Labdarúgás

2023.03.07. 07:00

Hamar piros-fehér lett a vére a Loki tolmácsának

Mindig is szeretett szerepelni Mitró Gabriella Barbara, aki eredetileg műsorvezetőnek készült.

Mitró Gabriella Barbara otthon érzi magát Debrecenben, és a Lokinál is

Forrás: Czinege Melinda

Egy mosolygós, sugárzó fiatal hölgy tűnik fel hétről hétre a DVSC labdarúgócsapatának edzője, Szrdjan Blagojevics mellett. A Loki meccsei előtt, és után a tévének nyilatkozó szerb mester szavait Mitró Gabriella Barbara tolmácsolja, nem is akárhogy. Sokan felkapják a fejüket, mikor képernyőre kerül, és kérdezgetik, ki ez a lány? 

A HAON megkereste a Nagydobronyból származó ifjú fordítót, aki szívesen mesélt magáról. Megtudtuk, bár korábban nem sok köze volt a labdarúgáshoz, hamar megszerette a sportágat. Elmondta, munkája folyamatosan kihívások elé állítja, de élvezi. Beszélt arról, miként került Debrecenbe, majd a Lokihoz, és azt is megtudtuk, ki a legnagyobb kritikusa.

Csak 16 volt

– Kárpátalján nőttem fel, a középiskolát is ott végeztem el, aztán a Debreceni Egyetemre jelentkeztem, 2017-ben meg is kezdtem a tanulmányaimat. 

Gondolkodtunk a családdal, mi lenne a legjobb megoldás, mert ha maradok otthon, akkor nem az anyanyelvemen tanulhattam volna. Debrecenről jókat hallottam, olvastam, a városról és az egyetemről egyaránt, nincs is olyan messze az otthonomtól, így erre esett a választásom.

Eredetileg kommunikáció és médiatudomány szakra akartam menni, majd átgondoltam, és az anglisztika mellett tettem le a voksom. Nem voltak kétségeim, hogy felvesznek-e, simán bekerültem, elvégeztem az alap-, majd a mesterképzést, most pedig már dolgozom – részletezte a kezdeteket Mitró Gabriella Barbara, aki mint kiderült, még csak 16 volt, mikor leérettségizett, és rálépett az önállóság útjára.

– A kezdetekben gyakran, kéthetente jártam haza, honvágyam volt, hiányzott a családom, a barátaim. Nagyon fiatalon kezdtem úgymond önálló életet, 16 évesen érettségiztem, és mivel októberi vagyok, még a 17-et be sem töltöttem, mikor már egyetemista voltam. 

Idővel megszerettem a várost, kialakult bennem a kötődés, a biztonságérzet, már második otthonomnak tekintem Debrecent. A családom is nagyon büszke rám, nézik a Loki meccseit, és várják, mikor mutat a kamera. Édesanyám már többször is ellátogatott a Nagyerdei Stadionba, édesapám most nem tud átjönni a határon, várom, hogy ő is élőben láthassa ezt az egészet, ahova kerültem.

Meggyőződésem, hogy jó nevelést kaptam, mindig arra tanítottak, mindegy mi történik, maradjunk emberek, ez alapján próbálom élni az életem – mondta.

Meccs közben volt az állásinterjú

Tavaly október elsején, a DVSC Budapest Honvéd elleni bajnokija alkalmával tűnt fel először a képernyőn Gabriella. Na de miként kötött ki a piros-fehéreknél? – Júniusban diplomáztam, és következett a munkakeresés. A nyáron még csak diákmunkákat vállaltam, aztán szeptemberben jött egy telefonhívás, hogy asszisztenst keresnek a DVSC-nél. 

Elhívtak egy interjúra, melyet egy mérkőzés közben, méghozzá a Fehérvár elleni összecsapáson tartottak. Bevallom, a találkozóból nem sokra emlékszem, kicsit ideges voltam, nem arra figyeltem, mi zajlik a pályán. A beszélgetés viszont jól sikerült, tíz nap múlva szóltak, hogy várnak. Nagyon örültem, bár nem tudtam, mire számítsak.

Egy teljesen új közegbe kerültem, annyira a labdarúgásban sem voltam otthon korábban, izgatott voltam és kíváncsi. Október elsején már a kamerák előtt kellett tolmácsolnom, az első néhány alkalommal gyomoridegem volt, eléggé izgultam, ez hamar elmúlt, alapvetően nem vagyok lámpalázas, mindig is szerettem szerepelni – avatott be a részletekbe.

Mint hangsúlyozta, nagyon furcsa az élet, még ezelőtt néhány hónappal sem gondolta volna, hogy egy labdarúgóklubnál fog elhelyezkedni, és hogy végül éppen így teljesül be az álma. – A közelmúltban írt rám egy ismerősöm, mert látott a tévében. Visszatekertem a beszélgetésünkben, egyszer arról diskuráltunk, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Azt írtam, tolmács, de a műsorvezetői pálya is vonz. Most, olyan négy évvel később pedig úgy alakult, hogy elmondhatom magamról, tolmács vagyok, és a tévében is szerepelek – minden összejött.

Négynyelvű futballszótárt kapott

És mi a helyzet a focival? – Ahhoz képest, hogy anno nem volt szoros kötődésem a labdarúgáshoz, hamar megszerettem, élvezem, hogy meccsekre járhatok, sokat tanultam, és folyamatosan sajátítom el a szükséges ismeretanyagot. 

