Helyi közélet

2008.03.24. 16:18

Aki a piros tojást választotta

<p>Hajdúnánás - "Ha locsolni megyek, soha nem fogadok el pénzt. Anya tanított erre." Jézus feltámadását ünnepeljük húsvétkor – mondja a 10 éves Petromán János, vagy ahogy a családja hívja, Janesz. <dia width="850" height="630" alt="Aki a piros tojást választotta 2008.03.24."><a href="about:blank" onclick="return open_window( /pubs/Bildserie/Aki_a_piros_toj_st_v_lasztotta_2008_03_24_/index.shtml , SERIE ,850,630)"><img src="http://apps.haon.hu/bilder/icons/kamera.png" border="0" width="13" height="13" alt="Aki a piros tojást választotta 2008.03.24." /></a></dia></p>

A kisfiúval húsvét másnapján találkozunk, épp indul otthonról.

– Mi apával csak a szűk családban locsoljuk meg a lányokat, nálunk ez a szokás. Hozzánk mégis sok vendég jön, anya az ünnep előtt reggeltől estig süt–főz. A kedvencem, amikor a barkát díszítjük – teszi hozzá. Megfestjük tojásokat, azokat aggatjuk rá, mellé aranyesőt rakunk.

A szeretet a lényeg

Ha locsolni megyek, soha nem fogadok el pénzt – folytatja. Anya tanított erre, de magam is így tartom jónak. Szerintem nem szabad engedni, hogy az ünnep a pénzről szóljon. A piros tojást azért elfogadom. Én szeretetből megyek a lányokhoz, nénikhez. Azért locsolok, hogy nehogy elhervadjanak, hogy sokáig éljenek. Meg hogy legyen energiájuk – fűzi hozzá fura mosollyal, s úgy néz, mint aki nagyon is tisztában van mondandójának rituális igazságával.

– Régen kútvízzel locsolkodtak a legények. Akkor még jobban éltek a hagyományok. A lányok festették a tojásokat, sok órát töltöttek azzal, és nem bánták, nem unták...

Közben megérkezünk Janesz nagynénjéhez. A fiú rákezd:
– Én még kicsi vagyok, verset nem is tudok. Majd jönnek a nagyok, és mondanak azok. De azért egy piros tojást én is elfogadok!... S a végén a kacsintás, amit nagynénjének szán, mindannyiunkat megmosolyogtat.

Ezek is érdekelhetik