Hódít a közösségi tér: félünk, hogy kimaradunk valamiből

Nem új keletű, azonban a közösségi média térhódításával egyre inkább gyakori jelenség a FOMO, mely az angol Fear of Missing Out kifejezés rövidítése, magyarul annyit tesz: félelem, hogy kimaradunk valamiből.

„A FOMO leginkább olyan szorongásos állapot, amely tudatos vagy tudattalan szinten afelé hajtja az embert, hogy a lehető legtöbb információt, élményt, elfogadást és sikert begyűjtse a nap folyamán.”

– Ez megnyilvánulhat abban, hogy például folyamatosan kezünkben van a telefon, keressük az újabb és újabb ingereket. Ha valaki a munkájában éli ezt ki, az a munkát hajszolja, a végletekig próbálja kihasználni az időt és azzal tölteni, amit élete központi elemének érez. Ha nem ezt tenné, az a szorongás keltené hatalmába, hogy valamiről lemarad – beszélt a Naplónak a jelenség lényegéről Vincze Dávid pszichológus.

A közösségi média ma a FOMO melegágya, hiszen a különféle platformokon két fontos dolog jelenik meg: a hírek és az, hogy a környezet, hogyan viszonyul hozzánk.

– Egyszerre kapunk visszajelzést a külvilágról és magunkról, attól függően, kinek mire van szüksége. A kettő szorosan összefügg, hiszen aki megszállottan azt nézi, hogy másnak mije van, az gyakran azért teszi ezt, mert saját életében érez valamiféle hiányt, ami miatt szorong. Van, aki próbálja saját önértékelésének hiányát felszínes, azonnali megerősítés révén pótolni. Ő az, aki külső önmegerősítési forrásként használja az internet – mondta Vincze Dávid.

Miről ismerszik meg?

A pszichológus rámutatott, a FOMO legfőképpen a jelen megélésében károsít minket. Egyszerű példa: egy baráti társaság ül az asztalnál, és mindenki a telefonját nyomkodja, nem azzal vannak elfoglalva, hogy ott helyben, a jelenben, egymással jól érezzék magukat, hanem azt nézik, hogy aki épp nincs ott, azzal mi történik. S eközben a társaság tagjai arról maradnak le, ami épp köztük történik.

Bár a szorongás pszichés folyamat, mégis lehetnek fizikai tünetei. – Az egyik legfőbb mellékhatása, hogy nem pihenünk eleget. Erre jó példa az, hogy pénteken ülünk otthon egy nehéz munkahét után, és azt látjuk, hogy az ismerőseink éppen buliznak. Ahelyett, hogy azt vennénk észre, szükségünk van a pihenésre, azt nézzük, micsoda buliról maradunk le. Eközben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az internet nagyon felszínes és filterezett világot mutat, mégis valóságosnak látjuk azt. Ezáltal nem tudjuk értékelni azt, amit a valóság próbál nyújtani számunkra – mondta.

A Fear of Missing Out társtünete a halogatás is, amit szorosan követ a bűntudat, miután szembesülünk azzal, hogy a távlati célok eléréséhez szükséges munka helyett az ingereket és az élményeket hajszoltuk.

Túl sok inger ér minket, elárasztva az agyat

A közösségi média miatt kialakuló szorongást elsősorban a fiatalabb generációval társítjuk, mondván: ők azok, akik a digitális világban szocializálódtak, és a telefon is folyton a kezükben van.

– A FOMO valamilyen szinten korfüggő, ugyanis az emberi agy homloklebenye, amely a célirányos cselekvésekért felel, a serdülőkor vége felé fejlődik ki teljesen. Huszonéves kor környékén, amíg az ember a fiatal felnőtt korába ér, folyamatosan fejlődik ez az agyterület, amelynek a fő feladata az, hogy meggátolja az impulzív cselekedeteket, s a rövid távú kielégülés helyett a hosszú távúra terelje a cselekvést. Ehhez azonban nem optimális a mai világ, ugyanis annyi inger ér minket, hogy egyszerűen elárasztják az agyat, és ez sokszor túllépi annak a normális teherbíró képességét. Ingervezéreltté válhat az ember, ezért a mai fiatalok különösen nagy kihívás elé vannak állítva – mondta Vincze Dávid. Hozzátette, van életkori sajátossága a jelenségnek, de nincs kizárva, hogy az idősebb korosztályban is tapasztalható, csak ebben az esetben az élet más területén jelenik meg.

Belénk is van kódolva

Az élet több területén kialakulhat ez a fajta szorongás, a tőzsdén is használják az erre vonatkozó kifejezést. – Amikor egy papír, például most a bitcoin, nagyon új a piacon, kevesen tudják, miről van szó, de mindenki azt látja és hallja, hogy ez mekkora lehetőség, és a jövő ebben gyökerezik – ilyenkor még az is próbálja „meglovagolni” a nagy népszerűségnek örvendő trendet, aki valójában nem is teljesen érti, hogy mi történik, nehogy kimaradjon, és pont ő ne legyen az, aki meggazdagodik – mutatott rá Vincze Dávid.

