„Azt játszottam, hogy felkarolom a hátrányos helyzetű játékkutyámat”

A nőnevelés az egész eddigi életét elkísérte, legfontosabb hivatásának mégis azt tartja, hogy saját gyerekeiből váljék majd kiegyensúlyozott felnőtt. Erről és többek között a Madách székfoglaló beszéde miatt elindult áldásos lavináról beszélt meghívásomra nemrég Pinczés Orsolya múzeumpedagógus Debrecen belvárosában egy fagyi mellett.

A sokak által a Szabó Magda Emlékházból ismert 43 éves Orsolya elsősorban a kislánya, Száva miatt tartja fontosnak, hogy azt sugallja: egy nő legyen királynő. Őt és kisfiát, Csanádot születése óta rendszeresen vitte, viszi a munkahelyére, a múzeumba. Ha az életét valami köré csoportosítani kellene, akkor azok a gyerekei – hangzik a beszélgetésünk legelején, megválaszolva a még fel sem tett kérdést: Minek, kinek a királynője? Múzeumpedagógusként is a gyerekekkel foglalkozik, minden neveléshez szükséges technikát és rengeteg ötletet elsajátíthatott ezzel a két évtizedes gyakorlással, míg saját családja nem lett.

Azt mondja, sosem zongorázta le előre a nevelési irányelveket, tiszta lappal lépett az anyai munkakörbe, mindenféle előzetesen – a tapasztalt szülők tudhatják, hogy fölöslegesen – felállított keretrendszer nélkül. Pici korától kezdve tanárosdit játszott, a játékbabák és a plüsskutyák is kaptak Orsi pedagógiai táplálékától. 

Mindig is arra készültem, hogy családanya leszek, a gyerektelen felnőttlét nem fér bele

– teszi hozzá. Biztosan tudja, hogy nem szidni és ostorozni kell a gyereket, mert ettől csak becsukja az ajtót és bezáródik. A gyerek tiszta lappal indul, és mi magunk tesszük azzá, ami válik belőle. – A gyerekneveléshez először is józan paraszti ész kell – hangzik az első hallásra nem feltétlenül egyértelmű kijelentés egy olyan szakembertől, akinek fél élete kulturális intézmények falai között telt el. Orsolya úgy véli, sok könyvet el lehet olvasni a gyerekpszichológusoktól, de nem hisz bennük, mert minden gyerek más, és fontos az is, hogy a szülő ismerje magát: milyen ember, milyen anya ő maga.  

Panka és a „Csanádregény”

Édesanyja sok történetet mesélt neki, ezek voltak a Pankamesék, (Panka természetesen maga Orsi volt). Továbbadta ezt is, de anyaként döbbent csak rá arra, hogy milyen hasznos is volt Panka akkor, évtizedekkel ezelőtt. A képzeletbeli kislány ma is főszereplője azoknak az esti meséknek, amiket Orsi a gyerekeinek mond.

A magokat jól kell elültetni – vallja annak ellenére, hogy szilárd meggyőződése: az anyaság a legnehezebb szakma. Nem tudni ugyanis, milyen felnőtt lesz majd a  nevelésünk tárgya, magyarán utólag látszik csak, jól csináltuk-e, amit.

Romantikus lélek, időben a reformkorba helyezné magát, az abroncsos ruhákba, az 1800-as évek hagyományos szerepmodelljébe, igaz, soha nem volt karrierista, de a munka – elsősorban a gyerekek miatt – mindig nagyon fontos volt Orsolya világában. Első diplomáját történelemből szerezte, nagyon sokszor találkozott királynőkkel, de az első közülük mégis Szabó Magda maradt. Női karakterei szomorkásak, de nagyon erősek, mint maga az alkotó. Kicsi, de annál keményebb nő, aki mindig képes volt kiállni magáért és másokért, amikor kellett. Naplója mentén Orsi is írásba kezdett, még kisiskolásként, kisfia születésétől vált rendszeressé – ahogy fogalmaz – a szigorúan kézzel írott, a kisfiáról elnevezett Csanádregény. Igyekszik mindenből kihozni a maximumot, de figyel arra is, hogy néha elengedje a gyeplőt. Betonékszer és horgolt csecsebecsék születtek meg kezei közül még akkor is, amikor kismamaként otthon kellett maradni. A teljes kikapcsolódás az olvasás, esténként egy jó könyv kell ahhoz, hogy teljesen ki tudja zárni a külvilágot. Most Náray, a Volt egyszer egy varrodám. Spiró, Kepes, Vámos, és a méltatlanul kevésbé ismert Fehér Béla.  

Nem Madách mentén

Orsolya kedvenc gyerekkori olvasmánya Kertész Erzsébet Zöldfa utcza 38. című kötete volt, a könyv a nőnevelés egyik legnagyobb magyar úttörője, Veres Pálné Beniczky Hermin életét dolgozta fel. Jó kapcsolata volt Madáchcsal, aki székfoglaló beszédében az Akadémián arról beszélt, hogy a nőnek a fakanál mellett a helye, s mert nem okos lény, ne akarjon tanulni. Veres Pálné ennek (ellen)hatására nyitja meg az 1850-es években a lánynevelő intézetét, ez és édesanyai attitűdje is annyira vonzó Orsolya számára, hogy diplomamunkájaként is a nőnevelést, pontosabban a debreceni Svetits Gimnázium két világháború közti időszakát választotta témául. A nővé cseperedés végigkísérésének ez az első lépcsőfoka volt, amit a Szabó Magda-örökség feldolgozása, majd saját kislányának nevelése követett. 

Erőssé és bátorrá kell nevelni a nőket, és arra, hogy a komfortzónáját mindig merje elhagyni. Tudatosítani kell, hogy amit ezzel elhagy, még tágabbá teszi majd a világot

– összegzi a gyengébbik nem erősségének esszenciáját. Sok nőtől hallja, hogy inkább a háttérben marad a magánéletében vagy a munkahelyén, de ha kellő erőt gyűjt, kinyílik a világ, és biztosan csodát tesz majd.  Kedvenc Szabó Magda-idézete szerint a nő erős és bátor, és ha felismeri a maga küldetését, akkor mindenre képes és alkalmas.

Szakál Adrienn