Elképesztő mesével szedhetett rá egy idős férfit egy prostituált és a futtatója

A törvényszéken néhány alkalommal olyan védő volt jelen, aki az egyik vádlottat és tanút is képviselte, ezért az érintett eljárási elemeket most, a másodfokú tárgyaláson meg kellett ismételni.

A bíróság szerint az első- és másodrendű vádlott pénzt csalt ki a harmadrendű vádlottól és az ügy sértettjétől azzal a mesével, hogy folyamatban lévő büntetőügyekből „mossák ki” őt. Egyre több pénzt kértek, végül a sértett a rendőrséghez fordult.

Az első fokon eljárt Debreceni Törvényszék 2021 októberében társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette és társtettesként elkövetett zsarolás bűntette miatt V.M. elsőrendű vádlottat, mint különös visszaesőt 8 év 10 hónap, míg M.M. másodrendű vádlottat ugyanezért 4 év börtönbüntetésre ítélte. M.J. harmadrendű vádlottat hivatali vesztegetés bűntette miatt 3 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. V.M. és M.M. vádlottakra személyenként 1 millió 275 ezer, míg M.J. vádlottra 100 ezer forint vagyonelkobzást is elrendelt a törvényszék.

Az ítélet ellen a vádlottak felmentésért, illetve enyhítésért, míg az ügyészség az első- és másodrendű vádlott esetében súlyosításért fellebbeztek.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint M.M. prostituáltként dolgozott. Ennek során ismerkedett meg M.J.-vel, akivel szexuális kapcsolatot létesített. 2018 februárjában M.M. kisebb összeget kért kölcsön a férfitól, és biztosítékként átadta neki a lakcímkártyáját. V.M. és M.M. egymással összejátszva megtévesztették M.J.-t, és elhitették vele, hogy a lakcímkártya átvételével bűncselekményt követett el. V.M. magát rendőrnek kiadva telefonon azt közölte vele, hogy M.M.-t letartóztatták, és mivel a nő lakcímkártyája nála van, számíthat rá, hogy őt is le fogják tartóztatni. Néhány nappal később V.M. már M.M.  ügyvédjeként telefonált, és azt közölte, hogy felmerül M.J.-vel szemben az embercsempészet gyanúja. Azonban tud segíteni, ezért előbb 50 ezer forint munkadíjat, majd az ügyintéző megvesztegetéséért 100 ezer forintot kért. Az összeget még aznap megkapta. Később M.M. pénzt kért M.J.-től, személyesen találkoztak, és utóbb V.M. magát ügyvédnek kiadva telefonon azt közölte M.J.-vel, hogy lefotózták a nővel, és már „futtatással” gyanúsítják M.J.-t. Felajánlotta, hogy 1,5 millió forintért cserébe elintézi a vádelejtést, és további 500 ezer forintot is kért. M.J. összesen 2 millió forintot adott át M.M.-nek.

Majd V.M. „ügyvédként” „bizonyítékok” megsemmisítésért és sikerdíjként további kétmillió forintot akart kapni. M.J. azonban már felvette a kapcsolatot a rendőrséggel, és a párost elkapták.

A szerdai tárgyaláson az elsőrendű vádlott ügyvédje arról faggatta M.J.-t, hogy mit gondolt, hogyan lehet bűncselekmény egy lakcímkártya elvétele, vagy hogyan vádolhatnák őt meg embercsempészettel, netán elég-e egy fotó ahhoz, hogy futtatónak tartsák. M.J. válaszából kiderült, ő maga is gyanakodott, de az, hogy már „hatósági eljárás” van az ügyben, megijesztette, és a másik két vádlott határidőkkel is sürgette, nyomasztotta őt. Mint mondta, külső körülmények hatása alá került, összezavarodott, nem tudta átlátni a helyzetet, kontrollálni a cselekedeteit.
V.M. azt állította, M.M. kérésre adta ki magát ügyvédnek, ő nem kapott pénzt, és nem tudta, miért kellett azokat mondania a telefonba, amiket mondott. Nem ő beszél ügyvédként a telefonban (a hangszakértő szerint igen – a szerk.). Ő nem tudta, mire megy ki az egész, akkor nem telefonált volna.

M.M. az eljárás korábbi szakaszában azt mondta, M.J. szerelmes volt belé, és amikor V.M.-mel megismerkedtek, majd összeköltöztek, M.J. nem törődött ebbe bele. M.J. ötlete volt, hogy játsszák el a pénzt kérő ügyvédet, mert a családjától erre hivatkozva akart pénzt szerezni. M.J. „ördögi terve volt” az egész, amiért a nő nem viszonozta az érzelmeit. Ezt a bíró idézte fel, és azt is, hogy több bizonyíték ellentmond a nő állításainak.

M.M. ezúttal vallomást tett, mint mondta, elismeri, amit elkövetett, és előtárja az előzményeket. Szavai szerint V.M. féltékeny volt, állandóan kontrollálta és bántalmazta őt. A pénztárcáját, dokumentumait is rendre ellenőrizte, vigyázott, ne tudja elhagyni a férfit. Amikor V.M. a lakcímkártyáját nem találta, M.M. elmondta, hogy ismeri M.J.-t, és hogy a kölcsön miatt adta neki oda a kártyát. V.M. ekkor kijelentette, ha már így alakult, „le kell húzni a fickót!”, és részletes tervet talált ki.

A nő arról is beszélt, hogy amikor mindketten előzetesben voltak a debreceni BV-intézetben, és ő az udvaron sétált, V.M. az ablakból dobott le neki egy papírt, amin rajta volt, mit kell a nőnek  vallania. Később „megszabadult” a férfitól, de az hívogatta, zaklatta; nyomás alatta tartja folyamatosan, hogy számára kedvezően alakuljon ez az ügy.

M.M. zárásként megjegyezte, nincs mentség arra, amit elkövetett, megbánta tettét, M.J. jó ember, akitől már bocsánatot kért.

V.M. tagadta a nő állításait. Példaként említette, hogy M.M. előbb jött ki az előzetesből, és amikor őt is elengedték, a nő otthon várt rá. A BV-intézetben pedig az ablakból nem lehet látni, ki van az udvaron, és a rácsok miatt levelet sem lehet ledobálni.

Azt mondta, haragban állnak, a nő meglopta, emiatt büntetőeljárás van folyamatban. Ő már azóta új párjával boldogan él, és nem foglalkozik M.M.-mel.  Az ügyész kijelentette, nem ritka, hogy valaki szexuális szolgáltatást nyújt, majd ő és futtatója megzsarolják az ügyfelet. Gátlástalan volt az elkövetési mód, egy idős ember sérelmére – mondta.

Az ügy szeptemberben a védői perbeszédekkel folytatódik.

SzT