Ma úgy hívnánk, hogy non-profit

Nemrégiben volt az új egészségügyet új alapokra helyező törvény megszavazása. Az SZDSZ-nek sikerült ráerőltetnie a saját akaratát – a maga húszegynéhány képviselőjével – a 190 képviselőt számláló MSZP-re, és kisebb módosításokat elfogadva megszavaztatni a törvényt. Tehette ezt nyugodtan, mert az ellenzék várja az esélyt, hogy a koalíció minél hamarabb beadja a kulcsot, és az előrehozott választások útján ő kerülhessen hatalomra. Lehet, hogy ha elmondták volna a kormánypártok, hogy miként is áll az ország állapota, akkor most nem kellene mosakodni. Tisztelt MSZP! Fennen hirdetik, hogy a szociáldemokrata hagyományokat folytatják, de a valóság nem ezt mutatja. Ha történelmi ismereteim nem csalnak, akkor pontosan az SZDSZ volt az, aki ezeknek az ún. segélypénztáraknak a bevezetését szorgalmazta, de nem ebben a formában, ahogyan most meg lett szavazva. Az akkori módszert ma úgy hívnánk, hogy non-profit. Mert hiába próbálják cifrázni különböző trükkökkel – a tény az tény marad. A biztosítók belépésével – hiába kisebbségi tulajdonban vannak – a fenti elnevezés már nem áll. Lehet itt visszafelé mutogatni az ellenzékre, hogy ők is ezt akarták csinálni. A kettő között az a különbség, hogy az akarat és a tett nem ugyanaz. Mert a tettért felelni kell, de azt még nem hallottam, hogy az akaratért elmarasztaltak volna valakit. Innen üzenem az SZDSZ vezérkarának, hogy az a szlogen, amit ők hirdetnek, csak zsákutcába vezet. Ők azt hirdetik, hogy az állam jó gazda. Van egy régi igazság, amely még ma is aktuális: ha a kuplerájba nem mentek a vendégek, akkor a madám nem a bútorokat, hanem a lányokat cserélte ki.

Molnár Béla
Miskolc