Baranyai Nimród letenné névjegyét a DVSC-ben

A debreceni születésű hátvéd megközelítőleg egy éve tagja a Loki első csapatának. Ezidő alatt számos mérkőzésen lépett pályára az együttes színeiben, s hamar közönségkedvenc lett a szurkolók körében a saját nevelésű játékos. A Vasutas 25-ös számú játékosa az interjú során mesélt a csapat eddigi teljesítményéről, Szrdjan Blagojevics mesterről alkotott képéről, a csapat és egyéni céljairól, továbbá azt is elárulta kinek drukkol a jelenleg is zajló labdarúgó-világbajnokságon. 

Számodra még most sem ért véget az őszi szezon, tervezel menni nyaralni, annak tudatában, hogy az első csapat edzései már december 19-én elkezdődnek? 

Jelenleg az NB III.-as csapatban játszom, ahol van még hátra egy forduló, ezt követően lesz időm pihenésre. Mondhatni ez a nyaralás nekem, de örülök neki, hiszen játékban maradok. A harmadosztály befejeztével lesz két hét szabadságom, de a másodikban már egyéni edzésekkel kell készülnöm. Terveim szerint ebben az időszakban is azon leszek, hogy minél jobb formába hozzam magam, nem állok le teljesen. Négyéves korom óta a futball teszi ki a mindennapjaimat, így nem teherként fogom fel a kemény munkát. 

Hogyan értékeled a szezon eddigi részét? Milyennek látod Blagojevics mestert és a csapat eredményeit? 

Véleményem szerint van pozitív és negatív is az eddigi szereplésünkben. Joao Janeiro irányítása alatt sajnos nem úgy jöttek az eredmények, ahogyan kellett volna, de az edzőváltás hozott magával egy olyan fordulatot, ami abszolút jó irányba vitte a társaságot. Szép győzelmeket arattunk, például az Újpest vagy a Honvéd ellen, de a Mezőkövesd ellen is látszott a csapaton, hogy az utolsó pillanatig küzdöttünk, így meglett az eredménye a végén. Kicsi hiányérzet is van bennem, hiszen a Puskás Akadémia elleni őszzárón vereséget szenvedtünk. Blagojevics mestert szerencsére hamar elfogadta az öltöző, megtalálta mindenkivel a közös hangot a „Főnök”. Azért is ritka ez, mert szezon közben érkezett Debrecenbe, ami sosem könnyű, de a győzni akarása hamar átragadt a csapatra. 

Mi lehet a célotok a szezon végén egy jól sikerült felkészüléssel? 

Ebben a bajnokságban nagyon nehéz jósolni bármit. Hogyha veszítesz kétszer, akkor könnyen lehet, hogy a kieső helyen leszel, azonban ha nyersz kettőt, akkor akár a dobogó legalsó fokán is állhatsz. Úgy gondolom, hogy a keretünk arra predesztinál minket, hogy egy alapos felkészülést követően a bajnokság végén ott legyünk az első négyben. Sok munka áll még előttünk, de készek vagyunk harcolni a városért és a szurkolóinkért. 

Az új edző érkeztével kevesebb játéklehetőséget kaptál, mi ennek az oka, és hogyan tudsz ebből erőt meríteni? 

Egy futballistának akkor kerek a világ, ha játszik, ezt mindenki tudja. Édesapám mindig azt mondja nekem, hogyha 5 perc játéklehetőséget kapok, akkor annyi idő alatt kell a legtöbbet nyújtanom. Fiatalként máshogy csapódhat le az, ha nem játszik annyit az ember, mint egy rutinosabb játékos esetében. Ők már megéltek hasonlót, így talán türelmesebben kezelik az ilyen szituációkat. Egy éve vagyok lassan az első keretben, így ez az első ilyen, hogy kevesebb lehetőséget kapok, de próbálok ebből is erőt meríteni, pozitívan felfogni a dolgokat. Azt is fontos megemlítenem, hogy a Honvéd elleni hazai debütálásán a mester engem küldött a pályára, hogy tartsuk az eredményt, de milyen az élet? A következő héten megbetegedtem, és nem tudtam a csapattal készülni, így érthetően más játszott helyettem. Mindent egybevetve jó a kapcsolatom a vezetőedzővel, és szeretném bizonyítani, hogy számíthat rám. 

