Mit szeretünk a kocsonyában?

Van benne ugye hús meg fokhagyma meg lé, és olyan az egész, mint egy nagy rezegő zselé. Amit még a tortán csak-csak elviselünk, mert édes, na de sósan?

Hagyomány, persze, mégis egyre inkább kimarad a szilveszteri menüből.

Különösen a fiatalok hanyagolják ezt az étket, hiszen az egyre finnyásabbá váló, hamburgerhúson és sültkrumplin nevelkedett gyermekek számára csöppet sem vonzó a sertés körme, orra és fülcimpája, melynek körvonalai kivehetők az átlátszó zselé mélyéből is.

Gyors helyzetfelmérés után arra az eredményre jutottunk, hogy legtöbbjüknek az állagával van problémája. Mert ugye ez a szádban olvad, nem a kezedben, mégsem csokigolyó.

Az idősebbek körében természetesen elmaradhatatlan hagyomány, amikor a gőzölgő, még folyékony ételt kirakják a fagyba, ahol megdermed, s a természete is megváltozik. Családi étel ez, nem lehet belőle keveset csinálni.

Nagy Erzsébet debreceni lakos arra panaszkodott, hogy sajnos egyedül van, így nem éri meg elkészíteni. Egyébként kis kora óta nem volt olyan év, hogy ne evett volna szilveszterkor.

Szerencsét is hoz a babona szerint, mivel a disznó előre felé túr, éppen, ahogy a hal előre felé úszik. Ilyet lehet enni, nem úgy mint például tyúkot, ami hátra felé kapar, s december 31-én szinte tilos belőle ételt készíteni. Találtunk mindenesetre olyan fiatalt, aki szereti.

Mester Júlia szívesen veszi, ha a nagymamájánál ilyen lakomát talál, de ő is úgy látja, hogy korosztálya már nem szívesen barátkozik össze egy sertésfüllel a tányérjában.