Hova tűnt a hazai torma a magyarok asztaláról? – a fiatalokat is elcsípnék a hajdú-bihari tormatermelők és a feldolgozók

A hazai tormatermelés szinte egésze, 99 százaléka Hajdú-Bihar vármegyében történik. A hivatalos számok szerint hektáronként átlagban mintegy 80 mázsa torma terem. Hajdú-Bihar csaknem 10 ezer tonna tormát ad évente, ennek mintegy 80-90 százalékát külföldön értékesítik. A magyarok asztaláról már réges-régen hiányzik ez a gyógynövény, a közvélemény méltatlanul alulértékeli azt. Ezzel a problémával nem minden hazai termelő és feldolgozó elégszik meg: vannak, akik nem törődnek bele abba, hogy a tormafogyasztás lassan, de biztosan a múlt homályában vész el. Helyette innovatív megoldásokat keresnek a torma népszerűsítésére, hogy e termék a mai kor igényei mentén kerülhessen ismét a kedvencek közé.

Halápon és Nagycserén összességében 7 hektár területen termel tormát Szávó Zsolt és családja, akivel a Haon a közelmúltban a halápi tormatermelő területen találkozott. A helyszínre érkezvén láthattuk, hogy még messze zöldellt a táj a szépen meghízott növényektől, a következő néhány hétben azonban már nem lesz ilyen mutatós a terület, hiszen megkezdődhet a torma betakarítása.

No, de hogy ne siessünk ennyire előre, Zsoltot a tormatermelés lépéseiről kérdeztük. Elmondta, a szántást követően a termesztés céljára kialakított bakhátba történik az előző évben összegyűjtött és kicsíráztatott dugványok elrakása, hat hét után ezt követi a fejelés (hajtásválogatás). A növény termesztése folyamán nagy hangsúlyt kell fordítani a gyommentesítésre és a megfelelő tápanyag-utánpótlásra, illetve a növényvédelemre és az öntözésre. A betakarítás a levelek eltávolítása után, késő ősszel kezdődik. A földből kikerült torma két irányban folytathatja az útját: vagy ipari tormaként, vagy osztályozottan válogatják, és úgy értékesítik. A torma április–május hónapban a földbe kerül, és októberben kezdődhet a betakarítás, de olyan eset is előfordulhat, hogy egész télen a földben marad a növény.

Jó volna tudni, megéri-e

A problémák sora, mint jellemzően valamennyi mezőgazdasági ágazatot, a tormatermelőket is utolérte. Itt nehézséget jelent a szakértő munkaerő hiánya, a nagy sokára ismertté váló felvásárlási árak, és a gondozással jelentkező egyre magasabb költségek. Ahogy fentebb írtuk, a torma tavasszal a földbe kerül, de akkor még ismeretlenek az eladási árak, arról majd csak szeptemberben kapnak információt a termelők.

– panaszolta Zsolt, hozzátéve, hogy a tavalyihoz képest idén sokkal alacsonyabb áron vásárolják majd fel a tormát tőlük. – Jelenleg a torma termesztési önköltségi ára 450 forint körül mozog, az pedig mindig kérdés, hogy megkapjuk-e ezt az árat, vagy sem. Ha ez kiderülne korábban, például márciusban, áprilisban, akkor könnyebb lenne döntést hozni. Ez a tudás erőteljesebben meghatározná a termelői morált. Emellett természetesen az időjárás viszontagságaival is meg kell küzdeni – sorolta.

Zsolt arról is beszélt, hogy a gépesítés egyfajta megoldást kínál az emberhiányra, de mindent nem lehet kiváltani a gépi erővel. – A dugványok előkészítését és a hajtásválogatást mindenképpen kézi erővel végzik, valamint a felszedéshez és az osztályozáshoz is elengedhetetlen a humán erőforrás – mondta el a szakember.

A torma is megkívánhatja a csilit

Találkozásunkkor azért jó hírrel, vagyis pontosabban újonnan fejlesztett tormatermékekkel is szolgálhatott Zsolt. A Tormaricum Kft. Újlétán épülő tormafeldolgozó üzemében készülnek majd – a remények szerint novembertől – ezek a termékek, nem sokkal később pedig a boltok polcairól is leemelhetik a vásárlók a csemege, a csípős és a csilis tormakrémet.

A termékfejlesztésben a Debreceni Egyetem volt a partnere az újlétai feldolgozónak, az összefogás eredményeiről és céljairól Stündl Lászlót, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertechnológiai Intézet dékánját kérdeztük. Elmondta, hogy a céljuk a régióban termesztett, hungarikumként számontartott torma népszerűsítése főként a fiatalok körében. Rámutatott:

– A torma és a debreceni páros klasszikus kettőse az idősebb korosztály körében népszerű, de a torma mint a fűszeres szószok alapanyaga a fiatal korosztály felé lehet új irány – szögezte le a dékán.

Stündl László arra is magyarázatot adott, miért lehet szükség az egyébként is csípős növényből csilis terméket előállítani. – A csili hatóanyaga a kapszaicin, a tormáé az allil-izotiocianát. Ez két teljesen különböző hatóanyagcsoportot jelent, tehát más és más hatásmechanizmussal képesek az egészségre hatást gyakorolni – ismertette. A dékán egyébként pozitívan tekint a jövőbe még annak ellenére is, hogy úgy véli, a tormatermelés a jelenben bizonytalan és nehéz ügy. Üdvözölte a termékfejlesztés eredményeit, és bizalmát fejezte ki a hazai tormafogyasztás pozitív jövőjét illetően.

Igazodva a jelenkor diktálta trendhez

Abban, hogy a torma a mai kor emberének is a kedvencévé váljon, a hazai kistermelőknek- és feldolgozóknak is erőteljes szerepe van. Heit Lóránd, a Heit Torma termékcsalád megálmodója 2012 óta dolgozik azon, hogy ismét a köztudatba kerüljön a magyar torma. Úgy hiszi, a tormatermesztés egyedi ágazata a magyar agráriumnak, és vallja, hogy a hazai termesztésű és feldolgozású termékeknek ki kell vívni a becsületét.

– szögezte le. Ahogy elmondta, a natúr, tartósítószer-mentes ecetes torma bizonyul a legnépszerűbb terméknek a mai napig, de persze azt látják, hogy szükség van az innovatív megoldásokra is. – A különböző ízesítésű variációkra egyre nagyobb kereslet mutatkozik, és azt látjuk, hogy a cukormentes termékek iránt is megnőtt az érdeklődés, mi öt éve készítünk cukormentes termékeket is – mondta el. Heit Lóránd szintén a gépesítésben lát előrelépési lehetőséget; mint mondta, a közelmúltban maguk is erre hívtak életre beruházást. Lóránd a folyamatos innováció mellett a folyamatos tanulásban és a hasonló értékrendű kapcsolatépítésben látja a jövőt.