A mindent jelenti nekik Debrecen

A DVSC sajátnevelésű játékosai, Bárány Donát, Bódi Ádám és Varga József voltak az Ultras Debrecen és a Loki Szurkolók Egyesületének közös kezdeményezésében megvalósult Piros-Fehér Történetek című beszélgetősorozat negyedik részének vendégei hétfőn este.
Az első két alkalommal Igor Bogdanovics és Böőr Zoltán volt a vendég, akik a pályafutásukról és a DVSC-hez fűződő kapcsolatukról beszéltek. Legutóbb egy konkrét mérkőzés, a 2003. május 30-án lejátszott Ferencváros–DVSC bajnoki volt a középpontban, Bernáth Csaba, Kiss Zoltán és Szabó János beszélt a botrányos találkozóról.

Erősítve a köteléket

Ezúttal nem valamelyik korábbi legendás játékos volt a vendég, a szervezők jelenlegi kedvenceket hívtak meg nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy tovább erősítsék a köteléket a gárda és a szurkolók között. Akár legutóbb, ezúttal is a Nagyerdei Víztorony terasza volt a helyszín, ahova a kezdésre szép számban gyűltek össze a Loki szimpatizánsai.
A jó hangulatú, közvetlen beszélgetés első részében a kezdetekről volt szó. Varga József elmondta, teljesen mások a lehetőségek, mint akkor, amikor ők kezdték a focit Bódi Ádámmal. – Merőben más, biztos, hogy többet adott nekünk akaratban az az időszak, mert nem kényelmesedhettünk el. Mi úgy tudtunk elmenni egy tornára, hogy a szülők dobták össze a pénzt. Én nagyon szerettem azt a korszakot, sokat adott a személyiségemhez. 

Persze örömteli, hogy a mai fiatalok – így már Bárány Dodó is – is sokkal jobb körülmények között futballozhatnak – fogalmazott a Vasutassal három-három bajnoki címet és Magyar Kupa-győzelmet begyűjtő középpályás.

– Talán mi ezért tudjuk megbecsülni azt, ami most van, és lehet, hogy a mai fiatalok pedig kevésbé, mert nekik ez a mostani állapotok természetesek – hívta fel a „Maki” becenévre hallgató szélső.
A két rutinosabb játékos véleménye összecsengett a fiatalokról, szerintük nem feltétlenül válik a javukra, hogy mindent alájuk tolnak, és leginkább a külsőségek érdeklik őket. Úgy vélték, az a kevesebb tehetség oka, hogy a mai gyerekek elenyészőt fociznak, mozognak az edzéseken kívül. Kiemelték, az sem segít a helyzeten, hogy nincsenek már grundok, ahol lehetne a tréningeken felül is focizni.

Végigjárták a szamárlétrát

Arra a kérdésre, mikor fogalmazódott meg bennük, hogy futballisták szeretnének lenni, kétféle választ adtak. Varga Józsi felidézte, amikor annak idején fogalmazást kellett írniuk, ő azt vetette papírra, hogy focista akar lenni. – Édesapám kivitt az Oláh Gábor utcára, attól kezdve csak abban gondolkodtam, hogy futballista legyek – fogalmazott. Jóbarátja, a Lokival ugyancsak három-három bajnoki címet és Magyar Kupa-győzelmet begyűjtő Bódi Ádi arról beszélt, 4 éves korától kezdve végig járta a ranglétrát, és a mindennapjai abból álltak, hogy edzésre járt. – Egyszer féltem nagyon egy kiválasztó előtt. Akkoriban a futball még úgy nézett ki, minél nagyobb, hatalmasabb játékosok legyenek a pályán, és a kiválasztón végül egyedül engem vittek tovább a hozzám hasonló testfelépítésű gyerekek közül. Amikor ez megtörtént, attól kezdve mindent a futballra tettünk fel – nosztalgiázott.
Bárány Dodó pályafutása kicsit másképp indult, bevallása szerint eleinte egyáltalán nem érezte magán azt, hogy ő profi futballista lehetne egyszer. – Korábban első volt a tanulás, és szeretetből rúgtam a bőrt. Aztán később arra gondoltam, de jó lenne NB II.-ig eljutni. De aztán szerencsére bejött a foci, így 16-17 évesen fogalmazódott meg bennem, hogy profi focista lehetek. A DEAC-hoz kerülve a nagycsapatban játszhattam, ami komoly lökést adott számomra, mert akkor hittem el, hogy sikeres lehetek a felnőtt futballban – mondta el.

Labdát szedtek a példaképeknek

A következő szekcióban Varga József arra kérdésre, milyen volt a Bajnokok Ligáját megjárt DVSC a mostanihoz képest úgy felelt, azért nem akarja feltétlenül összehasonlítani a kettőt, mert akkor még ő volt a fiatal, most pedig már az idősebb játékosok egyike. – Tizenkilenc évesen azon gondolkodtam, hogy erőltessem a focit vagy menjek el dolgozni, segítve édesanyámnak? Aztán láttak bennem annyi lehetőséget a klubnál, hogy megkaptam az első profi szerződésemet, és igyekeztem élni azzal. Hirtelen jött a siker, bent ragadtam a csapatban, első szezonomban bajnok lettem, majd jött 2009-ben a BL-selejtező, amiből csoda lett, és amit mai fejjel sokkal jobban értékelek. 

