Jegyzet: Az eredmény helyett az utat nézzük, ami idáig vezetett

Csütörtök este a DVSC megsemmisítő, 5–0-s vereséget szenvedett a Rapid Wien ellen az Európa Konferencia Liga harmadik selejtezőfordulójának visszavágóján a Nagyerdei Stadionban. Persze, ha csak ezt nézzük, azt mondhatjuk, újra helyére került a magyar futball, ám érdemes más szemszögből is vizsgálni a Vasutas idei európai szereplését. Honnan is indultunk? A tavalyi szezon elején Joao Janeiro vezetésével nulla győzelemmel kezdett a Loki, ekkor léptek a vezetők és nevezték ki a szerb Szrdjan Blagojevicset, aki kapta is a zrikát rendesen. Az első pillanatoktól kezdve látszott az együttesen, mit szeretnének játszani,  az idény elején több szakértő szerint kiesőjelölt DVSC-t a harmadik helyig vezette. Olyan skalpokat begyűjtve, mint a Ferencváros idegenbeli legyőzése. Ezek után tegyük a szívünkre a kezünket, ki elégedetlen? Nincs mit szépíteni, valóban nem néz ki jól, hogy hazai környezetben, majdnem telt ház előtt ötöt kaptunk az osztrák Fraditól. Ugyanakkor érdemes azt is átgondolni, hogy két évvel ezelőtt a Siófokot vagy a Dorogot fogadtuk Debrecenben. Hogyha akkor valaki olyat mondott volna, hogy kettő esztendő elteltével nemzetközi meccset rendeznek majd a cívisvárosban, sokan felnevettek volna. Fantasztikus volt látni, mennyi fanatikus látogatott ki az összecsapásra, egész tavasszal jellemző volt a folyamatos létszámnövekedés a lelátón. Nagy pofont kapott a csapat, de ez is hozzátartozik a fejlődéshez és a tapasztalatszerzéshez. A DVSC alig egy év alatt odáig jutott, hogy az egész NB I. egyik legszebb futballját játssza – még a Fradiénál is látványosabbat –, és nem szabad elfelejteni, hogy eddig két mérkőzésből kettőt nyertek a piros-fehérek, ami mindenképpen bizakodásra adhat okot, s ebből tudnak erőt meríteni Dorian Babunszkiék. Ez a kaland most elúszott, ám ha ezen a vágányon közlekedik továbbra is a Lokomotív, akkor hamarosan újra telt ház lesz a stadionban, és minden esély megvan az újabb európai kalandra.