2024.03.19. 17:58
„Katinka egy csoda!” - Down-szindrómás lányáról mesélt a debreceni születésű magyar színész
Szarvas Józsefnek a lánya legfontosabb az életben
Színész, tanár, férj, apa, nagyapa. Szarvas József két éve Zsámbékon megtalálta az otthonát, de a debreceni születésű művész a hot! magazinnak arról is beszélt, hogy szíve visszahúzza a tanyavilágba, az őrségi faluba, Viszákra.
Mint az a beszélgetésből kiderült, ő egy tevékeny ember, számára a pihenés az, ha a munkájának eredménye van.
Játszom a Nemzeti Színházban, tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, dolgozom Viszákon. A családomban betöltött szerepem ugyanúgy feltölt, mint a színészi, a tanári vagy a viszáki küldetésem. De ha egy feladat elvégzése feltölt, akkor az nem munka, hanem pihenés.
A beszélgetés során kitértek arra is, hogy kilenc évvel ezelőtt egyszerre született meg a kislánya és a második unokája is, amely elmondása szerint csodálatos ajándék az élettől, a feleségétől, Zsófitól és a lányától, Katinkától, hogy újra megélheti a gyereknevelés örömeit. Mint mondta, a fia, Dávid 38 éves, két kislánya van, Julcsi és Dorka. Hangsúlyozta, hogy amikor Dávid született, akkor zajlott a nagy filmes korszaka – Üvegtigris, Zimmer Feri és a többi – és persze a színház.
Azt kell mondanom, hogy most jobb apa vagyok, mint fiatalon voltam, amikor még az egyéni boldogulásom útját kerestem.
Nagyon fiatal voltam, sikeres pályakezdő színész – elragadott a gépszíj.
Kifejtette, hisz a példamutatásban, a minták átadásában – de ha egy apa nincs otthon, akkor hogyan adja át a mintákat, hogyan tesz bármit?
– Katinkával teljesen más a viszonyunk, és nekem is megváltozott a hozzáállásom a gyerekneveléshez. Sokkal többet vagyok otthon, hiszen a lányom a legfontosabb az életemben. Katinka egy csoda! Neki köszönhetően kilenc éve minden reggel mosollyal kezdődik a napom, ami nem akármilyen érzés. Az iránta tanúsított odafigyelés és teljes odaadás nem egyszerűen megtérül: ő minden pillanatban visszatükrözi azt, ahogyan vele bánunk, és mindig látom benne a feleségemet vagy önmagamat. Annak idején tudtuk, hogy valószínűleg Down-szindrómás lesz, de mi akartuk őt. Ő maga az életigenlés. Másodikos, és ha bárki megkérdezi tőle, hogy mi lesz, ha nagy lesz, egyből rávágja: „Színész!” – mesélte.
A teljes beszélgetés az alábbi cikkben olvasható.