"A feketeleves csak ezután kezdődött"

Egy augusztus végi napon kezdődött az egész. Iszonyú torokfájás, magas láz, légzési és beszélési nehézségek közepette kénytelen voltam abbahagyni a munkámat. A mai napig sem tudom, hogyan értem haza Derecskéről Hajdúszoboszlóra.

Jól sejtettem, nem éppen mindennapi betegséggel állok szemben. Kórház lett a vége, ahol kisebb fajta műtétet hajtottak végre, ami egyáltalán nem volt veszélytelen. Néhány nap elteltével kicsit jobban lettem. A „feketeleves” csak ezután következett.

A munkáltatóm minden előzetes tájékoztatás nélkül „máról tegnapra” felmondott. Állítólag csak annyi volt a bűnöm, hogy nem személyesen kerestem meg őt. Mentségemre szolgáljon, hogy azon a bizonyos reggelen látott a munkaadóm, hogy milyen állapotban vagyok, de ez nem igazán érdekelte.

Úgy gondolom, 40 fok körüli láznál, rettentő fájdalomnál nem az az elsődleges szempont, hogy személyesen közöljem a tényeket, hanem, hogyan fogom túlélni. Érdekes módon az nem zavarta a munkáltatómat, hogy havi 250–300 órát dolgoztam „fillérekért”, füstös, egészségtelen levegőben, tizenegy éven át. Sajnos, manapság nem igazán könnyű munkát találni és munkahelyet váltani.

Egy szavam sem lenne, ha a munka törvénykönyvében foglaltak szerint történt volna az egész, és ehhez némi emberség párosul. Vagy ennyire ki van szolgáltatva az egyszerű munkavállaló, aki csupán dolgozni szeretne?

Egyébként ez ügyben jogerős végzés van, a munkaügyi bíróság jogellenesnek minősítette a felmondást, és visszahelyezett a régi munkakörömbe. A jogi képviselő mindent megígért a tárgyaláson, ami a valóságban nem úgy történt.
Remélem, azért még létezik olyan törvény, amely a „kisembernek” is igazat ad