A Grand Canyonból is „hoztak” teleszkópot Böszörmény főterére

Sokan várták a részleges holdfogyatkozás éjszakáját Hajdúböszörményben, kígyózó sorok várakoztak a távcsöveknél, több száz, csillagászat iránt érdeklődő résztvevő volt kíváncsi az égi jelenségre, amit a Magyar Csillagászati Egyesület Hajdúböszörményi csoportja „hozott közelebb” az érdeklődő közönséghez július 16-án kedden, a Bocskai téren.

A részleges, 65 százalékos holdfogyatkozás ideje éppen egybeesett az Apollo-11 50 éve kezdődő holdexpedíciójával, amely során az ember először lépett egy másik égitest felszínére. A két, első Holdat járt amerikai űrhajóssal együtt a hat sikeres Apollo-holdexpedíció során eddig összesen tizenkét ember járt a Holdon. Az Apollo-11 1969. július 16-án 13.32-kor indult a floridai Kennedy Űrközpontból és a hold körüli pályára állást július 19-én kezdte meg.

Először feltűnt a Jupiter

E két eseményhez kapcsolódva tehát az ország 10 pontján tartott bemutatót az Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE), így a hajdúböszörményi csoport is várta a távcsőbe látni vágyó érdeklődőket. Az este folyamán megnézhették az elsőként feltűnő Jupitert a négy Galilei-holddal, a Szaturnuszt, s egyéb csillagászati objektumokat.

A Napló kérdésére Balogh Zoltán a technikai felszereltségükről elmondta, hogy két gyári távcsövet hoztak magukkal: az egyik egy úgynevezett Skywatcher Dobson típusú, a másik pedig egy amerikai teleszkóp – Andirkó László tagtársuk hozta be az országba –, amelyet „legénykorában” a Grand Canyonban használtak. A távcsövek „Rolls-Royce-a” mellett Rózsa Ferenc amatőr csillagász állt, a 130/670-es TMB apokromát a saját munkaeszköze, ő építette.

Reneszánszát éli

– Az MCSE-t 1946-ban alapította Kulin György, az egyik leghíresebb magyar csillagász, Nagyszalonta szülötte. Többször is voltunk ott megkoszorúzni a szobrát, már csak azért is szoros a kapcsolat, mert Nagyszalonta Hajdúböszörmény testvérvárosa – emelte ki Balogh Zoltán. Mint folytatta, a szocializmusban nem használhatták az MCSE nevet, akkor a TIT kötelékében működött az egyesület baráti körként. Majd a rendszerváltáskor alakult újra, több vidéki csoporttal.

– A hajdúböszörményi csoport 1993-ban alakult meg, azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal folyamatosan dolgozunk. Tavaly a helyi csoport elkezdte reneszánszát élni, jöttek új tagok, fiatalok, úgymond vérátömlesztésszerűen beindultunk – úgy látszik, az emberekben növekvő az érdeklődés az égbolt iránt. Tavaly a Hajdúhéten kezdtünk, azóta már többször volt bemutatónk itt, a Bocskai téren is, de voltunk a csordalegelőn, ahol kisebb a fényszennyezés és több objektumot lehet látni. Nagyon örülünk, hogy sokan voltak a rendezvényeinken, belenéztek a távcsöveinkbe – mondta.

A holdfogyatkozás éjjelén az egyesület „kemény magja”, Rózsa Ferenc, dr. Forgács Attila (fizikus), Andirkó László és Balogh Zoltán segítette az érdeklődőket, de hozzátették, ettől jóval többen vannak, még Hajdúhadházon is van tagtársuk.

Hivatásszerűen egyikük sem csillagász.

– Ezért mondjuk, hogy amatőr csillagászok vagyunk. A csillagos ég, a tudomány szeretete, az ismeretterjesztés szeretete vezetett a táv­csőhöz minket.

„A csillagos ég ugyanolyan érték, mint bármilyen más természeti értékünk, ugyanúgy meg kellene őrizni az utókor számára.”

Bár az urbanizáció térhódításával nehezebb a dolgunk, a közvilágítás rombolja az eget, vagyis ront a csillagászati megfigyelések lehetőségén. Magyarország ebből a szempontból nem is kifejezetten jó tudományos munka végzésére. Az ország ikonikus megfigyelőhelye, az MTA legnagyobb, csillagászati megfigyelésekre alkalmas létesítménye a Piszkéstetői Obszervatórium. Továbbá csillagoségbolt-parkok vannak hazánkban kijelölve, a Hortobágyon, a Zselicen, s újabban a Bükkben, Répáshután is létesül. Ott bemutató csillagvizsgálók vannak korszerű távcsövekkel, de a kihasználtságuk még nem kielégítő.

„Mi, amatőr csillagászok azt szoktuk mondani, hogy még a legrosszabb távcső is jobb a drága távcsőnél, ha belenéznek, és használják.”

Az amatőr csillagászat lényege épp az, hogy élményt adjunk az embereknek és önmagunk számára. A mi tevékenységünket illetően vannak nálunk is megfigyelési területek, illetve a technológia annyit fejlődött, hogy az asztrofotózás terén is egyre jobbak lehetünk. Olyan képeket tudunk már készíteni, amelyek a ’70-es, ’80-as években elképzelhetetlenek voltak.

Barak Beáta