Nagymama boríthatta az asztalt

Debrecen - Tizennyolc évvel Gyurcsó János halála utána az ügyészség ismét felel a kérdésre, hogy ki ölte meg.

Telefonlehallgatás, titkos megfigyelés, korábbi vallomásaikat megváltoztató tanúk, új szereplő, időközben fellelt tárgyi bizonyíték: lényegében ezek tényezők azok, amelyek átírhatják azt, amit az úgynevezett Burka-ügyből évekkel ezelőtt leszűrhettünk. És ezekre építette csütörtöki kétórás vádbeszédét Jogg Zsolt főügyész, aki megváltoztatná a Burkáék büntetőperében 2006-ban hozott jogerős felmentő ítéletet, és nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt ismételten rács mögé küldené apát és fiát. De muszáj visszatérni a történet elejére, hangsúlyozva, hogy id. és ifj. Burka Ferenc továbbra is tagadja a bűncselekményt, pénteken pedig az ő védőik következnek perbeszédükkel.

Feszítővassal fejbe

1999. március 5-én gyilkosság híre rázta meg Újszentmargitát, a megye északnyugati szegletében található falut, amelynek akkor sem lehetett sokkal több lakosa a mai másfél ezernél. Emberölés a szocializmus évtizedei alatt történt utoljára (szerelemféltésből), kisebb lopásoknál, verekedéseknél súlyosabb nem volt jellemző. Az áldozat, Gyurcsó János, egyszerű, egyedül élő szegény ember, aki csak ital mellett vált beszédesebbé. Előző este egy helyi presszóban játékgépezett, valamennyit nyert, aztán egy olyan házban tért nyugovóra, amelyet őriznie kellett. Azt sem vitatja a felek közül senki, hogy akkor este a két Burka is a kocsmában italozott, ők viszont zárásig maradtak.

Az ügyész úgy festette le a vádlottakat, mint akik magatartását félte a falu. Többször összeverekedtek egymással, meghívatták magukat italra, illetve baromfilopásokat is a számlájukra írtak. Tartottak továbbá az idősebb Burkától, mert tudhatták, hogy volt már rács mögött.

A csütörtöki tárgyaláson | Fotó: Matey István

Ami bizonyos: a március 5-re virradó éjszakán Gyurcsó Jánost valaki agyonütötte feszítővassal, négy, egyenként is halálos erejű csapást mérve a koponyájára.

Kártérítést is kaptak

A rendőrség az emberöléssel a két Burkát gyanúsította meg, előzetes letartóztatásba kerültek, majd 2002-ben – első fokon – 15, illetve 13 fegyházra ítélte őket a megyei bíróság. A másodfokú bíróság, a Szegedi Ítélőtábla azonban hatályon kívül helyezte a határozatot, új eljárásról rendelkezve. Ebben a megismételt procedúrában aztán a megyei bíróság immár bizonyítottság hiányára hivatkozva felmentő ítéletet hozott, amit a Szegedi Ítélőtábla helyben hagyott (2006). Burkáék igazán akkor váltak országosan ismertté, amikor az állam 45 millió forint kártérítésben egyezett meg velük a közel hat börtönben töltött évért.

Azt folyosói beszélgetésekből már akkor tudni lehetett, hogy a nyomozásra rálátó rendőrök és ügyészek a felmentés ellenére vallják a két férfi bűnösségét, kudarcukat inkább a helyszíni szemle hibáinak tulajdonítják, és annak, hogy egyes tanúk visszavonták a vallomásukat. Sejteni lehetett továbbá, hogy nem veszítik szem elől a párost.

Ennek tükrében nem is volt annyira mellbe vágó, amikor a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség – tizenhárom évvel Gyurcsó halála után – 2012 márciusában perújítási nyomozást rendelt el. Ennek folyománya lett az, hogy a cikk elején jelzett új tényezők hatására – perújításban – apa és fia ismételten a bíróságon találta magát emberölés vádjával. Ebben az eljárásban tartunk most a perbeszédeknél.

Család körben

Az új helyzet előállásában három tanú játszik kulcsszerepet: ifj. Burka Ferenc volt élettársa, az egyik közös fiuk, illetve a nő édesanyja. A nagymama alapból utálta Burkáékat, mert jobb családba szánta a lányát, és ő volt az, aki 2012-ben a rendőrséghez fordult a vádlottakra nézve terhelő információkkal.

Fotó: Matey István

Értesülései a fiútól, tehát az unokájától származtak (a tinédzser elbeszélése a pszichológus szakértő szerint valósághű, élményszerű), aki látogatta az apját és a nagyapját, s hallotta őket a gyilkosságról beszélni (lásd lenti írásunk). A volt élettárs (a fiú édesanyja) éveken át falazott ifj. Burka Ferencnek, de amikor megtudta, hogy az édesanyja a rendőrségen járt, felhívta a férfit, és arra kérte, egyeztessenek, mert tovább – Jogg Zsolt fogalmazása szerint – nem hajlandó tartani a hátát. Erről a hívásról azonban a rendőrségnek is volt felvétele, illetve a vádbeszéd tükrében az idősebb Burkáék házában elhelyezett poloska révén szintén sikerült a vádlottak bűnösségére utaló beszélgetéseket rögzíteni.

Az ügyész szerint szintén kulcsfontosságú a helyzet megváltozásban az, hogy míg korábban több tanú inkább hallgatott (a vádbeszéd alapján félelemből), az évek előrehaladtával úgy döntöttek, Burkáék bűnösségéről beszélnek.

- Ratalics László -

Jeleket fogtak a múltból

A vád egy tévéantenna megszerzésének szándékával magyarázza Burkáék megjelenését a sértettnél.

Sem idősebb, sem ifjabb Burkáéknál nem volt igazán tiszta a kép, ezért az ügyész szerint az apa elhatározta: elviszik a Gyurcsó által őrzött háztól az ott lévő magas, forgatható, jó minőségű antennát. A zajra Gyurcsó felébredt, kiment, az udvaron találta az ott figyelő ifjabb Burka Ferencet, aki erre feszítővassal agyonütötte. Jogg Zsolt perbeszédében több tanút is idézett, akiknek a vallomása alapján összeállhatott a gyilkosság eseménysora. Így ifj. Burka Ferenc volt élettársa szerint, amikor a férfi a bűntett éjszakáján hazaérkezett, azt mondta, „agyonütött egy magyart”. Ifj. Burka Ferenc fia pedig arról beszélt, hogy tanúja volt a vádlottak veszekedésének, amikor is az apja azt vágta a nagyapja fejéhez, hogy miért is kellett neki az az antenna, míg id. Burka Ferenc Gyurcsó agyonütését kérte számon rajta.

Említettük, hogy van egy új tárgyi bizonyíték is, ami nem más, mint egy antennadarab. Azért fontos, mert egy hozzátartozó úgy nyilatkozott a rendőröknek, hogy Burkáék a szabadulásukat követően egy család összejövetelen elárulták neki, hová rejtették az antennát. A megjelölt szántóföldön találtak is egy darabot belőle, s a szakértői vélemény megerősítette, hogy körülbelül a bűncselekmény időpontjában kerülhetett a földbe.

Az 1999 márciusi helyszíni szemle balsikerű mozzanata volt, hogy a nyomozók akkor nem fedezték fel az antenna eltűnését, majd később kapott a fejéhez egy tanú, hogy az eszköz bizony hiányzik az udvarról.