Káosz vagy csak nyüzsgés ez a debreceni utakon?

A reggeli-délutáni csúcsforgalom lassan már a fővárosé... Ha a közlekedés „szakértői” legalább a taxisokat/buszsofőröket egyszer megkérdeznék, hogyan is kellene a közlekedést megszervezni, bizonyára nagyobb lenne a siker – vetette fel a napokban a Napló zárt levelezési fórumán, az Agorán Fispán Géza. A kritikája a levelezők körében nem maradt visszhangtalan.
Miklósvölgyi Péter megértve „Fispán Úr jó szándékát és félelmeit” azt kérdezte: ugye senki nem gondolja komolyan, hogy nem kellett volna lezárni a Kossuth teret? ... Milyen jó is volt, amikor a Nagytemplom előtt kanyarodtak el a szakadt teherautók és buszok...inkább ülök naponta 5-10 perccel többet az autómban, de akkor sem kívánom, hogy a régi közlekedési struktúra álljon vissza” írta.
„Aki szerint közlekedési káosz van Debrecenben, nem látott még dugót Münchenben, Milánóban, de még itt a közelben, Nagyváradon és Kolozsváron sem, ahol éppen tegnap jártam. Ott olykor káosz van, itt csak egy kis nyüzsgés, ami kell is, elvégre egy nagyobbacska városban élünk. A főterünk pedig annyira szép és jó, hogy én is nagyon szívesen autózom plusz 10-15 percet érte” – írta Bereczki Attila.
Radnai Ferenc nem ilyen elnéző: „... Az anomáliákat a közlekedés-szervezés hibás koncepciója okozza. Ez azt jelenti, hogy az utak és parkolók építése a személygépkocsik mindennapos használatára ösztönöz. Ezzel szemben a modern városokban az utcákat az embereknek, és nem az autóknak tervezik, ahol lehet sétálni ...kerékpáron lehet kényelmesen, biztonságosan közlekedni. Ehhez vonzó tömegközlekedés járul. .. a gépjárművek tiszták kényelmesek és kellő sűrűséggel követik egymást.

Az utakon busz sávokat alakítanak ki, így gyorsabban lehet a tömegközlekedési eszközökkel célba érni, mint saját gépkocsival....Ezt kellene az önkormányzatnak ösztönzéssel(pénzzel), reklámmal, kötelezéssel, a forgalmi rend átszervezésével stb. szorgalmazni!”
Ábrahám László példáját, mintegy ajánlatként idézzük: „... az elmúlt évben, ha nem volt iskola, hogy a gyerekeket vinni kelljen, nem volt vidéki programom, hogy az autó szükséges legyen, és persze jó idő volt, akkor nem szégyelltem Józsáról eltekerni a cégemhez és vissza. Igaz, az út valahogy lejt, mert befelé a reggeli hűvösben csak 30-35 perc kell, délután a melegben viszont már 50-55 perc”.
Gyarmathy István szerint „Ez nagyon fontos kérdés manapság, amikor egyrészt óriási magasságokba emelkedik a benzinár, másrészt mindenki számára világos már, hogy környezetszennyezésünkkel gyermekeink jövőjét, sőt lassan saját jelenünket éljük fel. Ennek ellenére ott pöfögünk a hosszú sorokban, izzadunk és várjuk, hogy negyedjére csak átjussunk a zöld jelzésen, aztán keressük a parkolót, és ha találunk, ez szintén súlyos pénzekbe kerül”.


A „magasságos” vezetők

Amivel a polémiát Turi Gábor feldobta, kissé messzebb mutat: „...korábbi munkahelyemen a hivatal két munkatársa között spontán, viszonylag élénk vita alakult ki arról, helyes-e, ha a vezetők gyalog vagy tömegközlekedési eszközzel járnak. Tudniillik én általában azt tettem, az időjárástól függően. Az egyik markáns álláspont képviselője szerint nem helyes, ha a vezetők gyalog vagy tömegközlekedési eszközzel járnak, mert akkor az emberek azt hiszik róluk, hogy ráérnek, holott a vezetők rendkívül elfoglaltak. A másik álláspont képviselője ezzel szemben azzal érvelt, hogy helyes, ha a vezetők gyalog vagy tömegközlekedési eszközzel járnak, mert így nem szakadnak el az emberektől, sőt, maguk is emberformájúnak látszanak. Tájékoztatásul elárulom, hogy két hölgyről van szó, az előbbi nézet képviselője a fiatalabb, az utóbbié az idősebb korosztályhoz tartozott”.