Háztetőkön szaltózik, és ha úgy tartja kedve, leveti magát

Kajtár Norbert elmondása szerint 6-7 éves korában kezdett látványos ugrásokkal foglalkozni, vonzották az akciófilmek verekedős és zuhanós-ugrós részei, ő is a tetőkre vágyott. Mára Guinness-rekorder az akrobatikus zsákolás csúcstartójaként, háztetőkön szaltózik, vagy éppen 30 méter magasból veti le magát kötél nélkül. A rövid ideig kaszkadőrpályával is kacérkodó srác motivációjáról, terveiről, és a látványos mozdulatok mögötti embertelen önfeláldozásról beszélt a Haonnak.

Kajtár Norbert már kisdiákként szertornázott, ám vágyait nem elégítette ki a szabályok alapján működő sport, így egyre szabadabb és extrémebb irányokba indult el. – Nem volt tudatos választás a parkour és az akrobatikus ugrások világa, mindig abba vágtam bele, amire tényleg éreztem vágyat. – mondta a 31 éves ugró, aki bár villanásnyi időt a harcművészetekben is töltött, görkorcsolyázott és a gördeszkázásba is beleszagolt, nem tudott elszakadni a szaltóktól és a zuhanásérzéstől.

Egyéni akciók

2012-ben jelentkezett a világhírű Piroch Gábor kaszkadőr iskolájába, hogy a filmiparban is megcsillogtassa tudását, ám másfél év, és néhány nagyobb filmben való részvétel (például a 2014-es Herkules c. film Dwayne „The Rock” Johnson főszereplésével – a szerk.) után abbahagyta.

– Gyerekkoromban élt egy fikció bennem a kaszkadőréletről, a Jackie Chan-filmeket és minden hasonló tartalmat szerettem, ezek is motiváltak arra, hogy a kaszkadőrpályát vegyem célba. Ám hamar rá kellett jönnöm, a valóságban ez nem pont így működik. Kaszkadőrként nem feltétlen tudod, mikor mész dolgozni, majd onnan mikor jutsz haza, forgatáson mikor eszel-iszol, mit engednek épp meg. Hideg van, meleg van, alig aludtál, vannak rosszakaróid, és arra vagy berendezkedve, hogy bármikor hívnak, el kell vállalnod a munkát. Ráadásul az ugrásokban hiába voltam jó, a kamu kardvívás, a Bud Spencer-szerű pofonok nem az én világom, ettől függetlenül elismerem ezek szakmai nehézségeit is – emelte ki.

Arra mindenképpen jó volt a fiatal srác számára ez az időszak, hogy későbbi kenyéradójával, a Face Team Akrobatikus Sportszínházzal összehozza a sors. A sportszínház tagja, később edzője lett. Bejárták a világot, és különböző showműsorokkal kápráztatták el a nagyérdeműt. Egykori kollégái közül akad, aki ma is a Las Vegas-i Cirque du Soleil új attrakcióján, a Mad Apple-ön dolgozik. – Egy divatshow-ra kaptam meghívást, ahol a modellek között akrobatikus, breakes és táncos számok kaptak helyet, nyilván én az akrobatika szegmensét tarkítottam. Itt ismerkedtem meg a Face Team alapító tagjával, Takács Áronnal, aki modellként volt jelen, és kiderült, hogy a csapathoz pont embert keresnek. Másnap lementem hozzájuk edzeni, és ott ragadtam – mesélte.

Újabban – már csak kiegészítő keresetként – a Hegeshow tagjaként szerepel (Hegedűs László kétszeres Guinness-rekorder triál biciklis által kreált kezdeményezés – a szerk.), ahol parkourmozdulatokat végez, vagy airbagbe (egy hatalmas légzsák) ugrik a magasból. Legutóbb 30 méterről tette mindezt, az erről készült videón társai hangosan dicsérik a technikáját, ő mégsem volt teljesen elégedett.

– Ennyi ugrás után már tudom, hogy kell kontrollálni a testemet, hogyan kezdjek és hogyan fejezzek be egy ugrást, mégis mindig találok valami javítanivalót. Az a célom, hogy egyszer minimum a 60 métert megugorjam, illetve egy egyértelmű magyar rekordot is felállítsak. Őszintén megmondva nem tudom, mi a magyar csúcs, a 60 közel van hozzá, és talán pont Piroch Gábor nevéhez fűződik. Azt gondolom, a 70 méter már kiváltaná azt. A világrekord 100 méter felett van, ahhoz olyan airbagre és annyi pénzre lenne szükség, amire nem látok reális esélyt.

