Egyperces

2008.06.19. 12:21

Misimókus kalandjai - Misi hazatért

<p>Miskolc - Misi mostanra felnőtt, megerősödött, megtanulta mindazt, amit egy mókusnak tudnia kell: mit szabad megenni, mekkorát kell ugrani, melyik ág bírja el...</p>

MISIMÓKUS KALANDJAI - Misi hazatért

Április elején történt, hogy Miskolctapolcáról egy kb. kéthetes kismókust hoztak be a Miskolci Állatkert-be (a többi elárvult kismókus mellé). Gondozója, Gönczi Anita, kezdetektől fogva haza- és visszahordta naponta a kis állatkát, hiszen eleinte 3-4 óránként kellett etetnie.

Először puha kosárkában, meleg lámpa alatt erősödött a Misi névre keresztelt állatka, később – ahogy egyre mozgékonyabbá vált – az utazgatás helyett már otthon alakítottak ki neki egy nagyobbacska zárható férőhelyet. Amikor Anita is otthon volt, természetesen Misi is szabadon randalírozhatott a lakásban, maradandó emlékeket hagyva a függönyökön, a cserepeken, szobanövényeken és Anita látogatóinak fülén.

A kezdeti megalapozatlan aggodalmak ellenére, a pótmama kutyájával, Mázlival baráti kapcsolatot alakított ki. A kis örökmozgóban a táplálékraktározás ösztöne is felderengett, Anita még ma is talál egy-két félig rágott diót a lakásban itt-ott.

Tápláléka első időszakban kizárólag kecsketej volt, majd később áttérhettek az igazi mókuseledel-ekre: zöldségre, gyümölcsre, magokra. Misi kedvence a paradicsom, majd a cseresznye, a toboz és a makk lett. (Sokszor láttuk Anitát avar-, makk- és tobozgyűjtés közben) 

Misi mostanra felnőtt, megerősödött, megtanulta mindazt, amit egy mókusnak tudnia kell: mit szabad megenni, mekkorát kell ugrani, melyik ág bírja el a súlyát. Tudja, hogy mit akar, magabiztos és saját életre vágyik.

El kellett őt ereszteni – Anita nagy büszkeségére és fájdalmára. A búcsú pillanatait egy iskolai gyermekcsoporttal közösen éltük át, akik miután Misi közreműködésével minden fontosat megtanultak a mókusokról, csendben és meghatottan figyelték velünk együtt, ahogy Misi először az avart, a bokrokat, a fatörzset majd fent-fent magasan a lombkoronát veszi birtokba – vissza-visszapillantva ránk.

Féltettük Misit, ahogy féltjük felserdült gyermekeinket, megtalálja-e majd a helyét, a párját, a boldogulását? Minden bizonnyal, hisz minden a „vérében” van. Csak egy hiba lehet: nem fél az emberektől…

Hazatérése óta is fel-feltűnik az állatkert területén, most már szabadon!

 

Kapcsolódó:

 



 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!