A fácánok genetikáját vizsgálták a Debreceni Egyetem kutatói

Magyarország és Szerbia fácánpopulációinak genetikai sokféleségét vizsgálták a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ kutatói. Az eredményeikről szóló tanulmány a neves Nature kiadó Scientific Reports című folyóiratában jelent meg. A közönséges- vagy más néven vadászfácán (Phasianus colchicus) a világon széles körben elterjedt vadfaj, amely ideális modell a betelepítések eredményeinek és hatásainak nyomonkövetésére, valamint a genetikai különbözőségek kialakulási folyamatainak vizsgálatára.

Emellett hazánkban az egyik legfontosabb apróvad, nemzetgazdasági és ökológiai jelentősége is van.

– Írott források alapján a faj a római kor óta jelen van a Kárpát-medencében, de az itteni állományok eredetéről és jelenkori genetikai jellemzőikről mindeddig nem voltak információink. A vadgazdálkodók ugyanakkor évtizedek óta tartó állománycsökkenésről, és a zárttéri fácánnevelésből adódóan, a populációk genetikai hanyatlásáról beszélnek. Kutatásunk alapvető célkitűzése volt a Közép- és Délkelet-Európába betelepített populációk eredetének, biológiai sokfélesésgének, térbeli elterjedési mintázatának és demográfiai történetének felmérése. Ezen a területen ilyen típusú vizsgálatok korábban még nem folytak – mondta el Kusza Szilvia, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.

Kusza Szilvia szerint az eredmények a vadvédelmi, vadgazdálkodási gyakorlat számára is fontos információkat szolgáltatnak.

– A tanulmányban mitokondriális DNS (mtDNS) és mikroszatellit markerek felhasználásával vizsgáltuk Magyarország és Szerbia fácánpopulációinak genetikai jellemzőit. Az eredmények szerint alacsony szintű genetikai diverzitás jellemző rájuk. Az mtDNS elemzések eredményei alapján a populációk magyarországi és szerbiai megkülönböztetését javasoltuk. Kutatásaink szerint hazánkban genetikailag homogénebb fácánállományok élnek, míg Szerbiában kevertebb, sokszínűbb a faj – fejtette ki az egyetemi tanár. Kusza Szilvia hangsúlyozta: eredményeik azt is sugallják, hogy a fogságban tenyésztett madarak betelepítésének genetikai hatása sokkal nagyobb lehet, mint amit a vadgazdálkodók a faj tipikus otthontartománya alapján eddig valószínűsítettek. – Az elemzések erős bizonyítékokat szolgáltattak a közelmúltbeli népességnövekedésre is, ami a hetvenes években tetőző, mesterséges nevelésből származó fácánok intenzív betelepítésének következménye lehet – véli Kusza Szilvia.

A tanulmány eredményei fontos adatokat nyújtanak a szakemberek számára a vadvédelmi és vadgazdálkodási gyakorlatok javításához, valamint a Közép- és Délkelet-Európában elterjedt fácánpopulációk genetikai állapotának jövőbeni értékeléséhez is.

– Ezek az alapvető információk elengedhetetlenek a vizsgált földrajzi régióban nagy gazdasági és ökológiai jelentőségű vadfajok populációinak megfelelő és hatékony megőrzéséhez – emelte ki az Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ egyetemi tanára.