Vajon ezt érdemli Cristiano Ronaldo?

Korunk és a labdarúgás történelmének egyik legnagyobb futballistája, Cristiano Ronaldo a legutóbbi két szezonjában már nem tudta azokat a számokat hozni – bár így is döntött rekordokat – mint korábban. A sajtó, s a vele nem szimpatizáló emberek pedig úgy kaptak az alkalmon, miszerint „végre lehet szidni” CR-t, mintha bármelyiküknek is lenne esélye a pályán elért teljesítményét akár csak megközelíteni. Nem vagyok egyik csapat szimpatizánsa sem, ahol Cristiano játszott, sőt… 

Azonban a gyermekkorom egyik hőse volt, akinek majdnem minden meccsét láttam. Volt szerencsém két alkalommal is testközelből megtekinteni őt a pályán, s azt a jelenséget amivel az ő személye kéz a kézben jár. Talán ez is egy olyan indok, ami miatt Ronaldo megosztó sokak szemében, hiszen maga a találkozó mintha másodlagos lett volna, mert mindenki rá volt kíváncsi. Azonban legyünk őszinték, amikor először „találkoztam” vele, egy fiatal tehetségnek számított, akiről azt mondták ő lesz az új Eusébio, így érthető volt a média érdeklődése. Másodjára pedig 2017-ben Budapesten figyelhettem testközelből a legendát, amikor már gyakorlatilag mindent elért, amit sportoló elérhet, így csak ismételni tudom magam: érthető volt az őt körülvevő felhajtás. A rekordjait nem is kezdem sorolni, hiszen akkor nem lenne vége a jegyzetemnek... 

Valóban azt érdemli egy futballista, aki Lionel Messivel karöltve 15 éven keresztül osztozott a „színpadon”, hogy pályafutása végéhez közeledve negatív jelenségként emlegessék az emberek? Rászolgált-e erre egy olyan sportember, aki eurómilliókkal segítette a rászorulókat, aki fiatalon – sikerei előtt – elvesztette édesapját, aki a szegénységből lett a valaha élt legjobb labdarúgó? Ilyen színben kell feltüntetni az ötszörös aranylabdást, akire emberek milliói tekintenek példaképként? A válaszom egyértelmű nem, s inkább azt mondom, amit mindig is válaszoltam: addig nézzük minden egyes mozdulatát, amíg lehet, és legyünk hálásak, hogy ezeket hétről hétre láthattuk. 

Orosz Krisztofer