Milyen a viszonyod a szurkolókkal, hiszen jól láthatóan kedvelnek téged. Ez annak köszönhető, hogy saját nevelésű játékos vagy? 

Elsősorban meg szeretném nekik köszönni azt a támogatást, amit ebben a félévben is adtak a csapatnak. Pontosan tudjuk, hogy például egy zalaegerszegi túra nekik milyen áldozatokkal jár. Ennek ellenére bárhol ahol jártunk idén is, szép számmal elkísértek minket, mondanom sem kell, hogy mennyi pluszt jelent ez nekünk. Azt én is érzem, hogy a magyar futballközeg máshogyan viszonyul a hazai játékosokhoz, mint a külföldiekhez, a saját nevelésűekhez még inkább. Fiatal korom ellenére sokszor kaptam már kedves üzeneteket, amelyekben biztatnak, hogy minél tovább játsszak a DVSC-ben. Az én terveim közt is ez szerepel, remek érzés, hogy az ország legjobb szurkolótábora folyamatosan érezteti velem, hogy kedvelik a játékom. 

Hogy érzed miben fejlődtél az elmúlt években a legtöbbet? 

Mentálisan biztos vagyok benne, hogy előrébb tartok, mint egy esztendőt megelőzően. A modern futballban elengedhetetlen, hogy egy játékos mindkét lábával jól bánjon a labdával, szerencsére ebben is sikerült fejlődnöm. Az NB III.-as csapat erőnléti edzőjével szoktam plusz munkát végezni, így a robbanékonyságomat emelném ki, amiben jobb lettem. Egy éve vagyok tagja az első csapatnak, hamar megtapasztaltam, hogy nagyjából egy ezredmásodpercem van dönteni a pályán. Igyekeztem minél inkább felvenni ezt a tempót. Természetesen nagyon fiatal vagyok, rengeteget kell még dolgozzak azért, hogy igaz fejlődésről beszélhessünk, de szívesen állok elébe az ilyen feladatoknak, hiszen ez az életem. 

Előfordult már olyan, hogy egy-egy szituációban vehemensen reagáltál, hogyan éled meg a pályán ezeket a helyzeteket? 

Megesik, hogy mérkőzés közben elvisz a hév, vagy forróbb fejjel reagálok le helyzeteket, azonban sosincs bennem rossz szándék. Az alattomos játékot nem kedvelem, de sokszor előfordul, hogy akár az ellenfelek is ilyen eszközökhöz folyamodnak, ami játékosként fel tudja nyomni azt a bizonyos pumpát bennünk. Sokan emlékezhetnek amikor Ryan Mmae-val akaszkodtam össze, de a harag csak pár pillanatig tart, hiszen azt követően tiszta lelkiismerettel tudok kezet nyújtani a lefújást követően bárkinek. Az ellenfeleimet mindig tisztelem, ugyanezt várom el cserébe tőlük is. 

Szabadidődben mit csinálsz általában? Élvezed a debreceni életet? 

Itt nőttem fel Debrecenben, mindig a szívem csücske lesz a cívisváros. Éppen a napokban kezdődött el a karácsonyi vásár, melyet nagyon kedvelek, tervezek a barátnőmmel idén is többször kilátogatni a forgatagba. Nagyon szeretem a várost, s annak ellenére, hogy születésem óta itt élek, a mai napig élvezettel tudom eltölteni itt a szabadidőmet. Már persze azt a keveset, ami van, hiszen a mindennapi edzések mellett igyekszek megfelelő időt tölteni a szeretteimmel és a barátnőmmel. Ezek mellett, ha tehetem a kedvenc külföldi csapatom, a Barcelona minden meccsét megnézem, jelenleg pedig a világbajnokság küzdelmeit követem figyelemmel. 

