Szeretni, szeretve lenni!

Felgyorsult világunkban elfelejtettünk elmélyülni: mi­nek megállni, ha rohanhatunk is? Hajszoltuk és halmoztuk az élvezeteket, nem csoda, hogy a kialakult helyzetben megrémültünk önmagunktól, majd megfeledkeztünk mindenkiről, persze csak egy darabig. Mindaddig, amíg rá nem jöttünk, milyen fontosak is azok, akik mellett elmegyünk a fásult hétköznapokban, pedig egy-egy elkapott pillantás, mosoly megváltoztatná az egész hetet, talán a létezést is. Nem vagyunk egyformák, máshogy dolgozzuk fel a veszteségeket, eltérően vélekedünk a boldogságról és a valódi értékekről. Egy azonban közös bennünk, tudjuk, az egyik legfontosabb az életben: szeretni és szeretve lenni!

Talán ez nem más, mint egy hatalmas pofon az élettől. A lelkileg, testileg beteg, a szerényebb körülmények között élő emberek tudják, hogy az igazi boldogság nem a „több” szóban rejlik. Nem kell ahhoz gazdagság és „halhatatlanság”, hogy örüljünk egymásnak, támogassuk a szeretteinket. Elég felismerni és átadni magunkat az igazi értéknek: a szeretetnek!

Nagy Emese