Sárga szütyők, lila füzetek

Debrecen - DExpo – két napra középiskolások szállják meg a debreceni felsőoktatást.

Bár az esemény hivatalosan csak kilenckor kezdődik, már fél órával hamarabb áramlik a tömeg a Debreceni Egyetem nyílt napjára, a Főépület bejárata felé. A kezekben lila tájékoztató füzetek és sárga zsákok. Az egyetem standjánál osztják őket, én is arra veszem az irányt. A középiskolások már itt sertepertélnek, kitöltik az intézmény – anonim – kérdőívét, ami a továbbtanulással kapcsolatos elképzelésekről tájékozódik, és megkapják az ajándékot: a kis zsák helyett napszemüveget, frizbit, tollat vagy mappát is választhatnak. Persze a szütyő a legnépszerűbb.

Pár méter után a Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ (alias DEMEK) színes „szerencsekereke” állít meg. Két diák ácsorog a stand előtt, a következő állomáson gondolkoznak, medgyessy-sek. Tőlük tudom meg, hogy a kerék egy iránytű, a mutatót kell megpörgetni, és megfogalmazni, hogy az így megjelölt egy-egy képesség közül melyik fontosabb egy adott szak elvégzéséhez. A fiatalember a pénzügy iránt érdeklődik, számára kiderült, az idegennyelv-tudás lesz lényeges. A leányzó az anglisztika és a biológia felé húz, és örömmel meséli, elég sok tanáccsal látták el. Mosolyogva vitorláznak tovább a középiskolások hullámain.

Egyéni tanácsadás

Kérdésemre a standnál DEMEK munkatársai elmondják, azt tapasztalják, hogy a fiatalok sok hibát követnek el a pályaorientációjukkal kapcsolatban. Sokuknak nincs elképzelése arról, milyen irányba szeretne lépni az érettségi után, és ez a bizonytalanság, vagy hogy „a barátnőm is ide jött” rossz tanácsadó lehet. Hogy nem jól döntöttek, sajnos sok esetben már a felvételük után derül ki, vagyis már az egyetemen kényszerülnek újratervezésre. Tulajdonképpen az egész rendezvény ezt próbálja megelőzni, az intézmény meg akarja mutatni a középiskolásoknak, milyen lehetőségeik vannak, de a Központ személyre szabott módon is próbál segíteni a helyes irány megtalálásában. A még önmagukat, vagy pályájukat keresgélő diákok teszteket tölthetnek ki, a rajzos tanácsadás és a grafológiai elemzés is irányt mutathat. Ennek helyszíne a Karácsony Sándor-terem, épp csak az orromat dugom be, elég nagy csend uralkodik, halk beszélgetések zajlanak, ez éles kontrasztban áll az épületben hallható lelkes zsivajjal. A második emeletről letekintve a díszudvarra megállapítom, hogy beállt, mint az autópálya, egy tűt is nehéz leejteni. A legnagyobb sűrűség az orvosi, a gazdasági és a műszaki kar körül észlelhető, de mindenütt sokan tülekednek. Van lent hőkamera, formalinban ázó rágcsálótetem, drónok, még egy Pneumobil is (versenyautó, amit a műszaki kar hallgatói építettek).

Tapintható élmények

A büfé is tömve, az asztalok mind foglaltak, nem csoda, van olyan gimnázium, ahonnan a teljes tizenkettedik évfolyamot delegálták. Még a lépcsőkön is diákok táboroznak. Nem csak színes a kavalkád, de még szagos is. A néhai Sziget Könyvesbolt helyén ezen a két napon mozi létesült, akciófilmeket azért ne várjunk, itt az egyetemet, a karokat bemutató kisfilmeket vetítenek, de pattogatott kukorica jár hozzá, én az orrom után találtam ide. Tovább sodródva interaktív óvodai gyakorlatban vehetünk részt. Bekukkantok a terembe, a Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar ovis csoportja sárga egyenpólóban épít tornyokat a középiskolás lányokkal, és fiúkkal is! Ahogy láttam, a GYGYK állomása elég népszerű a díszudvaron, kisebb csoport várakozik, hogy szót válthasson a stand önkénteseivel. Két kisbaba is tartozik közéjük, ők persze csak játékbabák, vagyis a tanuláshoz használatos élethű segédeszközök: a csecsemőgondozók „rajtuk” gyakorolnak. Most is sokan ölbe veszik őket. És bábuk vannak az Egészségügyi Karnál: aki akar intubálni (légcsőbe csövet helyezni) vagy újraéleszteni, most megpróbálhatja.

Némi toporgás után kijutok az épületből. A folyam megállás nélkül hömpölyög befelé, hiába nyitották meg mind a három óriási ajtót, sorba kell állnunk, hogy átszűrhessük magunkat rajta. Időközben odakint összerakták a vitorlázórepülőt is, az agrárkar zöld traktorral jött, ott parkol a szökőkút előtt, mindkét járműben középiskolások ülnek. Az eső rendületlenül szemerkél, egy piros busz mellett vacogó fiatalember áll Kolitúra táblával. Nevetgélő lányok szelfiznek a szökőkút szobraival.

Lehetetlen elsorolni, mi minden történik még ezen a napon. A harmadik emeleten óriás társasjáték, amiben a Főépület térképén a játékosok a bábuk. Könyvtári túra, amelyen a zárt raktárak titkait is kifürkészhetik a kíváncsiak. Ha valaki több helyszínre is kíváncsi, a campusok közötti ingyenes buszjárat egész nap rendelkezésre áll. Kinyílnak a kollégiumok kapui, énekes és táncos bemutatók is szerepelnek a programok között, és az ember folyton belebotlik eDÉbe, a mókusba, az egyetem kabalafigurájába. Aki pedig több komolyságot vinne bele, az természetesen meghallgathatja az intézetek hivatalos tájékoztatóját, és megszámlálhatatlanul sok látogatható óra közül válogathat.

PtkI