Életkép reggeltől estig, buszon és buszmegállóban

Fiúk, lányok. Ápolatlan haj, ízléstelen láncos nadrág, csupa csillogás, rövid felső, derék kint még a hidegben is (lányoknál), zsinórok lógnak a fülekből, telefonok villognak (nem a legolcsóbbak), cigaretta füstölög a szájakban.

Több kilós, degeszre tömött hátizsákok (ami a testi fejlődés szempontjából sajnálatos). Hangzavar, figyelemfelhívó visítás, nyerítés, hangoskodás. Téma: intim szférák, iskolai „élmények” (hülye a tanár), szórakozás.

És ömlik a trágárság! Megállíthatatlanul, tőszavakban, alpári módon. Azt gondolom, egyik-másik marhapásztor is megirigyelhetné.

Nem számít a kor, lehet általános vagy középiskolás, „nyelvileg” egyformán „kiműveltek”.

Közben megérkezik a tömegközlekedési eszköz, s megtudjuk, hogy legtöbben a közeli „kajáldába” tartanak. Tolakodás, nyomakodás, csata az ülőhelyekért. Persze, mások az előző megállóban fürgébbek voltak. Teleülik a járművet a nagyon fáradt, kimerült, éhes fiatalok.

Hogy néhány idősebb egyén alig tud felkapaszkodni bottal vagy csomaggal, sőt a lábán is alig tud megállni, senkit sem érdekel. Utazzon máskor, most övék a tér. Ülni kell, ugyanannyit fizettek.

A hátizsákot nem kell levenni, ha nem vigyázunk, jól kupán legyintenek fordulat közben. Dupla helyet foglalnak el, ez csak természetes. Leszállnak, helyükre újabbak jönnek, s ez így megy tovább. Igyekszem meghúzódni, nehogy észrevegyenek, nehogy megkapjam a magamét.

Az egyhangúságot csak egy-egy őfelsége gyermek mamája zavarja meg, helyet követelve erre jogosult csodálatos gyermekeinek.

Hogy van lába a gyermeknek, egy-két megállót állhat, eszükbe sem jut. Sőt! A csemete táskáját is ők cipelik, nehogy szegényke önállóan tegyen valamit. Ha hely akad, nem a mama ül le! A leszállásnál minden lépcső foglalt, félreállni nem lehet.

Megpróbálok valahogy leszállni, az ajtónál majdnem visszanyomnak. Sietni kell...

A jómodor, tisztelet, idősebbek vagy önmaguk korosztálya iránti udvariasságot, figyelmességet, tiszta magyar beszédet hírből sem ismerik.
Elgondolkodom. Ez a jövő nemzedéke, az új generáció. Vajon milyenek lesznek a gyerekeik, mire nevelik őket, milyen példát mutatnak? Jó, hogy akkor mi már nem látjuk...
Török Miklósné, Debrecen