Két keréken a világon át – fárasztó, de megéri

A legtöbb ember számára a nyaralás, a kikapcsolódás mindig megegyezik a pihenéssel: tengerparti napozás, hűsítő italok fogyasztása a pálmafák alatt. Természetesen többen vannak olyanok is, akik inkább az aktív pihenés mellett döntenek, mint Pavlányi Nikolett és a párja, Szabó János, akik a kapcsolatuk tíz éve alatt rengeteg élménnyel gazdagodtak. Mindketten imádnak utazni, a munkájuk főként szezonális, a nyári hónapokban nagyon sokat dolgoznak, ezért májustól szeptemberig nem álmodozhatnak utazásról, azonban az év többi hónapjában pótolják az „elvesztegetett” időt.

Nikolett párja korábban előnyben részesítette a tengerparti nyaralásokat, míg a negyvenes éveiben járó nő meg nem szerettette vele a magaslatokat, azóta – amikor idejük, pénzük engedi – évente legalább egyszer-kétszer elutaznak a hegyekbe. Természetesen párja korábban is járt hegyvidékeken, meghódították már kerékpárral Ausztria egyik legszebb panorámaútját, a Hochalpenstrassét és Olaszország legmagasabban fekvő hegyi hágójától, a Stelvio-hágótól sem riadtak vissza, a kerékpártúrán szerzett élményekről pedig szívesen beszámoltak a Naplónak.

Magaslatok meghódítása

– Régen nagyon sokat mentünk autóval kirándulni, szeretünk a magunk urai lenni, a spontaneitásnál pedig nincs jobb – kezdte Nikolett. – Soha nem tervezünk, ha autóval nyakunkba vesszük a világot, nem is lehet, hiszen a csodát meg kell találni, nem jön velünk szembe. Ausztriában számtalanszor voltam már, de soha nem gondoltam, hogy egyszer kerékpárral meghódítom a Hochalpen­strassét. Annak idején az anyukámmal, a családommal jártam a hegyekben, mindig meglepődve figyeltem a kétkerekűvel suhanókat, hihetetlen erő és elszántság szükséges egy-egy magaslatig feltekerni, de megéri. A Grossglockner Hochalpenstrasse panorámaút összesen 48 kilométer, több mint 35 kanyart élvezhetnek a kerékpártúrák szerelmesei. A párommal 14 kilométert tettünk meg egyszerre biciklivel, ami életünk egyik legnagyobb megpróbáltatása volt, de egyben a legszebb élmény is. Elég sokat sportolok, a hétköznapokban is kerékpározom, azonban olyan lejtők „élnek” a hegyi út szívében, amelyekkel igazán meg kell küzdeni. Persze lassabban haladtunk, mint a hegyikerékpárosok, de egyáltalán nem kellett szégyenkeznünk, viszonylag jól bírtuk, azonban meglepő, hogy nagyon kevés hölgy tekert, a kerékpárosok mindössze 5 százaléka lehetett nő – mondta.

Mágnesként vonz

Ausztria után a pár újabb célt tűzött ki: irány Olaszország, a Stelvio-hágó! A térség a biciklisek álma, felérve a hegytetőre belátni az egész környéket, amely lélegzetelállító. – A hágó aszfaltozott, jól járható az út, ahol akár autóval, kerékpárral is körbe lehet járni a térséget. Többnapos pihentető kirándulást terveztünk, viszont a bicikli mágnesként vonzott mindkettőnket, nem tudunk tétlenkedni, amikor csak lehet, kétkerekűre pattanunk, és „átszeljük” a világot – tette hozzá.

„Egy utazás nem csak a látnivalóktól lehet élményekben gazdag, akkor kapcsolhatunk ki igazán, ha elengedjük magunkat, és olyan dolgokat teszünk, érünk el, amit a legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna.”

– Amikor feltekertem a Hochalpen­strasséra, hatalmas elégedettséget éreztem, és nem csak azért, mert meg tudtam csinálni, képes voltam rá. Az, aki harcolt már a céljaiért, tudja, egy-egy rögös úton mennyi akadályba lehet ütközni, és azokat a gátakat sokkal nehezebb, nagyobb akaraterő átugrani, mint az elején meghozni az elhatározást – hangsúlyozta.

Pavlányi Nikolett elmondta, mindenféleképpen úgy induljunk el kerékpártúrára, hogy nálunk van a megfelelő felszerelés, ruházat, hiszen legfontosabb a biztonság. – A párommal a spontán emberek közé tartozunk, pólóban és rövidnadrágban indultunk neki az oda-vissza 28 kilométeres útszakasznak Ausztriában, ami azért balesetveszélyes. Lefelé akár 70-80 kilométer per órás sebességgel is „szárnyalhatunk”, éppen ezért fontos kellék lehet a sisak – mondta.

Szinte érintetlen vidékeken

Ahová nem juthatunk el két keréken, oda induljunk el négy keréken!

Bár nagyon szeretnek kerékpározni, Pavlányi Nikolett és Szabó János tudják, nem mindenhova juthatnak el két keréken, ezért négy kerékkel szükséges próbálkozniuk, hogy a világról minél többet megtudjanak, számtalan szegletét bejárják.

A biztonság az első

A pár szívéhez közel áll Spanyolország, többször voltak már ott, de a mai napig nem tudnak betelni a szépségével, hangulatával. Ezért legutóbb két hétre maguk mögött hagyták a hétköznapokat, és elindultak felfedezni Spanyolország egyes részeit, és a környező országok peremvidékeit.

– Autóval indultunk útnak, soha nem tervezünk előre, persze vaktérképen bejelölünk olyan helyeket, amiket nem szeretnénk kihagyni, de ennél jobban nem mélyülünk el a keresgélésben. Szállást sem szoktunk foglalni, régen volt olyan, hogy útközben – este 21 órakor – kerestünk szálláshelyet, és egyáltalán nem bántuk meg. Az utóbbi időben online foglalunk útközben, a lényeg, hogy viszonylag színvonalas, elfogadható árú szállást találjunk, a többi jön magától – kezdte Pavlányi Nikolett. – Úgy indulunk útnak, hogy nem tudjuk, meddig jutunk el, míg be nem sötétedik; az első éjszakát talán Franciaországban töltöttük, majd másnap újra útra keltünk, és nem zavartattuk magunkat attól, hogy nem tudjuk, aznap hol fogunk megszállni. Autóval olyan helyeken jártunk, amiről talán még az interneten sincs kép. Persze csak azoknak ajánlott az autós túra, akik nem félnek a megpróbáltatásoktól és bíznak az utastársakban, hiszen mindig jöhet olyan helyzet, amit meg kell oldani. Mivel többnyire saját autóval indulnak a kirándulók, így mindenképpen ajánlatos az autó műszaki áttekintése – zárta mondandóját.

Nagy Emese

Borítókép: Szabó János imád kerékpározni, de azért beiktat néha egy kis pihenőt