Napsütés, nyár és sport...

Utóbbit tapasztalatom szerint azok is lelkesen követik, akik máskor soha nem néznek sportközvetítéseket, de a labdarúgó-világesemények is több nézőt csalogatnak a tévéképernyő vagy a kivetítők elé, mint a „szimpla” bajnokságok vagy válogatott meccsek.
A női magazinokban megjelennek a világ legvonzóbb focistáit felsoroló listák, amelyekkel kapásból nem ért egyet az, aki nő „létére” valamelyest ismeri a labdarúgást – hogyan lehet Morientest (vagy ízlés szerint...) kihagyni?? –, a férfilapokban pedig megszavaztatják az olvasókat, ki a legcsinosabb hölgy a magyar olimpiai csapatban. „Sportos” viccek keringenek a világhálón, aztán majd jönnek a videók is: a legpotyább gólok, a legnagyobb bukások, a legszenzációsabb rekordok. A munkahelyeken kialvatlan arcokra és hosszas eszmecserékre – hogy puskázhatta el azt a tizenegyest?! –, illetve esélylatolgatásokra számíthatnak a főnökök, akik előző este remélhetőleg maguk is éjszakába nyúlóan vagy az időeltolódás miatt hajnalban szorítottak kedvencüknek, ezért megértőek a többi sportbaráttal szemben. Egy-egy sorsdöntő pillanat mégiscsak élőben az igazi, nem pedig órákkal utána, felvételről...
Szépnek ígérkezik a nyár – reméljük, nem árnyékolják be a napsütést botrányok, bundák és egyéb, kevésbé sportos és nyárias „holmik”. Lehet a hűtőbe készíteni a sört, a fagyasztóba a jégkrémet (kinek mi esik jobban...), mert szurkolni és ezáltal összetartozni nagyon jó, mással nem pótolható élmény.