Ha már vb, szerinted ki nyeri és miért? 

Mivel említettem, hogy a Barcelona a kedvenc csapatom, így természetesen Lionel Messi játékát nagyra becsülöm. Szeretném, hogy végre ő is felülhessen a világ tetejére, és magasba emelje a világbajnoki trófeát. Azonban egyelőre Brazília legyőzhetetlennek tűnik, de hosszú még a katari torna, szóval bármi történhet a döntőbe vezető úton. Sokakkal ellentétben a hollandokat is titkos favoritnak mondom, hiszen eddig 100 százalékos mérleggel állnak, sokat jelenthet egy ilyen magabiztos kezdés és Louis van Gaal személye egy ekkora világeseményen. 

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben! Mikor kezdted el követni a DVSC csapatát, ki volt a gyermekkori kedvenced akkoriban? 

Már 3-4 éves koromban tudtam, hogy mi az a futball, sokszor jártam a csapat mérkőzéseire is. A Loki Bajnokok Ligája és Európa-liga szezonjai szép emlékek a gyerekkoromban. Természetesen abban az időszakban egész Európa megismerhette a DVSC nevét, a csapat pedig tele volt jobbnál jobb játékosokkal. Nehéz egy játékost kiemelnem, így elég, ha csak Adamo Coulibaly, Szakály Péter vagy Mészáros Norbert nevét említenem. Jelenleg is vannak olyan csapattársaim, akik az akkori Európa-liga csapatban is szerepeltek. 

Ha jól tudom, akkor sokan vagytok testvérek. Milyen a kapcsolatod velük? Szoktak járni a meccseidre? 

Hála Istennek minden szerettemmel remek kapcsolatot ápolok. A szüleim végigkísérték és segítették az utam, hogy idáig eljussak. Mindig mindenben támogattak és sokat áldoztak értem. Debrecenben lakunk a két öcsémmel és a szüleimmel. Mellettük az egyik testvérem Gibraltáron él, a nővérem pedig Hódmezővásárhelyen lakik. Előbbi esetében sokkal nehezebb összehozni, hogy egy-egy meccsemen személyesen is jelen legyen a stadionban, de édesapám és édesanyám minden mérkőzésemen ott van, ez pedig óriási erőt ad nekem. Ünnepekkor amikor csak tudunk, természetesen összegyűlik a „kis család”. 

Bár ifjú vagy, és a kérdés nem épp esedékes, de mivel foglalkoznál a futball után szívesen? 

Őszintén ezen még túl sokat nem gondolkoztam, remélem, hogy 15-20 év bennem van még a pályán, addig pedig még sok víz lefolyik a Dunán. Mindenképpen szeretnék a sport világában dolgozni, hiszen ez az életem. Nem zárkózom el a gondolattól, hogy edző legyek, de ez még a jövő zenéje. Hogyha minden jól alakul, akkor édesapámmal is szeretnék egy közös vállalkozást elkezdeni, később természetesen majd meglátjuk, hogy mibe fogunk majd bele. 

Mivel lenne elégedett Baranyai Nimród 5 év múlva? 

Elsősorban szeretnék fejlődni, minél több NB I.-es mérkőzésen szerepelni és stabilizálni a helyem idővel a DVSC kezdőcsapatában. Hogyha ebben már jó irányba haladok, akkor a magyar válogatottban való bemutatkozás is az álmaim között van, de még rengeteget kell dolgoznom, hogy erre legyen esélyem. Fokozatosan, lépésről lépésre kell fejlődnöm ahhoz, hogy felkeltsem Marco Rossi figyelmét. Az csak extra motivációt ad, hogy egészen elképesztő, amit irányítása alatt elért a magyar válogatott, s jól láthatóan a mester nyitott arra, hogy a fiataloknak is lehetőséget biztosítson a keretben. Ez a tény minél keményebb munkára ösztönöz, így rajtam múlik, hogy mikor nyújtok olyan teljesítményt amivel megkaphatom az esélyt. 

Orosz Krisztofer