A hosszú élet titka: jó sok szalonna és erős paprika

Szatmári Antalnét, a korához képest kifejezetten jó fizikai és szellemi állapotnak örvendő hölgyet 103. születésnapja alkalomból Orosz Ibolya Aurélia önkormányzati képviselő, Tóth-Vanka Judit és Madarász-Nagy Nikolett, illetve a debreceni polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársai köszöntötték fel. Az idős hölgy családja körében fogadta kedden délelőtt debreceni otthonában a vendégeit, ahol közel húsz éve él. Vígkedélyű, talpraesett szépkorút ismerhettünk meg – lánykori nevén – Porkoláb Zsófia személyében. A jeles alkalmon a résztvevők már a találkozás első perceiben feltették a bűvös kérdést: mi a hosszú élet titka? Nos, Szatmári Antalné nem teketóriázott sokáig, azonnal választ kaptunk: erős paprika, zsíros kenyér és szalonna. Mint megtudtuk, ha ezeket fogyasztjuk, akkor bizony nem kell sűrűn a patikába járnunk. Manapság a fiatalok már azt sem tudják, mi az igazán finom étel. Semennyi pénzért nem fosztanám meg magam a friss szalonnától és zsíros pirítóstól – kacagott fel a szemmel láthatóan boldog idős asszony.

Tisztán emlékszik vissza

Ottjártunkkor megtudtuk, az ünnepelt Hajdúnánáson született, évtizedeken át a Vidi-földön (tanyán) élt szüleivel és nyolc testvérével. Szatmári Antalné örömmel emlékszik vissza gyermekkorára, és ami igazán meglepő volt számunkra, nem halovány emlékképei vannak, jóformán kérdeznünk sem kellett, szívesen megosztotta velünk élete fontosabb történéseit. Jobban mondva azokat a múltbéli eseményeket, amelyek meghatározták az életét, céljait. Akkoriban teljesen más világot éltünk, mint most, hat osztályt jártam, majd tizenkét éves gyermekként a nagybetűs életbe csöppentem. – A tanyán kellett segédkeznünk, öt órakor keltem, libákat etettem, megfejtem a tehenet, folyamatosan járt a kezem, de így tettek a testvéreim is. Nem az volt, hogy felébredtünk és asztal köré ültünk reggelezni, jaj dehogy, majd nyolc után, amikor a jószágokat lerendeztük. A kávé illatának akkoriban sokkal jobban örültünk, hiszen csak a reggeli teendők után „ölelhettük” magunkhoz, tehát amikor már kortyolgattuk, akkor tudtuk: jól végeztük a dolgunkat – fogalmazott a születésnapos, aki mosollyal az arcán gondol vissza a közös főzésekre, disznóvágásokra.

Isteni orjaleves

– Tudja kedves, mikor ettem utoljára ízletes húslevest? – tette fel a kérdést a szépkorú, ám nem kellett visszakérdezni, azon nyomban megválaszolta: évtizedekkel ezelőtt, amikor még a csirkének egy nap egyszer adtak tengerit, a többi elemózsiát magának kaparta össze. – Feltettük a kopóvizet, anyám szólt, ideje csirkét vágni. Ahj, de finom is volt, amikor már aznap megfőztük, amikor levágtuk. Az volt bizony az igazi, ha lefagyasztjuk, soha nem lesz olyan, mint frissen. Így van ez egyébként a disznónál is. A mai napig tisztán emlékszem arra, amikor apám orjára vágta a disznót, majd azonnal dobtuk is a fazékba. Olyan orjalevest azóta sem ettem, de hála, mostanáig emlékszem az ízére. Nincs ahhoz fogható, egyszerűen tökéletes – emlékezett vissza Szatmári Antalné, akinek két gyermeke született. Ma pedig hat unokával és három dédunokával büszkélkedhet. Kíváncsiak voltunk arra, férjével, aki a 90-es években hunyt el, hol ismerkedett meg. Nos, azonnali, ám meglepő választ kaptunk: hát hol máshol? A szomszédban! – szólalt fel hangosan, miközben a vendégek összenézve kedvesen mosolyogtak.

A munka tart fiatalon

Az energikus szépkorú évtizedekkel ezelőtt háziasszonyként jeleskedett, míg férje ácsmesterként dolgozott. Egyszerű, viszont boldog famíliaként jellemezhető a Szatmári család, ahol voltaképpen az asszony feladata volt a ház körüli tennivalók elvégzése, amit egyébként a születésnapos egyáltalán nem bánt. Számomra soha nem volt piszkos a munka, főztem, mostam, takarítottam, emellett rendeztem a kertet és a gyerekeket. Mindig volt mit csinálni, gyerekkoromban még biciklim sem volt, gyalog tettem meg napi 10-15 kilométert, amikor a piacra is jártam. A munka nem szégyen, az tart fiatalon, ha már nincs kedvünk dolgozni, az már nem jelent jót – mondta, aki manapság napközben rádiót hallgat, onnan tájékozódik. Hozzátette, sokáig ébren van, este 10 óra is elmúlik, hogy elalszik, igaz, ma már napközben kétszer eszik, de az neki pont elég. Fontos számára a családja, de nagyon sajnálja, hogy a testvérei nem élnek már. Szeretné, ha lenne olyan ember, akivel a régi emlékeket együtt fel tudnák eleveníteni, a régi problémákat megbeszélni. Ennek ellenére panaszra nincs oka, gyönyörű családja van, akik szeretik és tisztelik. 

Nagy Emese