Indulatból döntöttek Vasmegyeren

Mint külső szemlélő, úgy éreztem szombat este Vasmegyeren, hogy már előre eldöntötték az eredményt a település lakói, éppen ezért nem is értem, miért kellett három órán keresztül azon vitatkozni, kell-e a községnek körjegyzőség Kékkel vagy sem.

A lakosság ugyanis nemigen hallgatta meg azt, aki esetleg velük szemben más állásponton volt. Kifütyülésekkel, kitapsolásokkal, bekiabálásokkal fojtották azokba a szót, akik az intézményi társulás és a körjegyzőség fontossága, megvalósítása mellett emeltek szót. Úgy tűnik, inkább indulatból, büszkeségből, vasmegyeri szívből döntöttek, s nem a józan megfontolás vezette őket.

Természetesen sok igazság van abban is, amit a fiatalok elmondtak: ilyen fontos kérdésben nem lehet az emberek feje felett dönteni, ki kell kérni a lakosság véleményét is, részletes információk, tájékoztatások kellenek, hogy alapos mérlegelés után lehessen dönteni.

Ez az alapos mérlegelés elmaradt, pedig a három órából bőven jutott volna arra idő, hogy a falugyűlés résztvevői részletesebb tájékoztatást kapjanak a körjegyzőségek működéséről, az iskolai társulások mechanizmusáról. Nagyon sok kérdés tisztázatlan maradt. Mint egy képviselő szájából, senki sem akar rosszat a községnek, csupán keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel elkerülhető egy későbbi működésképtelenség.

Lehet azon is elmélkedni, vajon mit szeretne a lakosság. Az biztos, hogy a hangoskodók a körjegyzőség ellen voltak, s abban az indulatos hangulatban nekik ellentmondani nagy bátorságra vallott volna. Vajon a hangoskodók a lakosság többségének a véleményét fejezték ki? Az biztos: lépnie kell a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatnak, s az egyik járható utat most leszavazta a lakosság, másik járható út meg nemigen hangzott el.

Talán néhány hét vagy hónap múlva újra fel kellene vetni a kérdést, mert hiába döngetem én a mellem, hogy büszkeségből nem ülök be a Trabantba, de mit tegyek akkor, ha csak arra telik a pénzemből...

- M. Magyar Lász6ló -