Szerinte amikor törzsi életformát folytatott az emberiség, akkor ez a „csordaszellem” hasznos volt, hiszen aki nem tartott a tömeggel, annak a túlélési esélyei nagyban csökkentek. Innen lehet eredeztetni azt az igényt, miért próbálunk a „hordával” tartani.

Nem elég a digitális száműzetés

A Fear of Missing Out (FOMO) leküzdésére nem elég, ha letesszük a telefont. Mivel a probléma mélyebben gyökerezik, ez csak tüneti kezelés lenne, valójában az egzisztenciális szorongásunkon kell felülemelkednünk.

– A technikát nagyon sok jó dologra tudjuk használni, tehát nem teljesen ördögtől való.

„Kikapcsolhatjuk a technikát, de az önkéntes digitális száműzetés nem fog önmagában segíteni. Inkább olyan központi kérdésekre kell választ találnunk, hogy hasznos tagja vagyok-e a társadalomnak, mennyit érek, szeretnek-e az emberek, a barátaim, a családom. Valójában a FOMO abból a szorongásból adódik, hogy ezekre a központi kérdésekre nem találjuk a választ”

– mondta Vincze Dávid pszichológus, aki ezt a jelenséget a szubjektív depriváció elméletével állította párhuzamba.

– Ennek lényege: teljesen mindegy, milyen anyagi körülmények között élünk, ha van egy pozitívabb összehasonlítási minta, akkor hajlamosak vagyunk negatívan megélni a jelenlegi állapotunkat. Az egyoldalú kép miatt csak a hiányt látjuk, és hajlamosak vagyunk ezt a hiányt látva azért dolgozni, hogy ezt kompenzáljunk. Ez esetenként extrém viselkedésbe csaphat át, minden idegszálunkkal hajtunk valamit, ami fölösleges és több erőforrást éget el, vagy hasznosabb dolgoktól veszi el az időt – részletezte. A pszichológus arra is kitért, a fent említett kérdésekre nem úgy kapunk választ, hogy böngésszük a híreket, vagy éppen dolgozunk ezerrel.

„A probléma az, hogy nem tanulunk meg figyelni a válaszokra, vagy fals információforrásokból próbáljuk megtalálni azokat. Leginkább arra kellene összpontosítanunk, hogy ez az egzisztenciális krízis mit üzen nekünk. Meg kell tanulnunk ezzel együtt élni, hogy tudjuk a saját előnyünkre fordítani.”

– Ha jól tudjuk kezelni ezt a fajta szorongást, arra tud minket ösztönözni, hogy jobban szeressünk, jobban megéljük a jelent, hasznosabb tagjai legyünk a társadalomnak. A tudatos jelenlét révén jól lehet ezt irányítani – hangsúlyozta.A szorongás mint pszichológiai konstruktum önmagában egy félelem, amelynek nincs az adott pillanatban tárgya.

– A szorongás maga egy olyan stresszválasz, amit olyan veszély ellen érzünk, ami nem megfogható. Ha ott lenne velünk szemben egy medve, akkor a testünknek egy teljesen természetes válasza lenne, amit találóan csak „üss vagy fuss” reakciónak hívnak. Ez a testi válaszreakció minden energiaforrásunkat arra használja fel az adott pillanatban, hogy megküzdjünk a medvével, vagy éppen elszaladhassunk előle. Ha ez a medve nincs jelen, hanem valami megfoghatatlan – ebben az esetben egzisztenciális – kérdésekkel küzdünk, akkor ez a szorongás tárgyát veszti, és elhúzódik. Ezért kell megtanulni, mi ennek a tárgya, mit akar nekem üzenni. Ha megvannak a válaszok, kontroll alatt tarthatjuk a szorongásunkat – mondta a pszichológus.

A Z generációról szól, de nem csupán nekik

Hartung Attila FOMO: Megosztod, és uralkodsz című első nagyjátékfilmje a közösségi média megfontolatlan használatának visszafordíthatatlan következményeit mutatja be. A hazai ifjúsági dráma középpontjában a 18 éves Gergő és három barátja áll, akik vlogolással próbálnak egyre népszerűbbé válni. Egy házibuliban azonban túl messzire mennek, s másnap már futótűzként terjednek azok a felvételek, amelyeken Gergő megerőszakol egy magatehetetlen lányt. Több ponton is súlyos és érzékeny problémákat boncolhat Hartung, a film egyrészt a felelősségvállalásra, a tetteink következményeire hívja fel a figyelmet, legyen szó a szülő-gyermek kapcsolatról, a túlzott online jelenlétről vagy éppen a nemi erőszakról.

Kiss Dóra