Maradjon családon belül a cégvezetés

 Mivel a rendszerváltás környékén céget alapítók lassan elérik a nyugdíjkorhatárt, a probléma megoldása igencsak sürgető.

Tízből négyet

Egy felmérés szerint a jelenlegi vezetők többnyire családon belül szeretnék rendezni az utódlás kérdését, csakhogy a döntési jogkört nem vagy részben adnák ki a kezükből. Inkább az ügyintézésben számítanának a következő generációra, miközben a stratégiai döntéseket maguk hoznák.

Na ez az, ami az utódoknak nem tetszik, ők ugyanis a felmenőiktől minden tekintetben független életre vágynak. Erre utal, hogy bár az alapítók több mint fele családon belül szeretné rendezni az utódlást, csak minden ötödik megkérdezett adná át valójában is a gyerekének a stafétabotot. Vannak persze kivételek...

Együtt kezdték

Ősz György és fia (aki akkor 19 éves volt) együtt alapították 1991-ben az Autó Eskort Kft. Ford-márkakereskedést. Noha apa és fia két generációt képvisel, a közös cégalapítás nyomán mégis mindketten első generációs vállalkozónak számítanak.

Jó szervezõ legyen

Megfelelõen tudjon kommunikálni

Szakmai ismeretekkel rendelkezzen

Jól forgassa a pénzt, ne költsön feleslegesen

Ismerje a céget, az iparágat, az ágazatot

Lássa a munkaszervezetet, a munkafolyamatokat

Ismerje a cég fõbb partnereit

Elfogadtassa magát a munkatársakkal

Szakirányú diplomával rendelkezzen

 - Emlékszem, a Fordnál már a szerződéskötést megelőzően is érdeklődtek arról, hogy a srácnak lenne-e kedve a márkakereskedelemben kipróbálni magát; őszintén szólva akkor ennek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, ma viszont már tudom, hogy a döntésüknél ez is szempont volt - tekint vissza a kezdetekre az apa, és a fiú a szavaiba mindjárt belekapaszkodik.

 „Az egyik fordos kolléga mentori ajánlásával MBA-oklevelet szereztem, és bár akkoriban gyakran éreztem úgy, hogy pofonegyszerű dolgokat tanítanak a kurzuson, javarészt ma is az ott szerzett ismeretekből, meg persze a gyakorlatból élek.”

Hiába faggatom őket, egyikük sem tudja a pontos idejét annak, hogy a papa mikortól kezdte egyre inkább átengedni az irányítást a fiának.

Úgy érzik, hogy ez egy hosszú folyamat, ami lassan húsz éve tart. – A legfontosabb a magunkkal való megbékélés. Ezen múlik ugyanis, hogy képes vagyok-e elfogadni az idő múlását és belátni az utódlás szükségszerűségét. Magam erre törekszem, nem gondolom ugyanis, hogy az embernek a haláláig topon kellene lenni.

Kell egy kis kifutást hagyni magunknak; még akkor is, ha eleinte ott munkál bennünk a félsz, hogy a gyerek képes lesz-e ugyanolyan sikeresen fenntartani az üzletmenetet - véli a családfő, aki ma már egyre több időt tölt az unokáival.