Rögtön kaptam egy négynyelvű futballszótárt, abból kezdtem el pallérozódni, azonban minden héten jön valami új, amit folyamatosan építek be a repertoáromba. Folyamatos kihívás a munkám, ez ad egyfajta adrenalinlöketet, és motivál. A hazai élvonal meccseit követem, bele szoktam nézni más együttesek összecsapásaiba is, szeretek képben lenni.

Mitró Gabriella Barbara, DVSC, tolmács
Mitró Gabriella Barbara úgy érzi, hamar befogadták
Forrás: Czinege Melinda

Az idegenbeli találkozókra mindig a csapattal tartok, igaz, én csak aznap utazom, de így is fárasztó tud lenni, pláne, mikor este kezdődik a mérkőzés, és éjjel 1-2 körül érünk haza. Ezzel együtt roppantul élvezem, sok helyre eljutottam már, noha az adott városból nem sokat szoktam látni, inkább csak a stadionokat és a környéküket – fogalmazott.

Arról is érdeklődtünk, a tolmácsolás mellett milyen egyéb feladatai vannak a klubnál. – Hétköznap az irodában vagyok, elnöki és cégvezetői asszisztensként tevékenykedem, hétvégente pedig jönnek a meccsek. Jó a kapcsolatom a klubon belül mindenkivel, a vezetőséggel és a játékosokkal egyaránt. Úgy érzem, hamar sikerült beilleszkednem, elfogadtak, befogadtak a csapatba. 

Összességében pozitív visszajelzéseket kapok a munkámmal kapcsolatban, igaz, én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, ahogy az edzők visszanézik a meccseket, úgy elemzem ki én is a sajtótájékoztatókat. Látom, mi az, amit jobban is lehetett volna csinálni, és arra törekszem, hogy hétről hétre tökéletesebben fordítsak.

Ezzel együtt érdemes kiemelni, hogy a tolmácsolásban szerintem nincs olyan, hogy hibátlanul sikerül, előfordul, hogy az adott pillanatban nem ugrik be a megfelelő szó, de akkor is muszáj valamit mondani, valahogy körbeírni.

A kamerák előtt még egy félmosolyt is ritkán ereszt el a Loki szerb edzője. Felmerül a kérdés, milyen vele együttműködni. – Szrdjan Blagojeviccsel legtöbbször a mérkőzések napján találkozunk, az összecsapás előtt és után van ugye interjú, sok időt nem töltünk együtt, ettől függetlenül jó a kapcsolatunk, közvetlen, korrekt és jó fej. A kamerák előtt szigorúnak tűnik, azonban ez csak a látszat, nem olyan merev – árulta el Gabriella, akinek az anyanyelve magyar, mellette beszél angolul, ukránul és oroszul. Szereti a nyelveket, az elkövetkezendő hónapokban biztosan nem fog belevágni semmi új tanulásába, viszont az olasz és a spanyol a bakancslistáján szerepel.

Arról is beszámolt, előfordult már, hogy felismerték az utcán, kapott bókokat, de annyira nem veszi észre, hogy akkora népszerűségnek örvend. A különböző kommenteken jókat szokott mosolyogni, persze jól esik neki, mikor azt írják, milyen szép a tolmácslány, ugyanakkor sokkal jobban örül, ha a munkája szakmai részéért dicsérik.

Fantasy nem, latin showtánc igen

Végezetül pedig következzen néhány olyan részlet, amely nem a munkával kapcsolatos, hanem magáról az emberről, Mitró Gabriella Barbaráról szól. – Alapvetően sokat mosolygok, ez nem a kamerának szól, életvidámnak tartom magam. Olyan ember vagyok, aki átéli a dolgokat, érzelmesnek mondanám magam, nagyon tudok örülni, és nagyon tudok szomorú is lenni. Senkit sem kerülnek el a rossz dolgok, én sem vagyok kivétel, az a lényeg, hogy jövünk ki belőlük. Engem a sport szokott átlendíteni, járok futni, és edzőterembe is, a mozgás által vezetem le a feszültséget, adom ki magamból, amit ki kell. Nem szeretek otthon ülni, mindig mozgásban kell lennem, az a jó, ha program van, ha kimozdulhatok a barátaimmal. Az olvasásban is örömömet lelem, általában bármi jöhet, a romantikus, lányos regényektől kezdve a kortárs műveket, a pszichológiai témájú olvasmányokat és a krimiket is szívesen fellapozom, egyedül a thrillerekre és a fantasykra mondok nemet. Korábban kacérkodtam a gondolattal, hogy verseket írjak, de nem jött meg az ihlet, így marattam a szavalásnál. 

Volt egy korszakom, mikor a lakótársammal, aki fotós és videós, kitaláltuk, forgassunk verses videókat, ezek orosz nyelven születtek meg, a YouTube-on kettő meg is található. Mindig is szerettem a kreatív dolgokat, belevágni valami újba. Korábban sokat zongoráztam, most a latin showtánc az, amit el akarok sajátítani.

Eddig nem volt sok lehetőségem rá, a jövőben azonban az a tervem, hogy minél többet utazzak, világot lássak. Tavasszal Olaszországba készülünk az egyik barátnőmmel, már nagyon várom.

KSZD

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában