Babik János azért dolgozik, hogy minél hamarabb visszatérhessenek a sérültek

A DEAC jégkorongcsapatának fizioterapeutája számára a játékosok elismerése jelenti a legtöbbet.

Haon.hu

Babik János igyekszik hamar jó kapcsolatot kialakítania a játékosokkal

Forrás: deac.hu

Majd egy évtizede van debreceni résztvevője a magyar bázisú nemzetközi ligának, melyet előbb MOL Liga, majd 2017-től Erste Liga néven rendeznek meg. A változásnak alig néhány ma is aktív részesét tudhatja ma is a közelében a DEAC.

Amint azt a klub honlapján írják, a játékosok közül Hári Norbert, az edzővé avanzsált Vaszjunyin Artyom és Berta Ákos maradtak aktívan a DHK első MOL Ligás keretéből, Müller Károly szakíró, valamint az egyik legfontosabb stábtag, Babik János fizioterapeuta.

– Szerintem az elmúlt években rengeteget fejlődött a magyar, illetve a nemzetközi jégkorongsport és ezzel párhuzamosan a fizioterápiás munka elmélete és gyakorlata is. Erre nagy szükség is van, mivel a hoki, bár mindig is kontakt-sport volt, az utóbbi években tovább gyorsult és keményedett. A játékvezetés is sokkal szigorúbb lett, a vezetőbírók könnyebben befújják a büntetéseket, mint annak idején. Mindez magával hozta az erőnléti munka követelményeinek emelkedését, megnőtt a prevenció iránti igény is – véli Babik János.

A megelőzés is fontos

Kiderült, körülbelül tízéves korában került kapcsolatba a jégkoronggal. – A nagybátyám rolbázott a nyitott pályán, sokat voltam kinn, részben innen származik a hoki iránti rajongásom. A mindent eldöntő lökést az adta meg, hogy fogadtam a 2008-as világbajnok japánok elleni mérkőzésére, és nyertem. Sajnos tizenkét évesen eltörött a térdkalácsom, ami leszűkítette a lehetőségeimet, az esetleges játékoskarriert el kellett felejteni.

Ekkor határoztam el, hogy fizioterápiával szeretnék foglalkozni, hogy segítsek a játékosoknak elkerülni a sérüléseket, ha pedig ez mégis megtörténik, akkor elősegítsem mielőbbi visszatérésüket a pályára. Azóta is azon vagyok, hogy a lehető legjobb prevenciót és kezeléseket biztosítsam számukra. Mindig igyekszem a legjobb kapcsolatokat kiépíteni a játékosokkal, akik érzik és viszonozzák mindezt. A srácok tudják, én azért dolgozom, hogy mielőbb „visszatehessük” őket a jégre. Az ő elismerésük a világon a legtöbbet jelenti számomra, remek érzés, hogy megbecsülik a munkámat.

Ha kell, Kátlival összedolgoznak

Babik János a DEAC mellett a felnőtt és a korosztályos válogatott csapatokkal is foglalkozol. – Úgy vélem, hogy otthonosan mozgok a hoki közegében, az edzők és a játékosok sokra becsülik a munkámat, megfogadják a tanácsaimat, éppen ezért érdemes velük és értük dolgozni. Én nem a pénzkereset és a világjárás miatt dolgozom a válogatottakkal, azért áldozok időt és energiát, hogy a csapat mindig a lehető legjobb összeállításban futhasson ki a jégre. A gyűrődésről csak annyit, hogy ez a munka ezzel jár, de azért nincs minden tavasszal négy hónap alatt két korosztályos vb.

Egyébként a legutóbbi felnőtt világbajnokságon büszkén észleltem, hogy a mieink ugyanazt az ellátást kapták, mint a „nagyok”, az amerikaiak hoztak ugyan egy CT és MRI vizsgálatokat biztosító speciális kamiont, de minden másban ugyanazt tudtuk nyújtani, mint az elit csapatok. E téren tehát már sikerült felzárkózni. Általában egyedül szoktam dolgozni, kivételes helyzetek persze bármikor adódhatnak. Ilyenkor kapóra jön, hogy jó barátságban vagyunk Szabó Attila felszerelésmenedzserrel (becenevén Kátlival), egyesült erővel gyorsan megbirkózunk a problémákkal.