Olvasói levél: Izgalmas, hiteles dokumentumok

Az Észak 2008. január 25-ei számának egy egész oldala foglalkozik a színház tevékenységével. Az illetékesek fogadják köszönetemet és nagyrabecsülésemet. De gyakrabban is megtehetnék, nemcsak a Múzsa Díj kapcsán. Autentikus személyek is nyilatkoznak, visszatérve a múlt felidézésére. Kiss László főszerkesztő jegyzete tartalmazza: ,,sokféle stílusú évad pergett le, az elmúlt évek sok-sok évtizedében" - ,,akik most átvehetik ezt az elismerést, elődeiket is képviselik".

Ezek a gondolatok késztettek emlékeztető írásomra.
A Miskolci Nemzeti Színház 1823-tól történő müködését izgalmas, hiteles dokumentumok tartalmazzák. Érdemes elolvasni.

Az 1950-es év második felében - az akkori trendnek megfelelően - színházunk sokat szerepelt a Vasgyár területén. Közben megtörtént a meglévő épület felújítása. Az ünnepélyes megnyitó 1959. XII. 10-én volt - Darvas J.: Kormos Ég bemutatásával - Szilágyi Albert rendezésében. Jelen voltam, élveztem a nagy sikert.

Valamivel korábban megbizást kaptam a nagyvállalaltok kulturális és sport müködésének vezetésére. Borsodi Szénbányák - 13 termelő üzem - PostásÉpítők stb., megyei hatáskörrel, s pénzzel is rendelkeztem. A színház igazgatója - Jákó Pál - szívesen fogadta közeledésemet, a színházi művészet munkásosztály közötti népszerűsítésében .. A megyében ekkor kezdtük el azt a népszerű munkát, kiemelt jelleggel. 1959. XII. 11-én Darvas József már a rudabányai Művelődési Házban mutatkozott be.

Minden utána következő igazgató - különösen Ruttkai Ottó, Lendvai Ferenc, Sallós Gábor, Gyarmati Béla, továbbfejlesztette ezt a rendet. /Ma inkább az ellenkezője működik./
Ruttkai Ottó ideje alatt hoztuk létre azt a színházi brigádot, akik évtizedeken át járták a megyét, munkásszállásokon, üdülőkben, s amit a kedves kollegák többsége hülyeségnek tartott, a felolvasókban. Herédi Éva, Komáromi Éva, Péva Ibolya, Várhegyi Márta, Sallós Gábor, Daridai Róbert, Varga Gyula és mások voltak tagjai. Ruttkai Ottó Sajószentpéteren ingyen rendezte meg az ottani amatőröknek a Víg özvegyet. Segíteni kell ott, ahol a színjátszás megjelenik, ez volt a véleménye. Lendvai Ferencet egy alkalommal irodájában értem utol. Egy térképet tanulmányozott. Kérdésemre azt felelte, keresem azokat a helyeket, ahová még nem jutottunk el.

Sallós Gábor egy alkalommal váratlanul megjelent Alberttelepen, a munkásszállón. Jöttem megnézni a műsort. A végén gratulált, majd részt vett egy közös bányajáráson. Időközben telt házak látogatták az előadásokat. Ekkor kezdett kialakulni a jegyekért való sorbanállás a nagyszínházban. Vidékről sokan, pl. Sajószentpéteren ekkor vettek bérletet. A teljesség igénye nélkül, néhány különösen kedves emlék, ebből az időszakból: az 1959-i ünnepi megnyitón Jákó Pál humorosan említette, ha valami nem tetszik, ezen az elegáns helyen, jókat lehet szunyókálni is, a kényelmes karosszékekben. /Jóslata beteljesedett, ilyen is volt./

,,Isten veled édes Piroskám" főpróbája Ormosbányán került színre, kirobbanó sikerrel.

1968-ban nagyszínházi bemutató: Fáklyaláng, Bessenyei Ferenc főszereplésével. Tíz alkalommal meghívtam vidékre, irodalmi est tartására. Azonnal elfogadta, 800 Ft/est. Sajószentpéteren fuvószenekar fogadta, kérte, hogy vezényelhessen. Megköszönte, s meghívta őket, most ő következik. Egy óra helyett, több mint másfél órában. A közönség nem akarta elengedni - a többi helyszínen sem. Vidéken sokan váltottak színházbérletet.
Ez a munka Gyarmati Béla 13 éves regnálása alatt csúcsosodott ki, egyre nagyobb igényekkel. Ő is résztvett bányajáráson, Lyukóbányán. Ez a nagy érzékenységet is kívánó munkálkodás H.Á.J. vezérlése alatt, közel két évtized után megszűnt. Én tovább folytattam, mint egyszerű társadalmi közönségszervező.

