Jegyzet: A szemünk előtt írhat ismét történelmet a magyar válogatott

A magyar labdarúgás napja a 6–3-as angliai győzelemhez köthető, ám azóta történtek olyan sporttörténelmi események, amelyek még inkább csodálatossá teszik a szép emlékeket. Évekig, sőt évtizedekig csak ábrándozhattunk arról, hogy hátha egyszer lesz egy olyan futballválogatottunk, akiket egy lapon említhetjük majd az Aranycsapattal. Mióta csak az eszemet tudom, erről álmodoztam, s 2016-ban megtört a jég: Bernd Storck vezetésével kijutottunk az Európa-bajnokságra. Attól a pillanattól kezdve valami elindult, s gyorsan meg is rekedt, hiszen nem tudtuk magunkat kvalifikálni az oroszországi világbajnokságra. Ekkor lépett a képbe egy olasz szakember, Marco Rossi vette kezébe a nemzeti tizenegy irányítását. Azóta pedig folyamatosan íródik a történelem. A talján tréner érkezésekor elmondta, borzasztó hangulat uralkodott a csapaton belül. A Mister taktikai felkészültségét jelzi, hogy egy lesajnált csapatból mára világszinten is elismert együttest kovácsolt. A legvadabb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy döntetlent játszunk a franciákkal és a németekkel, vagy megverjük oda-vissza Angliát és idegenben a Nationalelfet. Az már csak hab a tortán, hogy 2023-ban veretlenek maradtunk, s csont nélkül, egyeneságon kijutottunk a jövő nyári kontinensviadalra. Hogy miért fontos ez? Mert időközben olyan sztárokat nevelt ki a honi futball, mint Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Kerkez Milos, Szalai Attila vagy Nagy Ádám. Dzsudzsák Balázsról és Szalai Ádámról nem is beszélve, ám ők már nem szerepelnek nemzeti színekben. A keretben helyet kapó labdarúgó egytől egyik példaképek lehetnek a még pallérozódó fiataloknak, s egyre gyakoribb, ha az utcán Szoboszlai Dominik mezét viselik a gyerekek. Korábban Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo szeretett volna lenni sok-sok magyar gyerkőc, de ez mára már megfordult. Mi csak annyit kérhetünk, „folytassa Mister”, s eközben a szemünk előtt írhat történelmet szeretett válogatottunk.