Pillanatok mozgásban

Debrecen - Az előadás sokat elárul a nő és a férfi évezredek óta hasonló koreográfia alapján zajló szerelmi évődéséről.

A Modern Tánc-Játék Stúdió február 16-án és 17-én nem először vendégszerepelt a debreceni teátrum Horváth Árpád Stúdiószínházában. A két évvel ezelőtt bemutatott, Indulási oldal… érkezési oldal című produkciójuk után – amely a múlt és a jelen lehetséges összefüggéseit firtatta mozgásnyelvi elemeken keresztül – a mostani, Pillanat-ragasztó című előadás a témáját és a kontextusát tekintve egyaránt nyilvánvalóan az előző folytatásaként is értelmezhető.

Hiszen amíg az Indulási oldal… a gyermeki és felnőtt énünk találkozását mutatta be, s arra döbbentett rá, hogy vajon évtizedek múltán azonosak tudunk-e lenni egykori önmagunkkal, a Pillanat-ragasztó egy-egy döntési helyzet esetében láttatja a múltban velünk történtek jelenünkre vonatkozó kitörölhetetlen hatását, egy-egy új kapcsolat kialakításába való beleszólását.

Meglepő csapatösszetétel

A mindenféle díszlet nélküli stúdiószínházba ezúttal nyolc, egytől egyig fekete ruhás fiatal vonult be: hét lány, s mindössze egy fiú. A szemfüles nézőben már ekkor felmerül a kérdés: vajon miért vannak ennyire túlsúlyban a lányok, s a koreográfus, Holb Ibolya miért hagyta magára a sok lány között ezt a fiút? Ám mielőtt ennek a titkába beavatódnánk, az előadás témájául szolgáló pillanat születésének szimbólumaként a fiatalok a kezükben tartott öngyújtókat felváltva gyújtogatni kezdik, jelezvén: elvileg ennyit jelent egy-egy pillanat, miközben, akárhogy is vesszük, gyakorlatilag tényleg ekkora időtartam kell ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon az életünk.

A „pillanatgyújtogatás” után pedig hamar kiderül a fiú központi szerepe is: egy újabb jelenetben már nem öngyújtóval, hanem a vállán hozott három piros gyertyával tér vissza közénk, s ezzel válik teljessé az előadás mottójául szolgáló négysorosban foglaltak értelme: „Ébreszd fel egész testedet a háromszázhatvan csonttal és ínnal együtt, és a bőr nyolcvannégyezer pórusát, egyetlen szikra kell csak, és a szent gyertya meggyullad”, mert szikra nem más lesz, mint a szerelem. A hét lány ugyanazon fiú iránt érzett, illetve a fiú hét különböző lány iránt táplált vonzalma, szerelme, az egymáshoz fűződő viszonyuk az, amely az ettől kezdve sorjázó táncjelenetekben a pillanatnyi fellángolást, a múltból hozott sérelmeknek az épp aktuális szerelembe való beleszólását, a választás lehetetlenségét, de pillanatok alatt való szükségességét, s akár a testbeszéd, akár a kommunikáció egy-egy momentumának érzelmeket befolyásolni képes jellegét mutatja meg számunkra.

Archaikus és modern találkozása

A szerelmi pillanatokat a puritán, díszletektől mentes előadás egy-egy archaikus szimbólummal érzékelteti: például az almával, amely egyfelől termékenységszimbólum, másfelől a bűnbeesés egyik legfontosabb kelléke. Amikor a fiú a hozzá érkező, bekötött szemű lányt vezetgeti, egy másik lány egy almát gurít be a színre. A bekötött szemű lány így, Évaként, a tudatlanságot is szimbolizálja, aki a tudás fája almáját kívánja elfogyasztani, s a fiúval, Ádámmal is megetetni.

A mitikus történetet gyönyörű koreográfia hozzá újra mozgásba: az Ádámot megtestesítő fiú ugyanis veszi a bátorságot, és leemeli a kendőt a lány szeméről. Egyfelől ezzel világít rá arra, hogy mit tettek akkor, amikor belekóstoltak az almába, másfelől, ugyanúgy, mint annak idején, a bűnbeesés megtörténte után Ádám, ő is átveszi az irányítást a lány felett: fényt gyújt a nő szemén keresztül a tudatában, s megmutatja neki vakmerő tette következményit. A lány azonban – s itt modernizálódik az archaikus – már van annyira öntudatos, hogy a fiút pofon vágva megpróbálja visszaszerezni a fiú felett a fölényét. Mindez persze pillanatok sorozata alatt történik. De mégis rengeteget elárul a nő és a férfi évezredek óta hasonló koreográfia alapján zajló szerelmi évődéséről.

A lányok is versengenek

Természetesen, ahol ennyi lány verseng egyetlen fiú kegyeiért, ott „vérre menő csaták” dúlnak. Holb Ibolya koreográfiája ebből a szempontból is találó és gyönyörű. Az almák szinte folyamatos jelenléte ugyanis ismét felidéz bennünk egy másik régi történetet, egy mesét is: a Hófehérke mérgezett almájának egy-egy pillanatot meghatározó jellegét. Emlékezzünk csak vissza: a mesében gonosz mostoha féltékenységből próbálta megetetni a mostohalányával az almát. A Pillanat-ragasztó egyik meghatározó jelenete is e gyümölcs másikra való rákényszerítését érzékelteti: ha a „vetélytárs” megeszi, s belehal az alma mérgébe, már eggyel kevesebben fognak a fiú kegyeiért harcolni.

A cipő is szimbolikus értelmű

A harc azonban folytatódik tovább a lányok között, ismét egy mesei történet felvillantva, s modern köntösbe bújtatva. A Hófehérke után a Hamupipőke-történet 21. századi változatába csöppenünk, amikor a fekete ruhás lányok egytől egyig piros illetve kék magas sarkú topánokban jönnek be. Azonban, amikor egy lehúzott, a sarokban magára hagyott cipőt az egyik lány odaadja a fiúnak, a lányok sorba állnak. A hét lány közül a fiú magához szólítja egyiküket, s mint a mesében, rápróbálja a kiválasztottjára a topánkát. S itt a cipő azonnal illik is a női lábra. Erre, mintegy tudomásul véve az alulmaradást, a többi hat lány hátat fordít nekik, amíg az „új” pár kettesben gyönyörű táncot lejt egymással, megélve a szerelmi pillanatot.

Happy end nem lehetséges

Ám a mesékből jól ismert „boldogan éltek, míg meg nem haltak” – mutat rá az előadás – a 21. században már nem lehet érvényes. Az a lány, akire a cipő ráillett – hasonlóan a többiekhez –, csak pillanatokra maradhat a fiú mellett, csak rövid ideig lehet a párja, hiszen a rengeteg korábbi pillanat befolyása még a legszebben induló kapcsolatot is megmérgezi. Így a hét lány mindegyike esélyes ugyan a fiúnál – de csak egy-egy rövid időintervallum erejéig. Mert a következő pillanat, egy következő impulzus a szentnek hitt érzést azonnal képes elsodorni. Az előadás tehát a lehetséges szerelmek pillanatnyi mozgássorokon keresztüli felvázolásával a felgyorsult, tartós kapcsolatokra képtelenné vált világunk kritikáját is magában foglalja.

- Gyürky Katalin -