Ez egy nagyon jó visszacsatolás volt a fiatalkori énemnek. Nem volt egyszerű feldolgozni a sikert, de utána helyre kerültek a fejemben a dolgok, lehetett volna sokkal több is, de kevesebb is a pályafutásomban – válaszolta.

Bódi erre rácsatlakozva felidézte, ő volt az a fiatal játékos a BL 25-ös listáján, akinek leadta a nevét a DVSC az UEFA-nak. – Egy évvel később az Európa Ligában is csoportkört játszottunk, de számomra a veretlen szezon mindent visz, hiszen megnyertük a bajnokságot és a kupát is. Sok magyar játékosa volt a klubnak, ami mindig fontos Debrecenben. Dombi Tibi volt a példaképem, szerencsére vele még jó pár évig tudtam játszani. Labdaszedőként mindig az A-szektorba kértem magam, hogy lássam a B-közepet, mivel készülnek a meccsekre – mosolygott.

Hogy körbeérjen a történet, Bárány elárulta, ő pedig Vargának és Bódinak szedte a labdát. – Én a BL-, és El-csoportkör helyett az Ajka elleni meccset tudom felhozni, amikor mesterhármast szereztem – fogalmazott nagy derültséget keltve. – Amikor elkerültem a DEAC-hoz, nem voltam biztos benne, hogy lesz visszaúti a Lokihoz, de szerencsére sikerült. Ahogy már mondtam, számomra az NB II. is álomkategória volt, nem az, hogy egyszer majd nekem énekelnek az ultrák – mondta el a drukkerek tapsától kísérve.

Nagy büszkeség volt

A következő szegmens a külföldi tapasztalatokról szólt. Varga nem tagadta, korábban valóban ég és föld volt a különbség a lehetőségekben, de mint fogalmazott, már szerencsére nem kell szégyenkezni amiatt, ami itthon van. – De nekem még óriási változás volt kikerülni az amúgy imádott Oláh Gábor utcáról Németországba vagy Angliába. Látni azt, hogy tíz edzőpálya van, a tréningeken a vezetőedzőt pedig még tíz másik szakember segíti. Nekem óriási büszkeség volt a Bundesligában pályára lépni. 

 – hangsúlyozta.

– Az, hogy a Lokiban tudtam ennyi focizni, és még remélem, hogy évekig itt lehetek, majd innen vonulhatok vissza, az rengeteget jelent, de a külföldi karrier az fájó pont számomra – ismerte el.
Bárány Donát reméli, lesz olyan kiugró szezonja, amely után kipróbálhatja magát külföldön is. – Én minden megteszek, aztán meglátjuk, összejön-e. Most még nem reális ez, hiszen a sérülések miatt hol játszottam, hol nem. Lehet furcsán hangzik, de hálás vagyok a sérüléseknek, mert magamat és a testemet is jobban megismertem, valamint azt, miként tudom jobban fenntartani a megfelelő állapotomat.

Coulibaly, a kedvenc

A következő kérdés arra vonatkozott, ki volt az a labdarúgó, akire felnéztek, illetve ki volt a legjobb játékos, aki ellen futballoztak a srácok. Varga Józsi nem akart tiszteletlen lenni, így passzolta a kérdést; Bárány Donát a jelenleg a Newcastle Unitedben futballozó holland válogatott Sven Botman nevezte meg, aki egy U21-es válogatott mérkőzésen fogta a támadót; Bódi Ádi felfedte, ő nagyon szerette Adamo Coulibalyt – Nem feltétlenül a technikai tudása miatt, meg lusta is volt, de a pályán a hátára vette a védőket, és begyalogolt a kapuba velük. Selim Bouadlával is nagyon szerettem játszani, illetve a veretlen szezon során az akkori magyar maggal – emlékezett vissza.
Ennek kapcsán kihagyhatatlan volt az örök téma, a sajátneveléseken alapuló DVSC. Bódi szerint akkor jó a Loki, ha van egy erős saját mag, amihez jönnek a jó légiósok. Ezzel teljesen egyetértett jó barátja kiegészítve azzal, a mostani csapat egy picit erre rácáfol, mert van koncepció és szakmaiság. Dodó úgy érzi, ha probléma volt bármikor, azt a magyar mag tudta megoldani, viszont a siker fenntartásához szükségesek a minőségi külföldiek is.

Életérzés a debreceniség

Arra a kérdésre, mit jelent nekik Debrecen, Varga Józsi rávágta: mindent. – Nehéz erről beszélni, ezt szívben kell érezni. Ha csak rajtam múlott volna, a cívisvárosban futballozom le az egész karrieremet. Debrecen az otthonom, minden, ami azzá tett, ami vagyok! – fogalmazott.
Bárány Donát szerint ebben a témában nagyon hasonlít a szurkoló és a saját nevelésű játékos. – A debreceniség egy életérzés. 

 – fogadta nagy taps a választ, ahogy Varga Józsefét is.

Bódi Ádám leleplezte a „nagy titkát”:  – Bár Nyíregyházán születtem, semmi közöm ahhoz a városhoz! – szögezte le a szurkolók hahotája közepette. – Világéletemben debreceni voltam és leszek, itt érzem magam otthon, itt él a családom, itt születtek a kislányaim. Nekem is a mindent jelenti Debrecen és a Loki – mondta el Bódi Ádám.