2009.03.14. 17:58
Olvasóink írják: Enniük sem lesz mit!?
<p>Mivel a volt férjem hirtelen meghalt,<br /> adósságot, adósságra<br /> örököltünk, amit sajnos nem tudunk<br /> miből fizetni.</p>
Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy merjem-e
leírni ezeket a sorokat és
segítséget kérjek valaki/vagy
valakiktől. Nagyon nehéz helyzetbe
kerültem, amiből már nem látok
kiutat és várom azt a csodát,
hátha történik már
végre valami.
A legelején kezdem el a
történetemet. Mikor megesküdtünk
a férjemmel, még nem is mertünk
gondolni rá, hogy kisbabánk nem fog
születni. Sajnos nem így
történt, több sikertelen
terhesség után közölték,
hogy nem lehet gyerekünk, de mi ebbe nem
törődtünk bele és hosszú
utánajárás után
örökbefogadtunk egy gyönyörű
kisfiút, aki a mindennapjainkban megadta
nekünk azt a boldogságot, szeretetet, amit
meg lehet találni a gyermekünkben.
Szépen éltünk a gyerekkel
éveken át míg egy napon
elszakadtunk a volt férjemtől.
Elváltunk (férjem alkoholizmusa miatt).
Anyukámékhoz költöztünk
haza, a mai napig ott lakunk.
Sajnos én beteg lettem 32%-ra
százalékoltal le az orvosok, sőt
gerincbetegségem miatt
mozgáskorlátozott is lettem. Majd
munkanélküli és
végül szociális
segélyben részesülök,
melynek összege 13 000 Ft. Családi
pótlékból és
árvasági ellátásból
élünk a fiammal.
Mivel a volt férjem hirtelen meghalt,
adósságot, adósságra
örököltünk, amit sajnos nem tudunk
miből fizetni. Nagyösszegű
számlatartozásokat fizettem ki, ahogy
tudtam kifestettem a lakást, hogy majd
beköltözünk és nyugodtan
élünk, sajnos nem így
történt.
Ezután a sok rossz után megint jött
egy OTP-s számla, ami meghaladja a 900
000 Ft-ot, ez már egy kicsit sok,
végrehajtás és
árverezés útján, de ki kell
fizetni, de azt szeretném én
kérdezni 43 évesen, betegen, mivel sajnos
munkát sem tudnak adni, annyi évesen nem
kellek, teljesen tönkrementünk.
Úgy terveztük a fiammal, hogy egy kicsi
üzletet nyitunk a házban, de sajnos
mindenféle falakba ütköztünk.
Hitelt nem adnak, mivel OTP
tartozásunk van, ehhez hozzájön
még az is, hogy nincs meg az eladói
szakmám, meg még az is, hogy boltot
nyissunk még nagyon sok pénz kellene, egy
autó amivel áruért megyek.
Sorolhatnám még, hogy mi a
kifogás. Feladtuk, nem bírjuk
tovább, ha nem lehet boltot nyitni, akkor nem
nyitunk, de miből élünk meg.
Anyukámékkal egy kétszobás
lakásban élünk öten, kicsi a
hely, el kell költöznünk, de miből.
Házunk ugyan van, de nincsen benne sem
bútor, sem fűtés,
úgyszólván semmi.
Újabb adósság jött, amit
már nem tudok megoldani. De itt van a fiam, aki
vigasztal, hogy majd lesz aki segít. Mivel
árvaellátást kapott, az
önkormányzat elvette a szociális
segélyt, 36 000 Ft helyett 13 000 forintra
és ehhez még jött az is, hogy
ebből az összegből még fizessek
vissza havonta 2000 Ft-ot mivel jogtalanul vettem fel a
segélyt.
Kérdezem én, mi köze az
árvaellátásnak a segélyhez.
Tehetek én arról, hogy meghalt a
férjem és én itt maradtam tele
adóssággal? Meddig húzzuk
még a nadrágszíjat? Sajnos a
fiamnak mindig azt kell mondanom, nem tudom mit
eszünk, nem tudok venni, nem tudunk
kirándulni menni, sem üdülni.
Tehetünk mi arról, hogy az
adósság maradt ránk?2008. december
2-án elmentem, hogy felveszem a családi
pótlékot és veszek egy kis
ennivalót. Ekkor döbbentem csak rá,
hogy nincs tovább.
Nem tudtam annak a háznak az
adóösszegét kifizetni, amit
még csak nem is használunk és
így zárolták a
számlámat. Itt maradtunk pénz
nélkül, sajnos a fiam és az
én gyógyszereimet sem tudjuk
kiváltani pedig nagyon fontos lenne:
kérdezem, hol hibáztunk, van-e
megoldás, hogy ne éhezzünk, ne
nélkülözzünk. Mi csak élni
szeretnénk.
Ha valaki tud erre megoldást segítsen. A
ház is eladó, de kiskorú az
örökös és nem kell, mert
túl nagy. Aki ezeket a sorokat olvassa
remélem, hogy megért. Ami kevés
eladnivalóm volt, már mindent eladtam.
Nem bírjuk tovább. Sem ház, sem
bútorok, sem bolt, de még
egészségünk sincs. Hát ennyit
ér egy ember és gyermeke.
Ezért írtam le ezeket a sorokat
remélve, hogy valaki megsegít,
megért. Remélem megjelenik ez az
írás és megoldást
találunk rá. Reszketve fejezem be e
sorokat, mi lesz ezután, van-e még
jövőnk?
Tisztelettel: Erika és fia,
Hajdúhadház