Megmérheti az egész világot

Berényi Sándornak a munkája a hobbija is egyben, 1962 óta foglalkozik mérlegek javításával és gyűjtésével. A mostanra több mint 300 darabosra nőtt gyűjtemény legféltettebb darabjait is megmutatta lapunknak. A külvárosi családi ház pincéjében tematikusan csoportosítva, többnyire szépen felújítva állnak a műszaki remekek.

Városszéli „múzeum”

Az első darab, amit közösen megvizsgálunk, egy néhány centiméteres, két kis tálkás, patikaszerek grammra pontos kimérésére szolgáló szerkezet. – Ez a mérlegek egyik őse. A legnagyobb mérlegek, amiket javítottam 60, illetve 120 tonnásak voltak – magyarázta a házigazda.

A pincében szétnézve ezután postai levélmérlegek, konyhai, fürdőszobai és babamérlegek kerülnek a szemem elé. Aztán egy körülbelül 2 méter magas, felújítás miatt félig szétszerelt mérlegen akad meg a tekintetem. A mester elmondta, hogy ilyenek a 60-as, 70-es években például a debreceni Centrum Áruház árkádja alatt és a Nagyállomáson álltak. Aki bedobott bele egy 20 fillérest, és ráállt, annak megmutatta a súlyát. 125 kilóig mért.

Pásztorok eszköze

Aztán egy régiség, egy 150-200 éves darab kerül elő. A fából készült rúdmérleget valószínűleg pásztorok használhatták. Nagyjából úgy működik, hogy a rudat a középénél fogva felakasztották egy fix helyre, majd az egyik végén lévő kampóra került a teher, a másik végére meg az ellensúlyok. A rúdon lévő rovátkákról lehetett leolvasni, hogy mekkora a mennyiség.

A külcsín is számított

Átmentünk a pince másik részébe, ahol egymás mellett, fölött körülbelül, 10 féle, nagyjából 100 éves Salgótarján márkájú mérleg sorakozott a polcokon. – Ezeket a Salgótarjáni Tűzhelygyár készítette. Akkoriban nemcsak a funkció, hanem az is számított, hogy mutatós legyen, amit gyártanak – mutatta Berényi Sándor az eszközök lábain, oldalain húzódó szép virág- és indamintákat.

A hentes büszkesége

A gyűjtemény egyik különlegessége az a 38 kilós, az 1900-as évek elejéről származó, szürkésfehér márvány dobozú, két tálcás mérleg, amelyet minden bizonnyal egy hentesboltban használhattak. A tetején látszanak rajta a késnyomok.

Másik féltve őrzött ereklye az a szovjet rúdmérleg, amelyet mai napig az eredeti zsírpapír borít. De olyan szintén orosz, 40 éves mérleg is előkerül, melynek a cirill betűs doboza is megvan. – Ezt Pestről sikerült megszerezni, 3 hónap alatt – jelentette ki büszkén a tulajdnos.

Debreceni gyártás

A beszélgetés során kiderült, hogy Debrecenben, a Vígkedvű Mihály utcán is készítettek mérlegeket a Fémfeldolgozó KTSZ-nél, egészen a 70-es évekig. – Ezt a piaci felhasználásra szánt egyszerűbb, kéttányéros darabot én és a kollégám még ott raktuk össze – mutatott a mester egy kék színű mérlegre.

Mérleggyártás egyébként ma is létezik Magyarországon, Hódmezővásárhelyen, de már csak elektromosok kerülnek ki az üzem kapuján.

A közelmúlt emléke

Ezután egy nagyjából fél méter széles és 70-80 centiméter magas, „fémtestű”, olajzöld mérlegre leszek figyelmes, melyek a rendszerváltás előtt szinte minden boltban uralták a pultokat. Az egyik fehér tálcájára az öntöttvas dekákat, kilókat, a másikra például a zsírpapírra tett 10 deka párizsit pakolták. Közepén nagy, fehér számlap és mutató látható, alatta nagybetűkkel a felirat: Hungária. – Ez a mérleg az 1930-as években készült, Belker mérlegnek hívták – mondta a gyűjtő.

Kovácsolás, panelcsere

Vele szemben az asztalon az utódja, egy egészen újnak látszó digitális mérleg foglal helyet. Ilyeneket is javít a mester. Felnyitja a belsejét, és kiderül, hogy ez már inkább egy számítógépre hasonlít. – Tiszta elektronika. Ha elromlik, csak részben javítható, paneleket kell benne cserélni. Az elektronika is érdekel, de a mechanikus az igazi, mert az jobban átlátható, kézzel foghatóbb – jelentette ki.

Házigazdánk ezután az asztalra tette a vizsgamunkáját, egy igazi műremeket, egy részben fából készült, körülbelül fél méter széles úgynevezett tizedes mérleget, amelynek „nagytestvérét” vidéken mázsának nevezték, és sokfelé egészen a közelmúltig használták elsősorban mezőgazdasági termények mérésére.

Kézügyesség és türelem

- Léteznek olyan mérlegek, amelyeket néhány óra alatt meg lehet javítani, de olyanok is akadnak, főleg ipariak melyeken egy hétig is kell dolgozni, mert alkatrészt is le kell hozzá gyártani – fogalmazott. Szerszámairól azt mondta, hogy olyanok, mint egy lakatosműhelyben.

– Amikor én kezdtem a szakmát, még egész más volt a világ. A csak néhány centiméteres, milliméteres alkatrészeket gyakran kézi kovácsolással, köszörüléssel kellett elkészíteni. Ebben a munkában a mai napig a legfontosabb a kézügyesség és a türelem – emelte ki.

Tisztelgés a szakma előtt

A mester komoly szívfájdalma, hogy bár mérleggel mérni a jövőben is kell majd, vagyis mérlegjavítóra ezután is szükség lesz, nincs szakmai utánpótlás, nem jelentkeznek fiatalok. De nem is egyszerű ezt a pályát választani, mert ezt iskolában sajnos már nem tanítják, az érdeklődőknek a régi mestereket kell megkeresni. Debrecenben jelenleg négyen vannak.

„A gyűjteménnyel a mérleges szakmának szeretnék emléket állítani. Az unokám szerencsére szereti a gyűjteményt, azt mondja, hogy meg fogja tartani, de ő nem mérleges pályán van”

- fogalmazott reménykedve.

A mérleggyűjtemény legérdekesebb darabjaiból egyébként június 14-én kiállítás nyílik Ebesen, a könyvtárban, mely egészen október végéig lesz látogatható.

Orosz Csaba