Helyi közélet

2009.03.14. 17:58

Olvasóink írják: Enniük sem lesz mit!?

<p>Mivel a volt f&#233;rjem hirtelen meghalt,<br /> ad&#243;ss&#225;got, ad&#243;ss&#225;gra<br /> &#246;r&#246;k&#246;lt&#252;nk, amit sajnos nem tudunk<br /> mib&#337;l fizetni.</p>

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy merjem-e

leírni ezeket a sorokat és

segítséget kérjek valaki/vagy

valakiktől. Nagyon nehéz helyzetbe

kerültem, amiből már nem látok

kiutat és várom azt a csodát,

hátha történik már

végre valami.

A legelején kezdem el a

történetemet. Mikor megesküdtünk

a férjemmel, még nem is mertünk

gondolni rá, hogy kisbabánk nem fog

születni. Sajnos nem így

történt, több sikertelen

terhesség után közölték,

hogy nem lehet gyerekünk, de mi ebbe nem

törődtünk bele és hosszú

utánajárás után

örökbefogadtunk egy gyönyörű

kisfiút, aki a mindennapjainkban megadta

nekünk azt a boldogságot, szeretetet, amit

meg lehet találni a gyermekünkben.

Szépen éltünk a gyerekkel

éveken át míg egy napon

elszakadtunk a volt férjemtől.

Elváltunk (férjem alkoholizmusa miatt).

Anyukámékhoz költöztünk

haza, a mai napig ott lakunk.

Sajnos én beteg lettem 32%-ra

százalékoltal le az orvosok, sőt

gerincbetegségem miatt

mozgáskorlátozott is lettem. Majd

munkanélküli és

végül szociális

segélyben részesülök,

melynek összege 13 000 Ft. Családi

pótlékból és

árvasági ellátásból

élünk a fiammal.

Mivel a volt férjem hirtelen meghalt,

adósságot, adósságra

örököltünk, amit sajnos nem tudunk

miből fizetni. Nagyösszegű

számlatartozásokat fizettem ki, ahogy

tudtam kifestettem a lakást, hogy majd

beköltözünk és nyugodtan

élünk, sajnos nem így

történt.

Ezután a sok rossz után megint jött

egy OTP-s számla, ami meghaladja a 900

000 Ft-ot, ez már egy kicsit sok,

végrehajtás és

árverezés útján, de ki kell

fizetni, de azt szeretném én

kérdezni 43 évesen, betegen, mivel sajnos

munkát sem tudnak adni, annyi évesen nem

kellek, teljesen tönkrementünk.

Úgy terveztük a fiammal, hogy egy kicsi

üzletet nyitunk a házban, de sajnos

mindenféle falakba ütköztünk.

Hitelt nem adnak, mivel OTP

tartozásunk van, ehhez hozzájön

még az is, hogy nincs meg az eladói

szakmám, meg még az is, hogy boltot

nyissunk még nagyon sok pénz kellene, egy

autó amivel áruért megyek.

Sorolhatnám még, hogy mi a

kifogás. Feladtuk, nem bírjuk

tovább, ha nem lehet boltot nyitni, akkor nem

nyitunk, de miből élünk meg.

Anyukámékkal egy kétszobás

lakásban élünk öten, kicsi a

hely, el kell költöznünk, de miből.

Házunk ugyan van, de nincsen benne sem

bútor, sem fűtés,

úgyszólván semmi.

Újabb adósság jött, amit

már nem tudok megoldani. De itt van a fiam, aki

vigasztal, hogy majd lesz aki segít. Mivel

árvaellátást kapott, az

önkormányzat elvette a szociális

segélyt, 36 000 Ft helyett 13 000 forintra

és ehhez még jött az is, hogy

ebből az összegből még fizessek

vissza havonta 2000 Ft-ot mivel jogtalanul vettem fel a

segélyt.

Kérdezem én, mi köze az

árvaellátásnak a segélyhez.

Tehetek én arról, hogy meghalt a

férjem és én itt maradtam tele

adóssággal? Meddig húzzuk

még a nadrágszíjat? Sajnos a

fiamnak mindig azt kell mondanom, nem tudom mit

eszünk, nem tudok venni, nem tudunk

kirándulni menni, sem üdülni.

Tehetünk mi arról, hogy az

adósság maradt ránk?2008. december

2-án elmentem, hogy felveszem a családi

pótlékot és veszek egy kis

ennivalót. Ekkor döbbentem csak rá,

hogy nincs tovább.

Nem tudtam annak a háznak az

adóösszegét kifizetni, amit

még csak nem is használunk és

így zárolták a

számlámat. Itt maradtunk pénz

nélkül, sajnos a fiam és az

én gyógyszereimet sem tudjuk

kiváltani pedig nagyon fontos lenne:

kérdezem, hol hibáztunk, van-e

megoldás, hogy ne éhezzünk, ne

nélkülözzünk. Mi csak élni

szeretnénk.

Ha valaki tud erre megoldást segítsen. A

ház is eladó, de kiskorú az

örökös és nem kell, mert

túl nagy. Aki ezeket a sorokat olvassa

remélem, hogy megért. Ami kevés

eladnivalóm volt, már mindent eladtam.

Nem bírjuk tovább. Sem ház, sem

bútorok, sem bolt, de még

egészségünk sincs. Hát ennyit

ér egy ember és gyermeke.

Ezért írtam le ezeket a sorokat

remélve, hogy valaki megsegít,

megért. Remélem megjelenik ez az

írás és megoldást

találunk rá. Reszketve fejezem be e

sorokat, mi lesz ezután, van-e még

jövőnk?

Tisztelettel: Erika és fia,

Hajdúhadház

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában