Hogyan kerül a madarakra gyűrű? – bemutatót tartottak Debrecenben – fotókkal

Immár tizenegyedik alkalommal tartotta meg az éves madárgyűrűző eseményét a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzat (DEHÖK) Környezetvédelmi Bizottsága kedden. A madárfajok jobb megismerése, illetve a madárgyűrűzés népszerűsítése céljából minden év februárjában megrendezett egyetemi bemutató madárgyűrűzést ezúttal a Debreceni Egyetem főépülete mögött, az Ország László sétányon szervezték, amelyen kiállító partnerként részt vett a debreceni Természettár és a Magyar Madártani Egyesület (MME) is.

– A madárgyűrűzés egy egyedi jelölésen alapuló madárvonulás-kutatási módszer. A madarakat ehhez úgy fogjuk be, hogy egy szinte láthatatlanul vékony hálót, úgynevezett függönyhálót feszítünk ki a madáretetők mellett, amibe az etetőt látogatva beleakadnak. A hálót óránként ellenőrizzük, és a benne talált madarakat kis vászonzsákba tesszük, hogy megnyugodjanak. 

 – tájékoztatta portálunkat Sztrehárszki Lili, a DEHÖK Környezetvédelmi Bizottságának elnöke.

A rendezvényt nagy érdeklődés övezte, igazi tömeg gyűlt össze a madárgyűrűző asztal körül minden korosztályból. A műveletet Juhász Lajos egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (DE MÉK) Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője végezte. A madarakat a hálókból önkéntes egyetemi hallgatók gyűjtötték be, és még a vászonzsákban lemérték őket, mielőtt Juhász Lajos tapasztalt kezei közé kerültek az állatok. – Ha egy csuszka fönt énekel a fán, nagyon fontos, hogy látjuk és halljuk, de hogy kézközelből is megismerjük, egy ilyen akcióban lehetséges – fogalmazta meg az eseményről.

Madarat tolláról és gyűrűjéről

Amíg a hallgatók befogták a madarakat, Juhász Lajos részletesen bemutatta a Magyarországon használ gyűrűket méretük szerinti sorrendben. Elmondta, hogy a legkisebben olyan aprók a számok, hogy szemüveggel is kihívás leolvasni; füzikére, ökörszemre és a csízre teszik, míg az itthon jelenleg legnagyobb forgalomban lévő gyűrű a szirti sas, réti sas és a fehér gólya lábára kerül.

Olyan gyűrűket is bemutatott a tanszékvezető, amik más madarak lábáról származnak. – Erre a gyűrűre az van írva, hogy Museum Zoolog Helsinki Finland, egy halászsas lábán volt. Egy tanítvány hozta be,  egy rókakotorékból ásták ki. A róka valószínűleg megtalálta az elpusztult sast, amit mint kiderült, 18 évvel korábban, fióka korában jelölték meg Finnországban – osztotta meg tapasztalatait, ezzel is hangsúlyozva a madárgyűrűzés jelentőségét.