A korábbi teltházas előadások - pl. Macbeth, A félkegyelmű, Macskajáték, Bál a Savoyban, Az ember tragédiája, Pompadour stb., - meghozták az eredményt, a látogatók lassan bérlőkké váltak. Opera is volt, minden hónapban, pl. Gyarmati igazgatása alatt, a Carmen - de nem drága vendégszereplőkkel, hanem saját erőből.

Az említett igazgatók mellett dolgozott Orosz György, száznál több rendezéssel. Főpróba előtt egy héttel már a karzatról, páholyokból, az erkélyről ügyelte az előadást, érthető-e a szöveg. Igényes színházi munkája mellett, 11 amatőr irodalmi színpadot szervezett meg a megyében. Ebben az időszakban létezett egy kitüntetés adományozása, SZOT Díj. A 80-as évek elején váratlanul én kaptam meg, a munkásosztály körében végzett közművelődési munkáért, - könyvtár, ismeretterjesztés, művészeti csoportok stb. - de kiemelt jelleggel a színházi művészet vidéken történő terjesztéséért. Ezt évente egy embernek, egy alkalommal adták.

Sok más említésre méltó utószó történt még, pl. Péva Ibolya közel két évtized alatt kb. 300 alkalommal mondta el a Tyúk és a kakas című verset. Ráadásként ezt kérték. Közben megöregedtünk, az irányítás területén történt generációváltás is. Más lett a trend, de ez így van rendjén. Az új vezetés már színházszerető, többségében bérlettel rendelkező közönséget kapott. Csak a színvonal további fejlesztésére kell törekedni, ami meg is történt.

A különböző tájékoztatókban még mindig szerepel Magelli rendezésében az Agyő Európa c. előadás. Talán már el lehetne felejteni. Miskolcon és Budapesten is megbukott. A szünetben csapatostól mentek el a felháborodott nézők és szakemberek a színházból. Ennek műsorra tűzését valamilyen magasabb érdek képviselte. Külföldön??? Erről lapunkban nem történt tájékoztatás. De messziről jött ember....

Moliére? Nagyon jó előadás, de a bérletesek közül sokan fanyalogva fogadják. Úgy nyilatkoznak, a hatalom visszaéléseiből elegük van napjainkban. Ilyen előadás elfér az éves programban, de ünnepi évadnyitónak valami más lehetne. Az ismeretlen rendező pedig - ha már színpadra lép - ne kopott farmerben s lógó ingben tisztelje meg a bemutató - többségében - elegáns közönségét.

Máger Ágnes művészetét nagyra becsülöm, azt külön, hogy 30 éves bérlet tulajdonos. Boncsér Zoltánné, s Budai András neve és fényképe ki tudja mikor jelent volna meg lapunkban, ha nem lennének több évtizedes bérlők.
Én nosztalgiával gondolok vissza arra az időre, amikor még Jákó Pál javasolta, legyek bérletes néző. Amit azonnal meg is tettem. Több mint 55 éve rendelkezem Bemutató és Szigligeti bérlettel. Az előbbivel a családom jár, a másikkal azok a közönségszervezők, akik segítették a színház népszerűsítését.
Fenti rögtönzött jegyezetemet tájékoztatás céljából küldöm, semmilyen helyesbítést nem kérek. Történt egy vezetői generációváltás is, a múlt felidézéséhez aprólékosabb kutató munka szükséges.

A leírtak valódiságát igazolhatják a létező dokumentumok, s a ma is élő tanúk.
Biztos vagyok abban, hogy a Múzsa Díjat átvevők tudják, az elismerés elődeiket is képviseli. Jó a légkör, amelyben a korábbi igényes munka folytatódik. Érzékelhető, az új vezetés változatos éves programjában sokoldalúan arra törekedik, amit Bessenyei Ferenc hirdetett megyei vidéki látogatásain: a színház egy egész nép szellemi szabadegyeteme kell, hogy legyen.

Tisztelettel:
Perényi István
ny. tanár