2007.12.05. 10:26
Hajléktalanul él ott az erdő mélyén
<p>Debrecen-Már reggel rotyog a tea a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet kondérjában. Keddi krízisjáratukra a Napló munkatársai is elkísérték a Nagyné Varga Zsuzsa és Vizes Gyula alkotta csapatot.<DIA alt="Hajléktalanok a Nagyerdőn 2007.11.05" height="630" width="850"><A onclick="return open_window( /pubs/Bildserie/Hajl_ktalanok_a_Nagyerd__337_n_2007_11_05/index.shtml , SERIE ,850,630)" href="about:blank"><IMG height="13" alt="Hajléktalanok a Nagyerdőn 2007.11.05" src="http://apps.haon.hu/bilder/icons/kamera.png" width="13" border="0" /></A></DIA>  <A href="http://video.haon.hu/members.haon_szerkesztoseg/flv-hajlektalanok_flv.flv/viewer.html"><IMG height="13" alt="Video" src="http://www.haon.hu/bilder/icons/video.png" width="13" border="0" /></A> <A href="http://apps.haon.hu/download/hbntippek/fagyhalal_statisztika.pdf"><IMG height="10" src="http://www.haon.hu/SysRes/Sites/HAON/Pics/Icons/download.gif" width="9" border="0" /><B>Fagyhalál statisztika </B></A></p>
A nappali melegedő Simonffy utcai épülete előtt harminc adag ételt, forró teát, némi meleg holmit, cipőt és gyógyszereket tuszkolunk az autó csomagterébe.
Mint megtudjuk, a krízisjárat novembertől április végéig segít az utcán élőkön.
- Ezen túl a hivatali ügyintézést is átvállaljuk a fedél nélkül maradottaktól – meséli Nagyné Varga Zsuzsa, aki másfél éve járja a terepet.
Klienseiket már jól ismerik, hiszen majdnem minden nap találkoznak velük a városban, sőt az erdő fái között is.
Nem háborgatják
Az autóból kiszállva esőáztatta erdei útra tévedünk. A pocsolyában a vaddisznók is szívesen megmártóznak, mert a fedél nélkül maradottakon kívül ők is szívesen portyáznak errefelé – magyarázza Vizes Gyula.
Egy bal kanyart követően eltűnik az út, s a bokrok sűrűjében találjuk magunkat. Száz méter után kitisztul a terep és egy takaros portát pillantunk meg.
A házigazda készségesen mutatja be otthonát. Gondosan szigetelt sátrán túl egy asztal és a tűzrakóhely fokozza a "komfortérzetet".
Imre kivételesnek számít a hajléktalanok között, hiszen szellemileg és fizikálisan is jól tartja magát. Mint mondta, nemrég az APEH-nél sem hitték el róla, hogy hajléktalan, pedig már a bérházak lépcsőjét és a nagyállomás épületét is megjárta a válása óta eltelt 14 év alatt.
Ezeken a helyeken nem sokáig tűrték meg. Hajléktalanszállóra nem szívesen járt, mert a lakók ittasan agresszívek voltak, és a holmijának is többször lába kélt.
Végül az erdőbe költözött, ahol egyedül a vaddisznók és a szeretetszolgálat munkatársai látogatják. Utóbbiakat mindig szívesen látja, mert az erdei vadakkal szemben barátságosak, étellel, itallal, meleg ruhával, gyógyszerekkel és persze jó szóval látják el.
Imre előtt nemrégiben felcsillant a remény, hiszen a szeretetszolgálat munkatársai a munkaügyi központ és a Dehusz Kht. támogatásával munkát keresnek neki.
Kapcsolódó anyagok:
