Mit vihetünk magunkkal az őrületből? - A foci helyi szerelmesei válaszolnak

Debrecen - Kotosmann Zoltán, Bács Zoltán, Szima Gábor, Csikos Sándor és Pethe Tamás osztotta meg velünk, mit jelent számukra az Európa-bajnokság, és hogyan értékelik a magyar válogatott eddigi szereplését.

– Ötvenöt éves vagyok, de ilyen fantasztikus élményben még nem volt részem. Elmondhatatlan, amit a közös szurkolás okozta eufória jelentett – Kotosmann Zoltán kommentálta így a válogatott szereplését, aki társaival a helyszínen látta a mérkőzéseket. – Franciaországba menet még azt gondoltam – folytatta az ismert debreceni üzletember –, hogy ha pontot szerzünk, az már rendben van, de ugye evés közben jön meg az étvágy. A portugálok elleni volt az Eb eddigi legjobb, gólokban és fordulatokban gazdag meccse, erről álmodik minden szurkoló.

Kotosmann Zoltán | Fotó: Archív

– Nincs még egy sportág, ami ilyen szinten lenne képes lelkesíteni egész nemzeteket. Nálunk ez hatványozottan jelentkezik, hiszen generációk nőttek fel igazi focisikerek nélkül. Fél évszázada vártunk erre! Ennek nyoma marad az emberek tudatában, ezáltal reményeim szerint az élet más területein is a társadalomban. Talán a klubok, meg a magyar bajnokság színvonala is emelkedni fog. Ez egy olyan fordulat, ami valamiféle felemelkedésnek a kezdete lehet. Az kristálytisztán látszik, hogy edzői szinten valami másra van szükség. Hiszen nem lettek ezek a válogatott játékosok tehetségesebbek, gyorsabbak, de a szemléletük megváltozott. Pontosan ez hiányzik a klubfociból: hinni magunkban és a sikerben – fogalmazott Kotosmann Zoltán.

Kiszolgálni a szurkolót

A Debreceni Egyetem kancellárját, dr. Bács Zoltánt útban hazafelé értük el, miután útitársaival megtekintették az Izland és a Portugália elleni mérkőzést. Bordeaux-ba is megvolt a jegyük, de más elfoglaltság miatt végül nem tudtak kijutni, viszont már januárban megrendelték a nyolcaddöntőre a belépőket. Bejött a számításuk, ahogyan az egész út is, mert csodálatos érzés volt magyarnak lenni Franciaországban, még a portugál drukkerek is azt mondták nekik: mesés volt a szurkolásuk. A franciák pedig arról áradoztak, hogy az utcán vonuló 30 ezer ember semmi szemetet nem hagyott hátra, szemben az angolokkal. Másokhoz hasonlóan dr. Bács Zoltán is abban reménykedik, hogy most valami megmozdul a hazai futballközegben is, de mérsékelt várakozásra int. Ennek oka, hogy azok a játékosok, akik most Magyarországot egy másik dimenzióba repítették, ugyanazok, akik éveken át kevés sikert értek el nemzetközi szinten. Hiányzott az a motiváció és hit, amit az új szakvezetés meg tudott adni nekik, és ez a közönségre is átragadt. Ettől még a hazai labdarúgásban nem várható ekkora változás, bár a lelkesedés biztosan nagyobb lesz az eddiginél. Abban viszont bízhatunk, hogy a gyerekek megérezték, magyar focistaként is el lehet érni nagy sikereket. Úgy véli, az intézményükben elindított futballegyetem is hozzájárulhat a változáshoz az újszerű szemléletformálásával.

Bács Zoltán | Fotó: Matey István

Hogy az általánosan kitört futball-lázt ki lehet-e használni Debrecenben? Ahhoz a válogatottat jellemző, minden téren jól felépített szakmai munkára lenne szükség, nem elég csak várni a szurkolókat, hogy vegyék meg a belépőt, hanem a pályán és azon kívül is sokat kell tenni értük. A futball, mint az az Eb alatt kiderült, közös nevező lehet a társadalomban, ám az elfogadtatásáért áldozatot kell hozni. A válogatott most egy jól eladható termék, de kluboknak magukat kell felépíteni és eladni – mondta a kancellár.

Politikai felhang nélkül

Szima Gábor, a DVSC elnöke reménykedik benne, hogy a válogatott önbizalma átragad a hazai bajnokságban játszó labdarúgókra is. – Ezáltal nem remegő lábbakkal lépnek majd az igen kritikus közönség elé, és még jobb teljesítményt fognak nyújtani, mint az előző években. A portugálok ellen nyolc itthon focizó játékos szerepelt! Talán hatással lesz a szurkolók hozzáállására is, és a drukkerek a médiával együtt sokkal pozitívabban viszonyulnak majd a sportághoz. Így megváltozhat a légkör, és más dimenzióba kerülhet a magyar futball – reagált a Naplónak. – Bármilyen sokan kritizálták is a honi labdarúgást, újra bebizonyosodott, hogy a focisikerek azok, amelyek a leginkább össze tudják kovácsolni az országot. Nem szeretnék túl nagy szavakat használni, de politikai meggyőződéstől függetlenül mindenki egy emberként szurkol, a válogatott határok nélkül egybeforrasztja a nemzetet. Végre van valami, amiről mindenki egyformán gondolkodik! – vélekedett Szima Gábor, aki a norvégok elleni pótselejtező után már reménykedett benne, hogy helytáll a gárda. Ám úgy érzi, ahogy játszik a válogatott, az azért mindenki várakozását fölülmúlja.

Szima Gábor | Fotó: Derencsényi István

– Ezek az eredmények és a mutatott játék nem véletlen, ebben Bernd Storcknak és segítőinek óriási szerepe van. A minden részletre való odafigyelés, a precizitás a német stábnak köszönhető. Szervezettségben lépett előre elsősorban a csapat, ez a fő erényünk, az elmúlt húsz évben még nem láttam ezen a téren jobb magyar válogatottat – összegzett.

A korábbi vezérszurkoló, Pethe Tamás otthon, családi körben, illetve baráti társaságban élte át a válogatott menetelését. Egyelőre még a közös kivetítős meccsnézés mostani, általánosan eluralkodó eufóriájába sem kóstolt bele, de annak örül, hogy sokan megtapasztalhatták, mit érez ilyenkor egy szurkoló. Ám úgy véli, ez a mostani nagy nemzeti összeborulás egy csapásra véget ér válogatottunk kontinensbajnoki szereplésének a befejeztével, miután megszűnik a közös cél. Újabb, mindenki által egyként áhított célt nem lehet csak úgy találni, itthon újra jönnek a hétköznapi problémák és a küzdelemmel terhes napok.

Pethe Tamás | Fotó: Molnár Péter

A labdarúgásban sem számít jelentős változásra, hiszen addig hiába várnak telt stadionokat, amíg továbbra is a jelenlegi sporttörvény szabályozza a meccsre járást, és a csapatok teljesítménye a régi marad. A válogatottat sem azért szerették meg annyian – mondta –, mert megtanultak focizni, hanem megváltozott a mentalitásuk a pályán, amit a nézők azonnal észrevettek. Nem kellene ennél több itthon sem: ha a tavasszal az ürességtől kongó Nagyerdei Stadionba könnyebb lenne a bejutás, és a Loki szurkolói azt látnák, hogy a csapat Dzsudzsákékhoz hasonlóan kiteszi a lelkét a pályán, újra elkezdhetnének visszatérni a szurkolók a lelátókra. A változáshoz azonban először meg kellene változtatni az edzők filozófiáját, legfőképpen az utánpótlásnál – vélekedett Pethe Tamás.

HBN–ÉP, PA, RaL, TN

A szegények kacagása

„Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.” Ez, a Hét krajcárból való Móricz-idézet járt Csikos Sándor fejében a válogatott Eb-szereplése kapcsán, amikor csütörtökön elértük egy fővárosi színházi próbán.

A Csokonai Színház színművésze megrögzött futballrajongó, akit meglepett a továbbjutás, ugyanakkor, tette hozzá, a kitartó, alázatos munkának, legyen az ember futballista, kőműves, tanár, vagy színész, mindig megvan az eredménye.

Csikos Sándor | Fotó: Molnár Péter

– Ebben, a hozzáállás megváltoztatásában és a részletek gondos, precíz megtervezésében óriási szerepe van Dárdai Pálnak és az általa hozott Bernd Storcknak, akik nélkül ez az eredmény nem született volna meg. Külföldi edzője korábban is volt már a válogatottnak, például Lothar Matthäus, mégsem jöttek az eredmények. Vagyis a külföldi tréner önmagában nem garancia – fogalmazott. Hozzátette: számára Dárdai okos, hiteles kommentárjai önmagában élményt jelentenek.

A Hét krajcárra utalva megjegyezte, remek érzés megélni a futball okozta közös örömöt, ami nagyon hiányzott már az országnak.