Minden egyes héten háborúzni fognak – Interjú a DVSC cégvezetőjével

Egy éve több feladat összpontosul egy kézben a DVSC-nél. Ábrók Zsolt tavaly nyár óta egy személyben vezeti a futball- és a kézilabdacsapat, továbbá a két utánpótlás-akadémia ügyeit. Itt a számvetés ideje – a cégvezető készségesen válaszolt a kérdéseinkre. 

Bennmaradás az egyik oldalon, harmadik hely a másikon. A szurkolói énje ezeket hogyan élte meg? 

Szurkolóként nyilván mindkettőnek örültem, de azért nekem nehéz elkülönítenem a szurkolói énemet a klubvezetői énemtől. A kézilabda tekintetében hosszú munka gyümölcse érett be. Rengeteget dolgoztunk az elmúlt években azért, hogy a DVSC női kézilabdacsapata visszakerüljön a dobogóra. Ez tavaly már összejöhetett volna, de akkor elrontottuk, idén azonban – tizenegy év után – sikerült dobogón végezni a női élvonalban, és reméljük, hogy ezt a pozíciót meg is tudjuk tartani, mert meggyőződésem, hogy a sportban egy jó eredményt sokkal könnyebb megszerezni, mint megtartani. Ez még több munkát igényel, különösen úgy, hogy elsősorban a nemzetközi porondon szeretnénk továbblépni. Ott ugyanis nem igazán tudtunk eddig maradandót alkotni. 

A futballcsapat a lehetőségekhez mérten az elvárások szerint szerepelt, hiszen kivívta a bennmaradást, de aligha van szurkoló, akiben ne lenne hiányérzet. 

Ahogy mindegyik DVSC-szurkoló, úgy én is hozzászoktam ahhoz, hogy a Loki bajnokságokat nyer és a nemzetközi porondon vitézkedik, de tudomásul kell venni, hogy ez most egy másik világ. A kiesés után mindent újra kellett kezdeni, újra el kellett kezdeni építkezni, amivel egyelőre megfelelően haladunk, hiszen rögtön visszajutott a csapat az NB I.-be, most pedig kivívta a bennmaradást. 

Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok gyenge meccsünk volt, sok mérkőzésben maradt benne sok pont, sokszor kritikán aluli teljesítményt nyújtott a csapat, máskor pedig bravúrgyőzelmekre is képes volt.

A szurkolói lélek pedig olyan, hogy ha megverjük a Ferencvárost és a Videotont, mindenki boldog, majd becsúszik két fájó vereség a Zalaegerszegtől és a Mezőkövesdtől, akkor pedig minden rossz, és mindent ki kell dobni a kukába. Ha nem hullajtunk el sok-sok pontot, előrébb is végezhettünk volna, de valljuk be: az nem lett volna reális, ráadásul indokolatlan hurráoptimizmust szült volna. Voltunk három pontra is a negyedik helytől, a végén három ponttal a kiesővonal fölött végeztünk – borzasztóan nehéz és hektikus bajnoki idényt zártunk, de a bennmaradást kivívtuk, ennyi. Ezt nem kell se túl-, se alulértékelni. 

Egy éve egyesült – legalábbis menedzsmenti szinten – a két DVSC. Bejött? Mik a tapasztalatok? 

Sok-sok a pozitívum, de vannak negatívumok is, összességében – azt gondolom – gördülékenyebb a két klub irányítása azzal, hogy amit a menedzsmentben lehetett, azt összevontuk. Az első év arra ment el, hogy ezt a szerkezeti változást lebonyolítsuk a jövő érdekében. 

A feladatkörök összevonásával spórolni is tudnak? 

Fontos megjegyezni, hogy külön költségvetése van a két klubnak, két különálló jogi személyről beszélünk. Vagyis háromról, hiszen a Debreceni Labdarúgó Akadémia is külön jogi személy, és azzal, hogy a menedzsment közös, a cégek gazdálkodásában természetesen jelentkezik megtakarítás. Ezen túl van még sok minden, amit összevontan költséghatékonyabban oldunk meg, például a beszerzéseket vagy az utaztatásokat. Értelemszerűen ha nagyobb volumenben rendelünk, akkor kedvezményesen jutunk a szolgáltatásokhoz, eszközökhöz. Az első év mindenesetre sok tapasztalattal szolgált, és egyre tisztább már a kép, hogy mit kell még a továbbiakban meglépni a költséghatékonyság érdekében. 

Apropó, DLA! Komoly személyi változások borzolták az idegeket az elmúlt egy évben Pallagon. Főnökként immár elégedettséggel tölti el, ami a DLA-ban zajlik? Mikor özönlenek majd onnan a tehetségek a Lokiba? 

A személyi és a strukturális változásokat éppen a hatékonyság érdekében léptük meg, de ez egy hosszú folyamat, egyik napról a másikra nem várható változás. Egy generációváltásnak – ami „akadémiai időszámítás” szerint öt év, hiszen 14-től 19 éves korukig tartoznak a DLA kötelékéhez a fiatalok –, legalább el kell telnie. Azért ne feledjük, hogy a felnőttcsapatban most is sok saját nevelésű játékosunk van. Magyarországon a Paks után nálunk játszik a legtöbb magyar, a legtöbb „fiatalpercet” pedig mi produkáltuk az NB I.-ben. Több ifjú tehetség bontogatja szárnyait Pallagon, ezért is alakítjuk át az NB III.-as csapatot. A jövőben az együttes hetven százaléka U18-as, U19-es akadémista lesz. Sem értelem, sem érdek nem szól amellett, hogy egy profi NB I.-es klubnak profi NB III.-as fiókcsapata legyen. Csak azok lesznek profik a DVSC II.-ben, akik a felnőttkeretből „játszanak vissza”. Tudjuk, hogy így sokkal nehezebb az NB III.-ban bennmaradni, és minden héten háború lesz, de a fiatalok fejlődése fontosabb szempont. Azáltal is szorosabb kapcsolat alakul ki az első és a második csapat között, hogy az NB I.-es csapat másodedzője, Jeremiás Gergő veszi át mellékállásban az NB III.-as DVSC II. irányítását. A szakmai együttműködés, a játékosok felfelé áramoltatása a legfőbb cél. 

