„Legyen jó sós, puha és szaftos a galuska” – állítja a kilencvenéves Papp Vincéné Mária

– A menyemnek és a drága fiamnak köszönhetem, hogy elmondhatom: kilencvenéves lettem – hangsúlyozta a Naplónak Papp Vincéné Mária, aki szombaton családja körében ünnepelte születésnapját. Mariska néni – ahogyan szereti, ha szólítják – hat éve él Debrecenben, de világéletében Gáborjában lakott, ami igaz, kis település, mégis a világot jelentette a szépkorú és családja számára. Mint megtudtuk, a hétvégi összejövetelen mindenki ott volt, aki számított, ám az ünnepelt nagyon várta hétfő délután Nagy Sándor önkormányzati képviselőt, valamint Tóth-Vanka Juditot, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársát, hogy felköszöntsék, és jó egészségét kívánjanak neki.

Soha nem unatkozott

Mariska néni mindenkinek olyan jó gyermeket kíván, mint amilyen neki van, és a menyére sincs soha egy rossz szava. Érzi, hogy szeretik őt, ugyanis mindenben segítik és támogatják. Úgy véli, ha ők nem lennének, akkor talán már ő sem élne. Az idős asszonnyal folytatott beszélgetésünk alatt kiderült, Mariska néninek egy nővére volt, akivel nagyon jól kijöttek, segítették egymást mindenben, amiben kellett. Szülei földműveléssel foglalkoztak, így a kilencvenéves ünnepelt már egészen fiatalon megismerkedett a kétkezi munkával. Szeretetteljes családi légkörben nevelkedtek, Mariska néni tizenkilenc éves volt, amikor megházasodott, férjével egy fiuk született, aki jelenleg is ápolja, védelmezi édesanyját. – Háztartásbeli voltam, de soha nem unatkoztam, mindig találtam magamnak tennivalót, ugyanis akkoriban is folyton volt mit csinálni – jegyezte meg az idős asszony, aki az otthoni munka mellett varrónőként tevékenykedett. – Huszonnyolc éve, hogy megözvegyültem, és való igaz, rég volt már, amikor a férjemmel megismerkedtem, de arra a mai napig tisztán emlékszem – mondta.

Biciklivel indult jósnőhöz

Visszaemlékezett a régmúltra is, amikor sokat járt ki a mezőre kapálni, gyűjteni. Majd egyik nap, amikor a földeken dolgozott, néhány barátnője megkereste, és rávette, hogy menjen el velük Újfaluba. Ugyanis lakott ott egy jósnő, aki bizony látja a jövőt, és azt is meg tudja mondani, hogy a lányok mikor fognak megházasodni. Természetesen Mariska néninek sem kellett több, biciklire pattantak, és letekertek 12 kilométert: de mi ez a táv egy leánynak, ha az igaz szerelmet keresi, igaz? – tettük fel a kérdés Mariska néninek, aki kacagva megjegyezte: semmi kedvesem, még csak meg sem kottyant!

Igen, mi is nagyon vártuk a folytatást, vajon mit mondott a jósnő, de sajnos semmit, ugyanis valamiért nem fogadta Mariska néniéket, dolga akadt, vagy zárva volt, nem tudni. Ennek ellenére a visszaút történéseit úgy elevenítette fel az idős asszony, mintha ma lett volna. – Tekertünk haza, jómagam egy kicsit lemaradtam, bevallom, a hazafelé tekerés már nem ment olyan egyszerűen, de ma már tudom, hogy miért kellett így lenni: a sors akarta, hogy „szembe széllel” biciklizzek – fogalmazott. Mint hozzátette, akkor ismerte meg a férjét, Papp Vincét, akivel később örök hűséget fogadtak egymásnak. – Romantikus volt a találkozásunk, és a végsőkig szerettük egymást, az utolsó napig – jegyezte meg.

Mariska néni elmondta, nem gondolta, hogy ilyen sokáig fog élni, ez számára is óriási meglepetés, és persze öröm is. A legrosszabb neki, hogy nehezen tud közlekedni, segítségre van szüksége, azonban az étvágya még mindig jó. A húsos ételeket megeszi, de soha nem volt a kedvence, inkább a tésztából készült egytálételeket szereti. – Legyen jó sós, puha és szaftos a galuska, az ám az igazán finom étel! – tette hozzá. 

NE