Tisztára "aratták" a tanítók földjét

Konyár - A Bihari-sík aratóhagyománya adott randevút a erdélyi és a délvidéki búzakaszáló szokásoknak.

Csendesen gomolygott a kiszáradt fa kellemes illatú füstje a konyári tanítók földje mellett szombaton kora reggel. A melegtől remegő levegőt sülő szalonna és piruló kenyér gyomorkorgató illata töltötte be. Népviseletbe, vagy éppen egyszerű munkásgúnyába öltözött emberek csendes beszélgetésének hangfoszlányai, a mellettük lévő gereblyék, kaszák, sarlók és kötelek is elárulták, olyan eseményen vagyunk, ami évente csak egyszer van a kétezerkétszáz lakosú faluban. Megérkeztünk a XXII. Hagyományőrző Nap és Kárpát-medencei Aratófesztiválra.

A magyarságtudatot erősíti

Ki gyalog, ki fogaton, de volt olyan is, aki autón érkezett meg az önkormányzat tulajdonában lévő Tanítók földjére, ahol a nagy eseményre még hagytak lábon búzát. Bár a hozzáértők – köztük az erre az alkalomra fehér színű aratóruhába bújt Sárkány István bácsi is – elmondta, hogy az idén hamar kaszára érett az "élet", a konyári határban már csak itt hagyták meg a búzát, hogy a hagyományosan július közepén rendezett aratófesztiválon legyen mit vágni.

A vendégeket Békési András, a helyi művelődési ház igazgatója köszöntötte, majd ezt tették az esemény jeles vendégei is. Vitányi István országgyűlési képviselője hangsúlyozta, hogy az erdélyi és a délvidéki vendégek révén az aratófesztivál erősíti a Kárpát-medencében élő magyarság összetartozását. Majd kitért a hagyományőrzés fontosságára, és ezt szolgálja ez az esemény is.

– Élmény nézni ezeket a népviseleteket, hiszen határon innen és határon túliak is bemutatják, miként végezték a legnagyobb nyári munkát egykoron – ezt már Nagy András, a Belügyminisztérium főtanácsadója mondta, aki említést tett a hajdú-bihari felmenőiről is.

Vig Szilárd polgármester a szeretetről, a hazaszeretetről beszélt, ami összehozta ezt a közösséget. Majd jogos büszkeséggel hangsúlyozta, hogy falujának ez már a huszonkettedik aratófesztiválja, amely a magyarságtudat erősödését szolgáló rendezvény, és természetesen verseny is a résztvevő 11 csapat számára. Az ítészeket Békési András mutatta be, így Nagy András, Hutai István, Szabó Viktor és Bagdán Lajos figyeli és pontozza egyebek mellett a hagyományos megjelenést, a kaszálást, a kévekötést, a keresztrakást, illetve méri a mintegy 100 négyzetméter terület kéziaratására fordított idő hosszát.

Békési András, mint kapocs

– A művelődési ház dolgozói végezték a fesztivál előkészítését, mi, konyári pávaköri tagok csak a szalonna, kenyér, paprika, paradicsom és hagyma kiosztásában segítkezünk – mondja szerényen Pallás Imréné, pávakör vezetője, miközben a hosszú asztal előtt sorbanállóknak adogatja a reggeli alapanyagát.

Az erdélyi népviseletbe öltözött csoport már javában falatozott, amikor melléjük telepedtünk. – Gyimesközéplokról és Csíkszentdomonkosról érkeztünk, mégpedig péntek este, de sajnos már ma indulnunk kell haza, hiszen otthon is munka van – magyarázza Korda János és Antal Péter, majd kérdeznünk sem kell, egybehangzóan mondják, hogy Békési András és a néptánc volt az első kapocs (Békési Andrásnak híres néptánccsoportjai vannak) Konyár és az erdélyi helységek között. Hozzáteszik, hogy náluk nincs búza, hideg lenne neki, árpa és zab a gabonájuk. A szokások és a fogások megegyeznek az alföldiekével, eltérés annyi, hogy a kalangyát nem négy, hanem öt keresztre rakják. Aztán az egyik feleség, Antal Éva kapcsolódik a beszélgetésbe: – Népviseletben aratunk, mert az aratás az nekünk ünnep. Egyre többen viselik a hagyományos öltözetet a vidékünkön.