Az MLSZ új fiatalszabálya a DVSC-t hogyan érinti? 

Egyértelműen előnyösen. A szabály – aminek mi már ebben az évben is abszolút megfeleltünk – úgy változik, hogy a következő szezontól a fix MLSZ-támogatáson túl több pénzhez juthatnak a magyar fiatalok szerepeltetésével a klubok. 

A május végén közzétett beszámoló alapján a DVSC Futball Szervező Zrt. 335 millió forintos hiánnyal zárta 2021-et, és a hírre rá is ugrottak a magyar futball ellen beoltott sajtóorgánumok. A DVSC-híveket az érdekelné, ez a hiány hogyan keletkezett? 

Jelentős részét az NB II.-ből hoztuk magunkkal. Fontosnak tartottuk, hogy a kiesés után egyből visszajussunk az NB I.-be, ezért egy bő keretet állítottunk össze. A költségeink nem csökkentek, a bevételeink azonban jelentősen visszaestek az NB II.-ben. Ebből keletkezett a mínusz, amit sokáig nem görgethetünk magunk előtt, a következő szezon végéig helyreállítjuk az egyensúlyt. Ennek érdekében már meg is tettük a szükséges intézkedéseket. 

Miből lehet több bevétele a klubnak? El kell adni valakit? 

Elsősorban nem játékoseladásban gondolkodunk, hanem több támogatói, szponzorációs bevételt remélünk. Tőzsér Dániel sportigazgató most éppen azon dolgozik, hogy a költségvetéshez szabja a játékoskeretet. Bő keretet alkalmaztunk tavaly a bennmaradás érdekében, de sokan egyáltalán nem, vagy csak alig kaptak játéklehetőséget. Nyilvánvalóan racionalizálásra van szükség itt is. A játékoseladás is opció, és akkor működik jól egy klub és az utánpótlása, ha két-három évente jelentős bevételre tesz szert egy-egy fiatal tehetsége értékesítésével. Ha kapunk olyan ajánlatot, amivel a klub és az adott játékos is jól jár, akkor nyélbe kell ütni az üzletet, a piaci logika azt diktálja, de csak azért nem fogunk egy játékosunktól sem megválni, hogy a költségvetésben a lyukakat tömködjük. Egyelőre nem kaptunk konkrét ajánlatot senkiért, tehát ez a lehetőség még csak elméleti dilemma. 

Nagy pénz, kis foci – írta az egyik Loki-drukker, midőn meglátta a beszámolóban, hogy a DVSC-nek 2021-ben 800 millió forint volt a bérköltsége. 

A magyar futballban a bérek mindig kiütik a biztosítékot az átlagembereknél, és kétségtelen, hogy az átlagbérekhez képest az NB I.-es labdarúgók nagyságrendekkel többet keresnek. Ez a 800 millió soknak hangzik, de a magyar mezőnyben csak az utolsó előtti helyhez volt elég, szinte holtversenyben a Gyirmóttal. A DVSC úgy végzett a hetedik helyen a bajnokságban, hogy a bértömege az utolsó előtti volt, azaz a keresetek alapján ennek a csapatnak ki kellett volna esnie. 

Sokat kell még kalapolni a szponzoroknál, vagy ott toporognak már az irodája ajtaja előtt? 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a befektetők, támogatók egymásnak adják a kilincset, de egyre többen állnak a DVSC mellé, és azért dolgozunk folyamatosan, hogy még több szponzort szerezzünk. 

Hogy áll a brandépítés? 

A tavalyi arculatváltás szerintem jól muzsikál, a shopban jelentős a saját márkás termékeink értékesítése, ezzel együtt azt kell mondani, hogy a shop bevétele a klub költségvetésében legfeljebb egy kerekítési hiba. 

Kézilabda vagy a futball – melyik a keményebb dió? 

Nyilván a foci, hiszen az mindenki sportja. Sokkal nehezebb eredményeket elérni, és sokkal kritikusabb is a tömeg. Ha éppen tele vagyunk magyar, saját nevelésű fiatallal, akkor az a baj, ha sok a külföldi, akkor meg az. Éppen ezért a DVSC brandje a labdarúgásban sokkal lassabban és nehezebben építhető. 

Mindenesetre nem adjuk fel, célunk egy szerethető csapatot összehozni, nyíltan és őszintén kommunikálni a szurkolókkal, és sok-sok év kemény munkája révén visszakerülhet majd a DVSC oda, ahol volt egy évtizede.

Kézilabdában – mondhatni – sínen vagyunk a brandépítéssel, ami sok-sok év szisztematikus munkájának az eredménye. Jelenleg van hat magyar, egy-egy francia, német, fehérorosz és brazil válogatottunk. Ütőképes, szeretni való társaság, remélem, sok örömet szerez majd a közönségnek. 

Cs. Bereczki Attila