Kelenföldi gyilkos öngyilkosság: súlyos döntést hozott Erzsébet özvegye

Július 31-én volt két éve annak, hogy egy férfi kivetette magát Budapesten, egy kelenföldi toronyház 14. emeletéről és éppen a kapun kilépő kétgyermekes családanyára zuhant. Erzsébet és az öngyilkos is azonnal meghalt. A Bors elérte Gábort, a gyászoló özvegyet.

Nem terhelhetem édesapámékat az idők végezetéig. Ők ugyan sosem éreztetik velem, hogy önállósodnom kellene, de én úgy vélem, a legfőbb ideje talpra állnom. A gyerekekkel el fogok költözni, 

de az biztos, hogy Kelenföldre nem megyünk vissza. Túlságosan fájóak az emlékek
– mondta a Borsnak a gyászoló férj.

„Meg kell próbálnom pótolni a pótolhatatlant”

Erzsébet halála örökre fájni fog, de rájöttem, hogy idővel meg kell próbálnom pótolni a pótolhatatlant. A gyerekeknek is úgy lenne a jó. Már vágyom egy új szerelemre, de a társkereső oldalakban nem hiszek.

Bízom benne, hogy egy nap szembejön velem a nagy Ő. Nem zárkózhatom el a boldogság elől, és hiszem, Erzsébet is azt akarná, hogy társra találjak, aki Boglárkát és Mártont is szeretettel fogadja, neveli veszi körül– osztotta meg gondolatait az édesapa, és elárulta, mennyit emlegetik a gyerekek Erzsébetet.

– Boglárka szinte egyáltalán nem beszél róla, hiszen nem is emlékszik az anyukájára, de Márton olykor megemlíti. A minap éppen azt mondta nekem, hogy „Apa, téged szeretlek a legjobban a világon”. Aztán rövid csend után hozzátette, hogy „és anyát”. Ha egy ideig nem használom a telefonomat, képek kezdenek rajta felugrani képernyővédőként. Ha Erzsébeté jelenik meg, a fiam felismeri őt, és boldogan felkiált: Ott van Anya!

Tartja a kapcsolatot felesége szüleivel

– A kislányom nemrég múlt kétéves, így nem maradhattam tovább gyeden. Szerettem volna visszamenni a BKV-hoz buszvezetőnek, de egy kisebb baleset közbejött. Miközben Mártont öltöztettem, eltörtem az ujjamat. Ezért egy kicsit csúszott a munkába állásom, és a karrierem is más irányt vett. Jelenleg úszómesterként dolgozom. Itt is észnél kell lennem, de a munkám most jóval stresszmentesebb – magyarázta Gábor, és hozzátette: most az a legfontosabb, hogy apaként helytálljon.

Az évforduló előtt egy nappal megyek a gyerekekkel Erdélybe, Erzsébet családjához. Szorosan tartjuk a kapcsolatot. Bizonyára lesz egy megemlékezés, és egy misére is elmegyünk, hogy a feleségemért imádkozzunk.