferencia fogja össze. Milyen az érdekérvényesítő képessége?

Fábián István: – Nem erős. De az igazi probléma az, hogy sok gazdánk van: összességében négy minisztériumnak is a felügyelete alá tartozunk, és a sok bába közt elvész a gyerek. Szerencsésebb lenne ha csak egy minisztérium közvetítené a kormányzati szándékokat az intézmények felé.

Napló: Milyen várakozásai vannak a jövőt illetően?

Fábián István: – Most a legfontosabb számunkra a július 24-ei ponthatár húzás. Ekkor derül ki, hogy az egyes intézményeknek mennyi hallgatója lesz. Bízom abban, hogy a DE megőrzi pozícióját. Reménykedem, hogy a kisebb hallgatói létszám mellett is jó irányba indul majd a magyar felsőoktatás, és a minőségelv mentén egyértelművé válik az a feltételrendszer, ami meghatározza működésünk kereteit.

HBN