2017.06.10. 11:17
A reformáció úttörője
<em>1517 a reformáció kezdetének, 1567 a református egyház megalakulásának időpontja, ezek nevezetes évfordulóját ünnepeljük idén. De mi történt a két időpont között? A reformált tanok elterjesztésének legnehezebb időszaka, a legküzdelmesebb úttörő munka. Ennek volt egyik kiemelkedő személyisége Kálmáncsehi Sánta Márton.</em> Dr. Kálmánchey Márta írása.
1517 a reformáció kezdetének, 1567 a református egyház megalakulásának időpontja, ezek nevezetes évfordulóját ünnepeljük idén. De mi történt a két időpont között? A reformált tanok elterjesztésének legnehezebb időszaka, a legküzdelmesebb úttörő munka. Ennek volt egyik kiemelkedő személyisége Kálmáncsehi Sánta Márton. Dr. Kálmánchey Márta írása.
1500 körül született Kálmánche Somogy megyei településen (korábbi neve: Kálmán-Király-Csehi). Innen ered a család neve, mivel a középkorban a nemesi családok törzsbirtokuk után nevezték magukat. Az akkor templommal, földvárral, főiskolával rendelkező virágzó mezőváros mára kicsi zsákfaluvá vált, neve: Kálmáncsa. Kálmáncsehi Sánta Márton rokona volt Kálmáncsehi Domokosnak, aki Mátyás király idejében volt püspök, diplomata, neves humanista, egyik fennmaradt kódexe a Széchényi Könyvtár becses darabja.
Kálmáncsehi Sánta Márton Krakkóban tanult 1523-tól, és szerzett magisteri fokozatot. Abban az időben Krakkó volt a magyar ifjúság Mekkája, a Bursa Hungarorumban lakó diákok névsorában megtaláljuk nevét. Alig 5 évvel Luther Márton színre lépése után már itt találkozott és azonosult a reformált tanokkal, kapott is emiatt megbélyegzést mint „tévelygő”.
Hazatérve, az 1530-as években Gyulafehérváron tevékenykedett, kanonok lett és a káptalani iskola vezetője. Kemény hitviták jellemezték ezt az időszakot, melyek során egyre jobban terjedt a reformáció. Viszont máglyahalál sem volt ritka büntetés, ha a főpapok vagy az uralkodó ellentétes nézeteket vallottak. Ez fenyegette az egyik reformátort, Szántai Istvánt is, akit Kálmáncsehi bátor kiállása mentett meg a tűzhaláltól. Lelkiismeretére hallgatott, bár ő maga is az életével játszott. Fennmaradt hivatkozások szerint védelmében ezt nyilatkozta: „amit szól és disputál, merő igazság, mert tiszta szentírást szól és forgat…”
1540-ben lemondott egyházi tisztségeiről, vagyonáról, és vándorprédikátorként kezdte járni az országot, és hirdetni a tiszta evangéliumot. Számos helyen megfordult, például Sátoraljaújhelyen, Nagykőrösön, Mezőtúron, Baranyában, és gyújtó hatású beszédeivel sokakat megnyert az új eszméknek. Beregszászon, szónoklat közben, egy fanatikus szerzetes rálőtt, ahogyan ez egy másik reformátorral, Radán Balázzsal is megtörtént, aki ebbe bele is halt. Kálmáncsehi csak a lábán sérült meg, de ennek következménye maradandó sántaság lett, innen származik Sánta ragadványneve. Kortársai azonban inkább Márton doktornak hívták.
Az 1550-es évektől Debrecenben működött, véglegesen meggyökeresítve a reformáció helvét (svájci) irányát. Hívei nagy hatású szónoknak tartották, ellenfelei „olcsó papnak”, mert lemondott a templomi díszekről, saját díszes ruházatáról, és fizetést is csak annyit fogadott el, amennyi a megélhetéséhez szükséges volt. Prédikációiban ragaszkodott a magyar nyelvhez, hogy a hívek érthessék a bibliai üzenetet. Megszervezte a Tiszántúli Egyházkerületet, és ennek lett első püspöke 1557-ben. Ugyanebben az évben halt meg. Utóda rövid időre Szegedi Gergely lett, majd Méliusz Juhász Péter, akit már az utókor is jobban ismer.
Kálmáncsehi írásai, tantételei csak töredékes formában maradtak fenn, eszméiről inkább csak a vele folytatott írásos hitvitákból szerezhetünk tudomást. Egy tőle származó, ma is érvényes gondolat így hangzik: „Embereknek szerzésétől nem kell függenünk, hanem a Krisztustól”. Munkásságának méltó megismertetéséért sokat tett a Kálmánchey Tiborné tanárnő által létrehozott emlékalapítvány.
Különleges körülmények között, 400 év késéssel, előkerült Kálmáncsehi Reggeli éneklések című énekgyűjteménye, amelyet 1561-ben nyomtattak ki Debrecenben, a Huszár Gál-féle énekeskönyvvel egybekötve. Ez a debreceni könyvnyomtatás első terméke, és a legkorábbi magyar nyelvű, nyomtatott egyházi énekeskönyv. Ez a mű eredeti, korhű formában lesz hallható 2017. június 10-én a Kistemplomban. Az itt megrendezendő Kálmáncsehi-emlékkonferencián tudományos előadások is elhangzanak majd a reformáció kezdeteiről, az egyházszervezet kialakulásáról és Kálmáncsehi működéséről.
(Szerzőnk a Kálmáncsehi Sánta Márton Alapítvány munkatársa)