Fiatal férfi, két gyermekkel sütögeti akkurátusan a szalonát. Mellettük nincsenek arató felszerelések, és a beszédükön is hallatszik, nem a Bihari-síkról valók. – Konyári Dániel vagyok és Balatonlelléről érkeztünk. Valójában borászattal foglalkozunk. Néhány éve a névazonosság miatt találtunk egymásra Konyár településsel, és azóta a jeles eseményeiken mindig itt vagyunk. Most is borokat hoztunk, ezzel támogatjuk a rendezvényt. A két gyermekemnek, Hubának és Lujzának nagy élmény az utazás, az ittlét.

Tisztességet, munkát, becsületet

– Vigyázz, mert jön a bivaly! – ugratják egymást az egyik szalonnasütőhelyen. Mint kiderült, ez azt jelenti, hogy a pirítóskenyér egyik oldala már feketére égett. A Tépéről érkezett aratócsapatnál táboroztunk le, ahol a múltból és a jövőből kaptunk ízelítőt. – Régen fogattal mentek aratni az emberek, Csécsi Imre a két szép szürke lovával most is így jött át Tépéről – kezdi Szőke József, Varga Zoltán és Csordás György aratróhármas, valamint a mellettük lévő Kovács András és felesége. – Emlékszem, mikor gyerek voltam, nagyapám megkérdezte június 29-én, hogy na, fiam milyen nap van ma? Mondtam a dátumot, az öreg meg könnybelábadt szemmel, hogy ezen a napon szalkad meg a búza töve, hamarosan aratni lehet az "életet".

Majd a fiatal pár veszi át a szót, ők gyermekeikkel jöttek át: – Ez a kikapcsolódásunk a hétköznapokból, és inkább ide jöjjenek a gyerekek is, mint a plázákba, itt tisztességet, munkát, becsületet tanulnak. Ebben a szelemben, magyarságtudatra neveljük a gyermekeinket.

A bandagazda hívására

Kisvártatva véget ért a reggeli, Major Imre bandagazda szavára elindultak az aratók búzatábla felé, ahol számokkal jelölték a csapatok számára az aratásra váró parcellékat. Ki-ki a maga módján, tempójában, de mindenképpen érdekesen, legalább is erre engedett következtetni a nagyszámú érdeklődő. Az aratás befejeztével a résztvevők visszamentek a művelődési ház udvarára, ahol színes hagyományőrző programok és sok féle étel várta őket.

- Kovács Zsolt -

Mátyás király ízlése szerint

A művelődési ház és a sportcsarnok udvarán felállított egy-egy színpad mutatta, hogy sok fellépőt vártak a délutáni és az esti órákra. Emellett vásári forgatag is készülőben volt, no meg egy gasztronómiai érdekesség: Mátyás korabeli ételekből rendeztek versenyt. Itt tetszőlegesen választott húsfélékből, leveseket, ragukat, sülteket, és a kornak megfelelő egyéb ételeket készíthettek a jelentkező csapatok.

– Kiskerék a csapatunk neve, ami a csapatot alkotó Kiss és Kerekes családok nevének összevonásából keletkezett – tájékoztat Kerekes Edit, majd a menü felsorolásával folytatja: – Tojással töltött kötözött nyúl olívaolajban sütve, köleskását és párolt lilakáposztát szolgálunk fel mellé, és a végén alkoholba áztatott körtéből és gyökerekből készült madárlésalátát kínálunk. Könyvekben néztünk utána, kipróbáltuk már egyszer az elkészítését, és mondhatom, finomakat ettek annak a kornak az emberei.