És, hogy mit érez egy ilyen ugrás során?

Nem érzek kétséget afelől, hogy sikerül, hiszen lassan 25 éve csinálom ezt. Tudom, hova érkezek majd, hogyan, és azt is, mivel tudom segíteni magamat a levegőben egy esetleges apró hiba után. Rossz végkimenetel persze bármikor benne lehet, ezért mindig komolyan kell venni az egész projektet – mondta.

Nincs visszavonulás

És bár teste sokszor már segélykiáltásokat hallat, életvitelszerűen rehabilitálja azt, de nem gondol a visszavonulásra. – Tudom, hogy nem élünk örökké. Régóta gondolkozom azon, hogy eső előtt kell a tetőt felhúzni, ezért is hagytam ott a Face Team tevékenységét, nem győzni ekkora fizikai megterhelést, ilyen rendszerességgel, ennyi idő után. Fáj, és tudom, hogy vége lesz, de egyelőre még egyéni terveim vannak. A testemet tekintve persze már régen eljött az a pont, amikor abba kellene hagynom. Ez egyénfüggő dolog: sok extrém sportoló, akinek fellángolás az egész, ilyen állapotig nem viszi el a testét. Én ellenben mindig úgy éreztem, bármennyire is fáj, ami kifér még belőlem, azt meg fogom csinálni! A 30 méteres ugrás előtt két nyaksérvvel be sem tudtam melegíteni nyakra, fájt a derekam. Nem tudok kézen állni, mert szétmentek a csuklóim.

– hangsúlyozta Kajtár Norbert, aki ugyan mondott már le show-t a fájdalmai miatt, úgy véli, nem egyik napról a másikra hagyja majd abba. – Ahogy nem kontrasztos határral keveredtem bele az extrém világba, a befejezés sem így fog zajlani. Ha a tenyeremen nem tudok állni, még állhatok öklön. Ha az is fáj majd, akkor a rehab, a hit és a remény marad. Ha úgy fáj a nyakam, hogy nem tudok ugrani, akkor éppen nem fogok, de a kihívást már a testem helyrehozatalában is bőven megtaláltam. Az orvosok egyébként is eltiltottak már sok mindentől, szinte hazajárok a Honvédkorházba – mondta nevetve.

És bár lenyűgöző, milyen szenvedéllyel teszi a dolgát, egy ilyen munkát a család, a rokonok sem tudnak félvállról venni. – Édesanyám saját bevallása szerint egész életében fél méternél nagyobbat nem ugrott, két kör helyett is egyet futott tornaórán a suliban, édesapám munkásként élte le az életét. Nem tudom, honnan jött ez az extrém sport iránti érdeklődés. Anyukám olyan szinten laikus a pályámmal kapcsolatban, hogy gyakorlatilag vissza is tart az aggodalma, pedig tudom, hogy ez a normális anyai. illetve szülői reakció. Nem fogok leállni, hiába sajnálom őt. Megértem, hogy rossz megélnie a fia ugrásait, a kétkedés azonban ránk telepszik.

– véli az extrém sportoló.

Egy anya, egy nagymama már csak aggódó, de vajon egy feleség, élettárs hogyan kezeli az ilyesmit? Ha egy tűzoltó felesége sokat aggódik, mit szóljon az, akinek a párja 30 méterről ugrik ki egy toronyból, kötél nélkül? – Olyan párt tudok elképzelni magam mellé, aki tudja kezelni és érti ezt az életstílust. Tudja, milyen módon féltsen, és ezzel hogyan adjon inkább erőt. Telhetetlen, egyben önkritikus vagyok a szakmámat illetően. Nem akarok mindenképp luxuséletet, elég, hogy vannak barátaim, nem esik rám az eső, tudok mit enni. A sportban viszont nincs határ, és pláne nincs megalkuvás. Mindig lehet jobb, szebb, magasabb egy ugrás – én ezt vallom.

PSZ